Az F1 történelmében számos olyan versenyző volt, aki karizmatikus személyiségének és átlagon feletti képességének köszönhetően kiemelkedett a többiek közül. Jochen Rindt is egy ilyen pilóta volt.
Rindt úgy lett F1-es világbajnok, hogy a sikert már nem élvezhette ki. 1970-ben ugyanis életét vesztette az Olasz Nagydíj szabadedzésén, riválisai azonban így sem tudták megelőzni a pontversenyben a szezon hátralévő részében. Jochen Rindt azonban sokkal több volt ennél – ő volt a sportág történetének egyik legizgalmasabb pilótája.
Nyers, tipikusan osztrák mentalitása miatt sokan arrogánsnak látták. A hozzá közel állók – beleértve természetesen feleségét, Ninát – azonban tudták, hogy vicces, nagylelkű és kedves volt. Versenyzőtársai szerint ő volt az egyik legagresszívabb pilóta, aki mindig ura volt az autójának.
Karrierje az egy évtizeddel később versenyző Gilles Villeneuvéhez hasonlítható: legtöbbször kevésbé versenyképes autóból kellett kihoznia a maximumot, ehhez pedig elengedhetetlen volt a határon autóznia. Amikor jobb autót adtak alá, stílusa letisztulttá vált. Ő volt az egyik legsportszerűbb versenyző abban a korszakban.
Rekordtempóval Silverstone-ban
Pályafutásának egyik lélegzetelállító momentuma az 1969-es Silverstone International Trophy alkalmával született. Rindtnek egy korábbi motorprobléma miatt kellett felzárkóznia. A pálya legnehezebb pontja a Stowe kanyar volt, Rindt éppen Piers Courage és Jackie Ickx nyomában száguldott, akik Pedro Rodriguezt és Graham Hillt körözték le. A kanyar bemeneti ívén Rindt mögöttük volt, a kanyar végén viszont már a többiek előtt járt.
A Brit Nagydíjat is természetesen Silverstone-ban rendezték. Rindt ezúttal Jackie Stewarttal vívott ádáz csatát. Oda-vissza előzgették egymást az élen, rekordsebességgel száguldva. A küzdelemnek végül Rindt autójának meghibásodása vetett véget.
„Nagyszerű csata volt” - emlékszik vissza Jackie Stewart - „több olyan pontja is volt a pályának, ahol egymás mellett autóztunk, egyikünk sem akarta elengedni a másikat, ám arra mindig figyeltünk, hogy ne szorítsuk le egymást az útról. Többször átnéztünk a másikra, nagyon humoros pillanatok voltak.”
Kortársai egyetértettek abban, hogy ő volt a korszak leggyorsabb versenyzője – legalábbis Jim Clark 1968-as halála után.
Első győzelmére mégis négy évet kellett válnia, amelyet természetesen egy lassabb, megbízhatatlan autóval aratott. Ekkoriban az F1-es pilóták egy kategóriával lejjebb is versenyeztek, így Rindtnek Stewarttal, Clarkkal és Hillel is meg kellett küzdenie az F2-ben.
Pozitív fordulat után drámai véget ért Rindt pályafutása
Rindt karrierje 1969-ben pozitív fordulatot vett, amikor átigazolt a Lotus csapatához. A döntés hátterében az állt, hogy futamgyőzelemre alkalmas autóval akart versenyezni. Nem volt könnyű helyzetben, mivel nem feltétlelnül bízott a legendás csapatfőnök, Colin Chapman terveiben.
Az autók rendkívül gyorsak voltak, azonban a sebesség gyakran megbízhatatlansággal párosult. Rindt gyakorlatilag az egy évvel korábban elhunyt Jim Clark pótlására érkezett a csapathoz. Chapman nagyon közel állt Clarkhoz, Rindttel viszont fagyos volt a viszonya. A helyzeten nem segített, hogy Rindt egy meghibásodott hátsó szárny miatt súlyos balesetet szenvedett Barcelonában, a Spanyol Nagydíjon. Az autó a feje tetejére állt, majd nekiütközött Hill autójának, aki hasonló okból esett ki a versenyből. Csodával határos, hogy komoly sérülés nélkül megúszta.
Rindt az 1970-es idényben sem igazán bízott az új Lotus 72-ben, így a régebbi, 49-es modellel aratta a szezon első győzelmét. Elképesztő stílusban versenyzett, ezzel óriási nyomást helyezett a versenyben vezető Jack Brabhamre, aki a monacói verseny utolsó körében a falnak ütközött. Rindt végül aztán megbékélt a Lotus 72-vel, és négy futamgyőzelemig meg sem állt. A világbajnoki cím küszöbén állva készülhetett az Olasz Nagydíjra.
Rindt a Lotus 49-essel akart versenyezni Monzában, mivel az alkalmasabb erre a gyors pályára. Amikor megérkeztek a verseny helyszínére, Chapman szembesítette a ténnyel, hogy három Lotus 72-est hoztak a futamra. Újabb nézeteltérésre adott okot, hogy Chapman a nagyobb sebesség miatt leszereltette az autó szárnyait.
Ettől az autó annyira vezethetetlenné vált, hogy a csapat harmadik versenyzője, John Miles nem is mert versenyezni vele. A szombati szabadedzésen aztán Rindt autója hirtelen kisodródott a Parabolica felé száguldva. Ez volt a pálya egyik leggyorsabb pontja. Rindt a falnak csapódott, a balesetet valószínűleg a hátsó felfüggesztés meghibásodása okozta. Rindt nem viselt ütközésvédőt, a biztonsági öv csatja pedig halálos toroksérüléseket okozott.
Három futam volt hátra az idényből. Rindt fő vetélytársa, Jacky Ickx Kanadában és Mexikóban is győzött, az Egyesült Államokban pedig negyedik lett, így összesen 40 pontot szerzett szemben Rindt 45 bajnoki egységével.
Akkoriban azt rebesgették, hogy Rindt az idény végén tervezett visszavonulni. David Tremayne, az Independent F1-es szakírója, aki nagyon részletes életrajzot készített Rindtről úgy véli, hogy még egy évet maradt volna a Lotus csapatánál, majd menedzserével, Bernie Ecclestone-nal megalapították volna saját csapatukat. Hogy valóban így lett volna-e, azt örök homály fedi...
