A Mercedes sohasem fukarkodott a hengerűrtartalommal, ez tény. Ma már 4000 köbcenti is soknak számít, de volt idő, amikor másfélszer ennyi sem volt elég!
Manapság a downsizing már évek óta aranykorát éli. A gigantikus szívómotorokat halálra ítélték a környezetvédelmi megszorítások, a gyártók kénytelenek kisebb lökettérfogatú, feltöltött erőforrásokkal kiváltani az egykori legendákat. Ezt kitűnően példázza, hogy a Mercedes bejelentette, hogy a 65 AMG modellekben használt V12-es Biturbo motort nyugdíjazzák, mert felsírnak tőle a fókabébik, meg amúgy is a 4,0 literes V8-assal ki tudják váltani azt a teljesítményt.
És az a pláne, hogy 4000 köbcenti ma már kolosszális értéknek számít Sokunknak szakad meg a szíve ezek hallatán, ezért ebben a cikkben inkább emlékezzünk vissza azokra a dicső időkre, amikor még a csillagosok legalább másfélszer ekkora köbcentiben gondolkoztak a csúcsmodelljeiknél!
Mercedes 600
Hihetetlen ugyan, de 1963-ig alig volt 6 hengeresnél nagyobb személyautó motorja a Mercedesnek. A népszerű csúcsmodell, a 300-as „Adenauer” (W189) például 3 literes sorhatost használt, 117 lóerős teljesítményét akkoriban kifejezetten erősnek írták le. 1962-ben azonban elérkezett a generációváltás ideje, a Mercedes mérnökei egy igazán grandiózus utóddal kívánták folytatni a luxuscirkálóik sorát. Megalkották minden idők talán legbrutálisabb anyahajóját, amit beszédesen csak 600-asnak neveztek el.
Több mint 3 tonnányi német acél, orrában a márka első V8-asával, a legendás M100-assal. 6,3 liter, Bosch mechanikus befecskendezőrendszer, egy hengersoron egy vezérműtengely. Maga a motor 300 lóerőre és 500 Nm-re volt képes, de az autó teljesítményének 250 lóerőt adtak meg, mivel az összes komfortberendezés hidraulikus rásegítéssel dolgozott, aminek működtetésére 50 lovat rá kellett szánni.
De még így is toronymagasan ez volt akkoriban a legerősebb limuzin, maga mögé utasította az etalonnak számító angol termékeket, szinte kivétel nélkül az összes korabeli állami vezető és diktátor ilyenben utazott. Kimondottan ritka autónak számított, a rövid tengelytávú változatból 2190 darab készült, a hosszítottból 428, a Landaulet, vagyis hátul nyitott elnöki autóból csupán 49 példány létezett.
Érdekesség, hogy Pablo Escobart is egy Lang kivitellel szállították, ami megsemmisült egy Medellínben történt merénylet során. Később ezt a motort rakták a 300SEL 6.3-ba, ami korának legerősebb és leggyorsabb limuzinja volt 228 km/órás végsebességgel. Versenysportban is jeleskedett az M100-as, a 24 órás Spa futamon összesített másodikként zárt a 6.8-as „Vörös disznó”.
Mercedes 450SEL 6.9
Az 1974-es Genfi Autószalonon mutatták a W116-os S-osztály legvérmesebb változatát, a 450SEL 6.9-et. A gyártó addigi történelmének legnagyobb lökettérfogatú motorja került a géptető alá, a jó öreg M100-ast itt 6834 köbcentire fúrták, így már 284 lóerő és 550 Nm-s maximális forgatónyomaték leadására volt képes. 7,4 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100-ra, végsebességét ugyan 225 km/órában adták meg a katalógusban, de a tesztelések során kiderült, hogy 240 km/h feletti tempóra is képes a gigantikus nyolchengeres.
Természetesen az átlagon felüli menetteljesítményeket busásan meg kellett fizetni a csillagos szalonban, a 450SEL 6.9 árából három Cadillacet lehetett vásárolni úgy, hogy még maradt is párezer dollár tankolni. A csúcs-Mercedes minden földi jóval fel volt szerelve, a műszerfal diófa berakást kapott, az ortopédiás, fűthető első-hátsó üléseket gombbal lehetett állítani csakúgy, mint a tükröket. Elődjében, az állólámpásban még légrugós futómű dolgozott, ezt hidropneumatikus rendszerre cserélték a W116-os S-osztályban, ami fejedelmi kényelmet és bársonyos rugózást biztosított. Ez az autó volt az első a világon, amibe ABS blokkolásgátlót lehetett kérni extraként.
Mercedes S73 AMG
A bálna-Mercedest valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A luxuslimuzinok etalonjának és a '90-es évek ikonjának számító W140-est 7 éven keresztül forgalmazták, ezalatt folyamatosan vértezték fel a legújabb technikai innovációkkal és komfortberendezésekkel. Ugyan már sorhatos dízellel is elérhető volt a modell, mégis az arany középutat jelentő 500-ast ajánlják leginkább, ezzel mutatja meg igazi arcát a német tepsi.
