Watson Max Verstappennél is gyorsabban jutott el az F1-be, ahol a 22. helyről is tudott versenyt nyerni.
John Watson rekorder abban a tekintetben, hogy ő nyert futamot a legrosszabb pozícióból indulva. Indult a Porsche és a Toyota színeiben a Le Mans-i 24 órás viadalon, mégis méltatlanul keveset hallani John Watson nevét a sportág legendái között. Vajon miért?
A Forma-1 történetében rajta kívül még öt észak-ír versenyző szerepelt. Pályafutásának hossza és sikeressége a többiek fölé emeli, beleértve az 1999-es világbajnoki második, Eddie Irvine-t is. A hetvenes-nyolcvanas évek első számú brit pilótája volt, még James Hunt idejében is.
Watson 1946-ban, Belfastban született, és hamar magával ragadta az autóversenyzés. Pályafutásának kezdetéről nincsenek pontos feljegyzések, annyit lehet tudni, hogy hazájában rengeteg versenyt nyert, többek között egy használt Brabham B14 Formula Libre autóval.
Írországon kívül elvétve szerepelt csak, első alkalommal akkor kóstolhatott bele a nemzetközi versenyzésbe, amikor meghívást kapott Írország válogatottjába az 1969-es Európai Forma 2-es bajnokság szezonnyitóján. Watson végül kiesett, ám előtte az ötödik helyen haladt. Nagyon szép eredmény ez egy ismeretlen, tapasztalatlan versenyzőtől.
A Forma 2 ugyan rengeteget változott, de tulajdonképpen ez az a széria, ahol a McLaren jövőre az F1-ben induló újonca, Lando Norris is versenyez.
Miután bizonyítékot szerzett arról, hogy komolyan veheti versenyzői karrierjét, Watson vett magának egy Brabham F2-es autót, és tovább haladt álmai megvalósítása felé.
Az F2 akkoriban tele volt privát csapatokkal, illetve a Forma-1-re éhes versenyzőkkel. Watson autója kétszer kiállni kényszerült, egyszer nem kvalifikálta magát a versenyre, majd egy komoly ütközés után kényszerpihenőre kényszerült. Az autóval együtt Watson is megsérült, számos csontja eltörött. 1971-ben tért vissza a sorozatba. A szezon kezdete hasonlóan katasztrofális volt, de legalább kétszer sikerült célba érnie. A bajnokság második felében háromszor is pontot szerzett, és összetettben 15. helyen végzett. Ez a mai körülmények között csalódást keltően hangzik, ám hozzátéve, hogy a bajnokság első hat helyezettje között F1-es és F2-es bajnokok voltak, mindjárt jobb fényt vett Watson teljesítményére.
Watson pénzforrása elapadt, ám egy másik pilóta sajnálatos halála miatt versenyezhetett a '72-es idény felében. Végül az összetett hatodik helyén végzett, megelőzve F2-es és F5000-es autókat is, melyek közel olyan erősek voltak, mint a Forma-1-es gépek.
Bernie Ecclestone ekkoriban a Brabham csapatnál tevékenykedett, ő szervezte le Watson első F1-es tesztjét. Miután körrekordot futott a Phoenix Parkban, visszaküldték Brands Hatchbe egy valódi F1-es autóval. Ismét hatodik lett összetettben, ezzel hazáját, Észak-Írországot az autósport nagyjai közé emelte. A nagysághoz vezető út sikerekkel volt kikövezve, amihez némi szerencse is párosult. Az emberek Max Verstappen F3-ból F1-be történő ugrásán ámulnak, Watsonnak viszont fele annyi versenyzői tapasztalata sem volt, mint a hollandnak.
A mai sztárokkal való összehasonlításnál maradva, ő volt a kor Daniel Ricciardója, ha előzésekről volt szó, egykörös teljesítménye Lewis Hamiltont idézi, egy gyengébb autóval pedig tudott úgy teljesíteni, mint Fernando Alonso. Csak öt versenyt nyert, és kétszer indult a pole pozícióból, ám ő volt a McLaren második leghosszabb ideig alkalmazott pilótája az ezredforduló előtt.
Watson a McLaren csapatánál tökélyre fejlesztette az előzési tudományát, különösen az utolsó szezonjában. Amikor pontot szerzett, minden alkalommal a 15. helynél hátrébb indult, öt alkalommal még a huszadiknál is rosszabb startpozícióból kellett felkapaszkodnia. Átlagosan 17 helyet javított ezeken a futamokon. Ezek közül a leghíresebb a Long Beachen megrendezett Nyugat-Amerikai Nagydíjon történt: a 22. helyről indulva megnyerte a versenyt. Rajta kívül Bill Vukovich, 1954-ben az Indy 500-on aratott hasonló győzelmet, ő a 19. helyről indulva ért célba az első helyen.
A McLaren előtti időkben nem volt jellemző, hogy mindig a mezőny végéről induljon, sőt, az egyik legjobb időmérős pilótaként tartották számon. Az első pole pozícióját Monacóban szerezte. Többször azonban ellene szegődött a technika, ugyanis műszaki hibák gátolták meg a jobb eredmények elérésében. Négyszer még így is dobogóra állhatott, mely elegendő ajánlólevél volt a McLaren számára. A Brabhamtől való távozását az is elősegítette, hogy csapatutasítást alkalmaztak azért, hogy Watson segítse márkatársát, Niki Laudát, amihez ő nem volt hajlandó asszisztálni.
Első győzelmét a legendás IndyCar csapat, a Penske volánja mögött szerezte meg az istálló rövid F1-es kalandozása alkalmával. A csapat azelőtt nagyon szenvedett, majd jött Watson, aki azonnali hatást gyakorolt a többiekre. Hatalmas szakállt növesztett ekkor, amit fogadásból leborotvált, miután megnyerte az 1976-as Osztrák Nagydíjat.
Ha a kiemelkedő időmérős sebesség, az előzési képesség, vagy az esélytelenként bemutatott kiváló szereplés nem elegendő a nagysághoz, talán sokoldalúság igen. Watson ugyanis egyéb versenysorozatokban is megcsillogtatta a tehetségét. Le Mansban ugyan nem sikerült nyernie, ám negyven éves kora felett megnyerte a Sportautók Világbajnokságát.
Napjainkban a Blancpain GT sorozat kommentátoraként tevékenykedik, tehát ha a britekre jellemző finomságot, és intelligenciát hordozó hangot hallasz, emlékezz rá, hogy ő valaha a Forma-1 nagy alakja volt.
