Sean Bigg, a StanceNation írója újabb elmebeteg gyöngyszemre lelt, egy bolygódugattyús PS13 azért nem mindennapos motor swap
Nem szeretnék Sean nevében írni, így rövid bevezetőjét saját első benyomásomra cserélem. Ez egy Wankeles PS. Azt a büdös mindenit neki! Ráadásul olyan clean, hogy sírni kell. Hatalmas örömömre a japán hátsókerekes és 20-30 év körüli japánautó láz talán tetőfokán tombol jelenleg a világban, láttam már S2000 motoros Datsun S30-at, és boldog boldogtalan dobálja be a Toyota JZ motorokat az S-Chassis karosszériákba.
A mostanra bármiben előforduló Nissan RB kódú hathengeres hajtóművekről pedig ne is beszéljek! A cikk főszereplője Artem Valitov Nissan S13 Silviája. Nem összekeverendő a sima S13-mal, ez bizony a PS bódé, sehol egy kacsintós lámpa, van helyette csodaszép tepsi forma!
Artem és a Silvia története Bashkiriában, Oroszországban kezdődik. Eredetileg a tulajdonos nem is kívánt megválni az autótól. Mint ahogy azt oly sok hasonszőrű rajongóval megesett már, Artemet is a PS13 szépsége és esztétikai egyszerűsége ragadta magával. Sokkal morcosabb, mint a sima S13. Amikor megkereste a tulajt és felvázolta terveit az autóval mégis sikerült meggyőznie az adásvételről a jóembert, akinek már csak azért is megérte eladni az autót, hogy lássa életre kelni az eltervezett csodát. Én azért nem biztos, hogy eladtam volna, még így sem!
Így az autó sorsa eldőlt, és 4 éves utazás vette kezdetét a teljes megújulásig. A legtöbb munka a karosszéria helyreállításával és finomításával volt, külön hangsúlyt fektettek a kerékívek megfelelő átformálására annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabbra ültethessék a bódét a kerekek fennakadása nélkül.
Felnőve Artem, a pályaautók agresszív megjelenését részesítette előnyben. Annak ellenére, hogy a Silvia teste nagynak számított mégsem nyúlt utólag az aerodinamikába, meghagyta azt gyári tökéletességében. AZ OEM Nissan Aero lökhárítók és oldalsó szoknyák kiemelik a Silvia természetes szépségét.
A cukorka piros festéket a kívül egy fekete alapra fújták így egy nagyon kellemes mélybordó színt kaptak eredményül, a karosszéria belsején azonban harsog a makulátlan piros mindenhol. Artem elmondása szerint a fényezés volt a legnehezebb folyamat, külön foglalkoztak a bódé elemekkel és a karosszéria belső részeivel is. A végső állapot egy 18 rétegű japánból importált festékkel elvégzett fényezést eredményezett.
Jelen esetben a kerekek előbb voltak meg, mint maga az autó, Artem egy szett tradícionális japán felnit vásárolt a PS13 alá, nevezetesen egy OZ Racing Futura szettet 17-es méretben, amelyet a legszigorúbb előírások szerint alakított át, hogy tökéletesen illeszkedjenek az autó alá. Olyan, mintha a kocsi alá teremtették volna őket, valószínűleg azért, mert így is van!
Az alacsony fekvésnek nem véletlenszerű coilover vásárlások és minden féle utángyártott alkatrészek beszerzése adott létjogosultságot. A Kei Office coiloverekkel kezdve Artem egy egyedi légrugós megoldásról gondoskodott egy Wabco kompresszorral megfújva. Az első felfüggesztést és az alvázat egy kicsit megemelték a jobb geometria érdekében, valamint Cusco lengőkarokra cserélték a gyáriakat. Aranyszínű R34 féknyergek és S15 fékalkatrészek kerültek a Silvia alá, a lágy gumiperselyeket pedig poliuretánra cserélték.
A kabin belsejében nyilvánvalóvá válik, hogy Artem bizony fülig bele van csavarodva a versenyautók világába. A belső kárpitozásnak és hátsóüléseknek nyoma sincs, mintha soha nem is lettek volna. Mindenhol tombol a már említett harsány piros szín, és minden felület pont tökéletesre van polírozva. Az utasok biztonságosan simulnak a Sparco versenyülésekbe, ha pedig ne adj isten borulásra kerülne sor a Cusco bukókeret megvédi a karosszériát a matricává lapulástól.
A Silvia motorterében olyan dolgot találni, amire nem igazán gondolsz az első 20 opciónál, miközben azon töröd a fejed melyik motort kellene belelógatni a kocsi orrába. Nem, nem egy SR20DET vagy egy 2JZGTE, még csak nem is GM V8-asa vagy egy RB25, esetleg RB26 egy Skylineból. Még csak nem is a Honda K-szériás motorjainak egyike.
Nem, ebben egy pontosan 0 henegeres, magas fordulatszámú, háromszög alakú szívó Wankel dolgozik. Miután Artem felfedezte a rotoros Toyota Aristo-t és Lexus GS-t alaposan rácsúszott a Wankel témára, és kirajzolódott előtte a terv. Egy a pályán sikító Wankeles Lexus „fülrevételezése” után pedig már nem is volt kérdéses a dolog.
Hogy esett, hogy nem, Artem Rotary motorok utáni kutatása a NiconRotary csapatához vezetett. Ekkor csatlakozott a teamhez, és végig kivette részét motorjának építéséből. A NiconRotary csapata a Mazda 13BPP kódú Wankelét alakította és egészítette ki többféle alkatrésszel, valamit számos egyedi megoldást alkalmaztak.
Az excentrikus tengely és a rotorok egy modern Renesis-ből származnak, a perifériásan elhelyezett rotorházak pedig egy 13B-REW-ből lettek átemelve. A gyönyörűen kialakított szívócsatornát és a fojtószelepeket a NiconRotary tervezte és építette az egyedi rozsdamentes kipufogórendszerrel együtt.
A QuarterMaster kuplung egy NiconRotary lendkerékkel párosul, hogy megfelelően táplálja a hatfokozatú RX8 sebességváltót és az egyéni szénszálas hajtótengelyt. A motortér olyan precízen lett átalakítva mintha mindig is oda szánták volna azt a Rotaryt. Pedig nem is!
Az biztos, hogy nem mindennapi az átalakítás amit Artem véghez vitt. Jó látni, hogy bármilyen őrült álom megvalósítható, hiszen minden eszköz rendelkezésre áll már hozzá. Minden esetre, nem biztos, hogy képes lennék nem az autóban aludni, ha valaki hozzám vágná egy hétre!