Az 5 literes, 326 lóerős V8-as teljesítménye és megbízhatósága is példaértékűnek számított, de aki feltűnésre vágyott a bálna-tulajok körében, az ennél nagyobb motorral vásárolta meg a Mercedes akkori csúcsmodelljét. Ebben a generációban mutatta be az első V12-es motorját a stuttgarti márka, az M120-as blokk dolgozott a 600-asok orrában 394 vagy 408 lóerővel. De mivel ez a motor 5987 köbcentis volt alapváltozatában, ebbe az összeállításba nem fért volna bele.
Még szerencse, hogy az AMG műhelye akkoriban már nagyban játszott és kezelésbe vette a 12 hengerest, hogy megalkossa a szuperlatívuszok motorját. A sima AMG csomag 445 lóerőre tornázta fel a 600-as teljesítményét, de ebben még nem volt különösebb átalakítás, csak a motorvezérlőt piszkálták meg. A bugi csak ezután kezdődött: az S70-esben 7 literre fúrták fel a hengerűrtartalmat, ami 496 lóerőt és 720 Nm-t jelentett, az abszolút csúcsot az S73 jelentette 525 lóval.
Ezzel már 300 km/h felett is képes volt vágtázni a 2200 kilogrammos nehézbombázó, a '90-es évek végén. Érdemes belegondolni, hogy akkoriban milyen autókkal jártak az emberek Magyarországon. Mindössze 112 darab készült a ragadozó bálnából, mindegyik fekete színben hagyta el a gyártósort. Brunei szultánja ebből kért magának kombi változatot, erről itt olvashatsz részletesen.
Mercedes E63 AMG
A 2003-ban bemutatott E55-ös a felső-középkategória nagyágyúja volt, debütálásakor elnyerte az év „performance” motorja címet az M113-as kompresszoros V8-as. Az 5,4 literes, feltöltött motor 480 lóerőre és egészen elképesztő 700 Nm-es forgatónyomatékra volt képes, ehhez a jól bevált 5G-Tronic automatát párosították, mivel csak az bírta el az extrém terhelést. Fontos megjegyezni, hogy ez egy Mercedes eredetű motor volt, amit az AMG-t vett kezelésbe. Egészen a ráncfelvarrásig futott ez az erőforrás, 2007-ban leváltották az M156-ra, amit már színtisztán a hárombetűs tuningműhely készített.
A 6208 köbcentis szívó V8-ast az E és a CLS-osztályban feszítették meg a legjobban, 514 lóerőt tudott, a nagy testet pedig 4,3 másodperc alatt repítette 100-ra. Itt már 7G-Tronic váltót használtak, ezért a nyomatékot vissza kellett fogni 630 Nm-re, hogy tartósan bírja a terhelést. Sebaj, a 300 feletti tempót így is lazán megfutotta. A kortárs C-osztályban ugyanez a motor 450 lovat tudott.
Mercedes SLS AMG
Azok a Mercik, amiknek felfelé, szárnyként nyílnak az ajtajai, mindig különlegesek. Gondolj csak a 300SL Gullwingra (sirályszárnyas), vagy az angolokkal közösen épített SLR McLarenre, de aki jártas a csillagos márka történelmében, az a C111-est is felhozhatja példaként. Ma már sajnos nem szerepel a kínálatban ilyen extravagáns konstrukcióval rendelkező modell, az AMG GT lett volna a méltó utód aki folytatja a sort, de végül mégis a hagyományos megoldás mellett kötelezték el magukat a németek. Közvetlen elődje, a jóval radikálisabb kinézetű SLS AMG volt az utolsó sirályszárnyas, ennek az orrában még nem a sztenderd 4,0 literes ikerturbós dolgozott, mint manapság bármelyik nyolchengeres AMG-ben.
Még az oldschool 6,2-es V8-at tették bele, de nem az előbb említett M156-ost, hanem annak továbbfejlesztett változatát az M159-est. Alapjaiban nem változtatták meg, csak szárazkarteres olajozást és módosított szelepvezérlést kapott, hogy még potensebb legyen a versenypályákon.
Debütálásakor 571 lóerős teljesítménnyel rendelkezett, amit később 591-re emeltek, a hosszú orrú szuperautó ezzel 315 km/h-s végsebességre volt képes. A Black Series változat volt a legbrutálisabb, itt 8000-re emelték a maximális fordulatszámot, a kikönnyített versenygép 631 lóerőre volt képes. Ugyan az SLS kilóg a limuzinok közül ebben az összeállításban, de úgy gondolom vétek lett volna kihagyni. Ehhez hasonló szupergépet már sajnos nem fognak építeni Stuttgartban!
Ha érdekel egy klasszikus Mercedes (amiben ugyan nem 6,0 liter feletti motor van, de kicsinek ez sem nevezhető), akkor ne hagyd ki ezt a bemutatót sem!
