Emlékszel még a BAR Honda feltámadására? Vagy Jarno Trulli teljesítményére a Toyota színeiben?
Társszerző: Hajdu Balázs
Az elmúlt időszakban nem igen akadt olyan kiscsapat a Száguldó Cirkusz világában, amely komolyabb sikereket ért volna el. Nem mindig volt azonban ez így, a '80-as, '90-es években, de még a 2000-es években is előfordult, hogy a mezőny hátsó felében valakinek nagyon jól sikerültek a fejlesztései. A következő összeállításban 10 olyan F1-es autó következik, mely a várakozásokon felül teljesített.
1988 March 881
A March csapata elég harmatosan szerepelt a hetvenes években, majd a nyolcvanas évek elején. Az istálló amerikai sikerei után 1987-ban ismét megpróbálkozott a Forma-1-es részvétellel. A kezdeti eredmények gyengére sikerültek, az áttörést a következő év hozta meg számukra. A siker kulcsa egy bizonyos Adrian Newey volt. Ez volt a mára legendássá vált tervező első munkája.
A March 881 főleg Ivan Capelli kezei között teljesített jól. Az olasz pilóta dobogóra állhatott Spaban és Estorilban is – meglepő módon képes volt nyomást helyezni a portugál futamot megnyerő Alain Prostra is. Suzukában a 881-es lett öt év után az első szívómotoros autó, mely legalább egy körön keresztül vezetni tudott.
Newey a további két idényben is tervezett autót a csapat számára, ám azok nem tudták megközelíteni a 881-es szintjét.
2004 BAR 006
A BAR mindenféle nevetséges ígéretet tett az 1999-es F1-es bemutatkozása idején. Mondtak például olyat is, hogy rögtön győzelemmel fognak kezdeni. Nem meglepő módon a túlzott önbizalom visszafelé sült el, erre alighanem Jacques Villeneuve pályafutása is ráment.
2004-ben aztán minden megváltozott: jött a 006-os modell, és vele együtt a hatalmas előrelépés. A futamgyőzelem ugyan nem jött össze, ám ez nem akkora szégyen, tekintve, hogy a Ferrari 18-ból 15 versenyen diadalmaskodni tudott.
Jenson Button 10 alkalommal állhatott dobogóra, egyszer az első rajtkockából is indulhatott, az idény végén pedig az összetett harmadik helyét szerezte meg. Csapattársa, Takuma Sato is szép eredményekkel járult hozzá a csapat konstruktőri versenyben elért második pozíciójához.
A csapat a következő idényben jelentősen visszaesett, majd 2006-ban a gyári Honda vette át a helyüket.
1993 Ligier JS39
Ligier jó kis csapat volt a hetvenes évek elején, nyolcvanas évek végén, aztán szépen lassan beleszürkültek a középmezőnybe. 1987 és 1991 között mindössze 5 pontot gyűjtöttek – nem egészen olyan szereplés, amire egy bajnoki címre vágyó csapat büszke lehetne. Voltak olyan idők is, amikor kihívást jelentett számukra a versenyre történő kvalifikáció is.
1992-ben némileg javult a helyzet, az 1993-as év pedig komoly áttörést hozott. Mark Blundell és Martin Brundle vezetésével a csapat 23 pontot gyűjtött, ötödik helyen végzett a konstruktőrök bajnokságában. A Ligier pilótái összesen három alkalommal állhattak dobogóra abban az idényben.
2008 Toro Rosso STR3
A Red Bull csapat második számú istállójaként nem vártak sokat a Toro Rossótól. A csapat 2006-ban vette át a Minardi helyét, abban a szezonban még csak egy pontot sikerült szerezniük. 2007-ben sem történt komoly előrelépés, egészen a Kínai Nagydíjig, ahol Sebastian Vettel 4., Vitantonio Liuzzi pedig 6. helyen végzett.
2008 is csendesen indult: a csapat bemutatta az Adrian Newey által tervezett ST3 modellt, amivel a Toro Rosso sokkal jobban teljesített, mint a Red Bull istálló. Vettel rendszeres pontszerzővé vált, sőt, Monzában futamot is tudott nyerni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Toro Rosso jobbnak bizonyult a Red Bullnál.
1989 Minardi M189
A Minardi mindig is egy igazán szerethető csapat volt. Több mint 20 évig sereghatjóként szenvedtek – amikor valamelyik pilótájuk pontot szerzett, az felért számukra egy bajnoki címmel. Ezt az érzést mi magyarok is átélhettük a 2004-es Amerikai Nagydíjon, ugyanis Indianapolisban Baumgartner Zsolt 8. helyen ért célba. A Minardi az apró sikerek mellett helyenként szemrevaló autókat is épített.
Ezek közül az egyik legjobb az M189-es modell volt. Az autót egy Aldo Costa nevű tervező álmodta meg. Az M189 az 1989-es idényben került bevetésre, és egyre jobb eredményeket ért el. Pierluigi Martini három alkalommal is pontot szerzett, valamint Luiz Perez-Sala is begyűjtött egy egységet a Brit Nagydíjon. Ez volt a Minardi egyetlen „valódi” kettős pontszerzése, nem számítva a 2005-ös indianapolisi versenyt, ahol csak hat autó állt rajthoz.
