2018. október 16. | 19:07

Van egy sztorim, ami úgy kezdődik, hogy péntek éjjel a San Marino-i várban... Érdekel?

Péntek éjjel a San Marino-i várban az egy négyzetméterre eső autók száma a megszokott többszörösére ugrott, ugyanis a 16. Rallylegend indulói az éjszakai gyorsasági végén a macskaköves, szűk utcákban gyülekeztek, ahol arra vártak, hogy tovább indulhassanak.

A délelőtti természetjárásról - aminek a galériáját már feltöltöttem - visszaérve a városba, egy kellemes sétát tettem a várban még világosban. Ekkor még nagy volt a csend. Este 7 óra után nem sokkal azonban ellepték a lóerők az utakat, kilinccsel előre közlekedtek a Lanciák, a WRC-k, az Audik... Én pedig szájtátva figyeltem a centiméterekre előttem elhúzó csodákat. Ekkor értettem meg, hogy miről szól a Rallylegend, ilyen feeling szerintem sehol a világon nincs! Persze ehhez szeretni kell az autósportot.

Ha egyszer kijutsz a legendre, akkor mindenképpen menj fel ide, mert hatalmas élmény, amihez semmi más sem fogható. A gyűjtőben - ahol a gyors végén sorban álltak az autók - impozáns környezetben egymást követték a jelen és a múlt technikai vívmányai, ami egyfajta nyugalmat és teljességet árasztott.

Mikor láttam Hirvovent közeledni egy WRC-vel, leültem egy padra és vártam, megéltem a pillanatot és magamba szívtam minden ingert, az illat és a hang felülmúlhatatlan volt. Legalábbis azt hittem, amíg meg nem láttam az utána érkező HF integralét, ami gyermekkorom egyik kedvenc raliautója volt. Az, hogy ez a két gép centikre egymás mögött halad el előttem, mégpedig egy várban, ráadásul éjszaka, annyira szürreális volt, hogy - jó értelemben véve - beleborzongtam...

Na, de meséljenek helyettem inkább a képek!

A héten folyamatosan kerülnek majd fel a gyorsaságikon készült fotóim, illetve egy hosszabb beszámolóval is készülök.

Alapjárat helyszíni tudósítás