2020. február 26. | 13:06

GT-R. Gran Turismo Racing. Mi az első kép, ami felvillan a fejedben, mikor ezt a három betűt olvasod?

Talán egy Hakosuka jelenik meg előtted, amint a Tsukuba Circuit versenypályáin hajt végig? A fiatalabb olvasók számára pedig lehetséges, hogy egyet jelent egy ismert Youtuber sátáni hangjával, mialatt a nemrég beújított R35 GT-R-jét tesztelgeti.

Bármi is legyen az, ami elsőként bevillan, a Nissan GT-R széria jelentőségteljes érzelmi tulajdonságokat hordoz magával!

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Minden nagyjából fél évszázaddal ezelőtt kezdődött, amikor is az első Skylnie GT-R-ek napvilágot láttak. A nagy múltra visszatekintő sorozat néhány modelljéből speciális változatokat, különkiadásokat is készített a gyártó. A lista végtelen a GT-R építés szempontjából, hiszen rengeteg, rengeteg változatot lehet ma már megkülönböztetni. A pletykák szerint a Wikipedia szerverterületének 98,4%-át GT-R témák teszik ki. Gondoltad volna? Én sem!

Van azonban egy modell, amelyet a drámai hatás érdekében mostantól említenék meg, részben pedig azért is, mert nagyon sokan elfelejtik, hogy egyáltalán létezik. Ez nem más, mint az LM Limited.

A Nissan GT-R R33 alapjaira épülő LM Limited verziót nem szabad összetéveszteni az R33 GT-R LM-mel. Trükkös dolog ez, már csak a szinte megtévesztésig hasonlító nevük miatt is. Egyébként meg a nem limitált számú LM változatot egyedülálló módon fejlesztették, így aztán a Nissan versenyezni tudott GT1 osztályban a 24 órás Le Mans-on.

1966 májusától kezdődően csupán 188 darabot gyártottak le az LM-ből. A 188-ból 86 példány viselte magán a sztenderd GT-R logót, a maradék 102 pedig a V-Spec modellek alapjaira épült. Minden egyes változat Championship Blue fényezést kapott, egyedi GT-R matricákat, karbonszálas fix hátsó szárnyat és motorháztetőt.

Nagyjából ezek lennének a számottevő különbségek. Nincsen benne különböző motorblokk, mint mondjuk az N1-ben, valamint a beltéren sem változtattak. A nagy kérdés pedig az, hogy ha a homológ LM már létezett és a Nissan sosem nyert osztályt a Le Mans-on Skyline-al, akkor mi értelme volt világra hozni az LM Limitedet?

A rövid válasz a Nissan Le Mansba való visszatérésének megemlékezése volt. A szórakoztató válasz azonban 1986-ra nyúlik vissza, amikor a Nissan először indította el szerelmi kapcsolatukat a francia eredetű versennyel. A cél pedig egyszerű volt: légy te a legelső japán autógyártó, aki a dobogó tetejére áll. A Mazda néhány évvel később véget vetett ennek a 787B-vel.

A japán autókultúráról szólva, ha van egy hely a világon, ahol garantáltan egyetlenegy autó sem marad figyelmen kívül, az Japán. Mindez még inkább nyilvánvalóvá válik, amikor szó esik Shinchiro Shirasaka R33 GT-R-jéről.

Shinchiro-san megközelítése az LM-hez egy olyan utat követ, amely nagyon hasonlít sok más japán autóhoz. A pszichológiája a dolognak pedig a következő: X-autóm van, mert szeretem. De ugyanakkor képes vagyok élvezni az „Y” autó stílusát is. Hogy biztosra menjek, összekapcsolom a kettőt, és helyette létrehozok egy „Z” autót.

A Skyline-ok versenytörténelmét tekintve kicsit sem meglepő, hogy Shinchiro-san szereti a régi versenyautókat. Kedvencei azok, melyek karbonnal vannak könnyítve és egyes helyeken kiegészítve, hatalmas szárnyuk van és jó széles kerekeik. De ami igazán az LM Limitedhez vonzotta őt, az nem más, mint a Championship Blue fényezés. Ez az LM Limited kizárólagos színe, nem valószínű, hogy sokat látsz belőle az utakon, de ha mégis, akkor az árnyalata elárulja neked, hogy ez pontosan melyik kiadás. Ezt az egyedi színt azóta egyetlenegy GT-R-en sem alkalmazták.

Az R33-asokat mindig is a GT-R sorozat középső gyermekének tekintették, de mivel Shinchiro-san több, mint egy évtizeddel ezelőtt vásárolta meg az LM Limitedet, akkoriban még nem tekintették különösebben ritkának vagy ikonikusnak. Csak egy szokatlan, kék árnyalattal bevont R33-as volt a többi GT-R között.

"Szeretem az autómat, de vannak más Skyline tulajdonosok, akik ezt másképp látják. Azt mondják, ha alacsony autót akarok, akkor a hagyományos GT-R mellett kellett volna döntsek. Valójában mindenki tudja, hogy nem nagy a különbség, és hogy én a színe miatt akartam ezt a modellt. Ez az én autóm, és minden nap élvezem. De nagyon vicces látni, ahogy az emberek idegeskednek” - magyarázza Shinchiro-san vigyorogva.

A beltérben folytatódik a fekete és kék színvilág ötvözete. Ezenkívül az a fényes roll cage, vagyis a bukócső lehet szembetűnő. Az ülések márkája Status GT-X, bevonata plüss Alcantara. A kormány és a váltószoknya is Alcantara bőrbe lett csomagolva.

A motorháztető alatt a 2,7 literes RB26 egység található, a gyári turbók HKS GT2530-asra lettek cserélve, a hűtőt a GReddy szolgáltatta. Az erő csaknem megduplázódott, a korábbi 276 lóerőről 550 lóerőre. A felfüggesztést a lehető legalacsonyabbra tekerték, Buddy Club P1 Racing Spec lengéscsillapítókkal építették, egyedi 14 kg-os rugókkal. A 18x11-es Work Meisters felnik mögött elöl 6-dugattyús Endless féknyergek, hátul pedig 4-dugattyús Brembók helyezkednek.

Kedves japánok, ezúton kérlek titeket, soha ne hagyjátok abba az autóépítést!