A Portugál Nagydíjon a Minardi történelmet írt: Martini egy teljes körön keresztül az élen haladt. 1990-ben az olasz versenyző az első sorba kvalifikálta magát az időmérőn Phoenixben, és mindössze pár századdal maradt le a pole pozícióról.
2005 Toyota TF105
Ha létezne a „legnagyobb csalódást keltő Forma-1-es csapat” díja, akkor a Toyota lenne az egyik erős jelölt. Soha nem voltak pénzügyi gondjaik, minden erőforrás a rendelkezésükre állt, igazoltak erős versenyzőket, mégsem tudtak nyolc éven át futamot nyerni. 2002 és 2004 között néhány pontszerzés azért összejött, majd 2005-ben létrehozták a mezőny második leggyorsabb autóját.
A TF105 volánja mögött Jarno Trulli az első pár futamon rögtön dobogóra állhatott, ezzel ő vált Fernando Alonso elsőszámú kihívójává, egészen addig, amíg Kimi Räikkönen, és a McLaren-Mercedes magára nem talált. Trulli és Ralf Schumacher teljesítménye talán elég is lett volna a konstruktőri bajnokság harmadik helyéhez, ha a Ferrari nem szerzett volna kettős győzelmet a botrányosra sikerült 2005 Amerikai Nagydíjon.
2005 után a Toyota visszaesett a középmezőnybe, majd apró felvillanásokat követően 2009-ben kiszállt a Forma-1-ből.
1984 Osella FA1F
Az Osella csapata 1980 és 1990 között volt tagja a Formula 1 mezőnyének. Ebben az időszakban egyszer sem sikerült olyan szezont produkálniuk, melyben minden versenyen rajthoz állhattak volna. Nem éppen a legfényesebb rekord – a legjobb idényük az 1984-es volt, ahol egyetlen verseny hiányzott a „tökéletes teljesítményhez”.
Az autó alapjául a megelőző évben használt Alfa Romeo 183T szolgált, ennek megfelelően nem volt teljesen reménytelen. Piecarlo Ghinzani például 5. helyen ért célba Dallasban – 111 versenye közül ezen az egyen tudott pontot szerezni. Csapattársa, Jo Gartner is elért egy ötödik pozíciót, ráadásul a csapat hazai versenyén, Monzában.
1990 Tyrrell 019
A Tyrrell egyáltalán nem volt rossz csapat – a hetvenes években számos futamot, sőt, világbajnokságot nyert. A turbó korszak azonban visszataszította az istállót a mezőny végére. Az 1990-ben pályára küldött 019-es viszont egy remek autó volt, Jean Alesi rendszeresen az első tízben végzett vele. A francia pilóta Monacóban a harmadik rajtkockából indulhatott, a versenyen pedig Ayrton Senna mögött második helyen ért célba. Ha nem követett volna el annyi hibát, a csapat sokkal több pontot is szerezhetett volna.
A következő idényékben a Tyrrell istálló nem volt képes kiegyensúlyozott teljesítményre. A csapatot 1998-ban a BAR vásárolta meg. Az 1990-es szezon volt az egykori nagycsapat utolsó dobása.
1999 Jordan 199
Eddie Jordan csapata a kilencvenes évek végén kiváló eredményeket ért el, a sárga overállt viselő pilóták gyakran állhattak dobogóra. 1999 kiemelkedő évnek bizonyult: a Jordan számára megnyílt az esély a bajnoki cím megszerzésére. Michael Schumacher angliai lábtörése után lábadozott, Mika Häkkinen mindent megtett, hogy Eddie Irvinenak ajándékozza a VB-címet, Heinz-Harald Frentzen viszont szép csendben szállította a pontokat. A német pilóta szenzációs győzelmeket aratott Franciaországban és Olaszországban. Damon Hillnek nem volt olyan jó szezonja, ő 7 ponttal tudott hozzájárulni a csapat teljesítményéhez.
A McLaren és a Ferrari végül erősebbnek bizonyult, Frentzen és a Jordan pedig a harmadik helyet szerezték mindkét pontversenyben. Ezzel együtt csodálatos idény volt ez a csapat számára.
1990 Lola LC90
A Lola számos csapatnak szállított karosszériát története során, ám egyik együttműködés sem hozott kiemelkedő eredményt. Leghosszabb ideig a Larrousse csapatával dolgozhattak 1987 és 1991 között. A közös munka nem vezetett komoly sikerekhez, ám 1990-re sikerült egy remek autót összehozniuk. A Lamborghini V12-es motorral hajtott LC90 nem csak gyönyörű volt, hanem rendkívül gyors is. Aguri Suzuki és Eric Bernard, az istálló pilótái összesen 11 pontot szorgoskodtak össze, ezzel a Larrousse történetében a legjobb, 6. helyen végeztek a konstruktőrök mezőnyében. Vagyis, végeztek volna – a Larrousse ugyanis hamis információkat szolgáltatott a Nemzetközi Automobil Szövetségnek az autók gyártásával kapcsolatban, ezért kizárták őket a bajnokságból.
