Egy SEMA-gyöngyszem, ami akár filmvászonra is illene.
Időről időre előkerülnek autók, amik annyira kimaxolják a megjelenést és a komplett építést, hogy nehéz szavakat találni a végeredményre. Az ebben a cikkben szereplő LC 500-as is egy ilyen autó, ugyanis a kifejezetten a SEMA kiállításra épített kocsi aztán igazán mindennek nevezhető, csak visszafogottnak nem. De még elegánsnak sem mondanám, sőt, még szépnek sem, mégis annyira kéne, hogy a fülem levágnám érte! Csak azért nem a kezem, mert az kell a vezetéshez.
Kezdjük is az alapokkal. Egy Lexus LC 500 már gyárilag is elég markáns, de a történet csak itt kezdődik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már 2, azaz kettő LC 500-ast is vezethettem és kipróbálhattam. Beteg. Mind a V8, mind a V6-os verzió brutálisan király, ha “csak” gyári LC-m lenne, akkor is boldog gyermek lennék. Na de Jerald és barátai már túl vannak néhány autón, szóba sem jöhet, hogy valami gyári marad.
Amikor az ember nekilát egy projektautónak, mindig eljátszadozik a gondolattal, hogy valami újat kell csinálni, amilyen még nem volt, ami még senki fejéből sem pattant ki. De ez marha nehéz feladat és nem is biztos, hogy a jelenlegi trendek igénylik. Azt a kort éljük, amikor azzal lehet a legnagyobbat domborítani, ha megcsinálod ugyanazt mint mások, csak csavarsz rajta egy olyat, amit még senki nem lépett meg. Liberty Walk R35 GT-R-ek és 458 Italia építések, pf! Fika! Ezt már többszázan megcsinálták, jó, hogy nem a csapból is ez folyik. Már nem nálunk Magyarországon, máshol, messze… de végülis igen. Ezen trendnek megfelelően Jerald és barátainak választása egy LC 500 Lexusra esett, mert abból még nincs Liberty-s verzió, vagy ha van is, ők és én sem láttam még. Ilyet legalábbis biztosan nem.
Na lássuk, mi is történt vele pontosan. Elsőként nagyon fontos megemlíteni, hogy az autó ha nem is napi, de használatban van. Nemcsak San Diego városáig gurultak el vele Los Angelesből, hogy a SEMA keretei között kiállítsák. Látott ez a kocsi már több pályát és törött lökösöket is. Egy szó mint száz, ez amolyan használós is, meg nem is.
Amikor elsőként raksz Liberty Walk bodykit elemeket egy modellre, nem csak játék és mese az élet. Ez az autó is túl van számos szélesítésen, fényezőmunkán, félbe vágáson, visszaépítésen, hiába került rá ugyanaz a KIT, mint sok más hiperautóra, az elsők között ott is faragni kellett becsülettel. Sokat ad az autó új idomainak hangsúlyozásához a hadihajószínű és mintázatú teljes fólia, melynek mintája is nagyon okosan van kitalálva, hiszen pont azokat a részeket emeli ki, amelyek változtak.
Jerald választott kerekei nem is egészíthetnék ki jobban ezt az autót, nem beszélve a kissé kanál alakú NSX tükrökről és hátul a Voltex karbonszálas szárnyról. A “vaddisznótank” megjelenés mellé társul egy elég libabőrös hangzás is, amiről egy Armytrix kipufogórendszer gondoskodik. Komolyan, ha használod az instagramot, akkor keress rá a srácra, Jaycraaay néven megtalálod.
Az építési folyamat alatt számos, a gyártó által megálmodott része a kocsinak az örök harcmezőkre távozott. Egyébként remek kis ülései vannak az LC 500-nak már gyárilag is, azért a Bride Kevlar Carbon Low Max ülések mégiscsak jobban teljesítenek, ha igazi pályázásról van szó. Meg hát jobban is néznek ki, mit mondhatnék? Ahogy haladt a procedúra, kiderült, hogy az autó gyári kábelezése sem feltétlenül szereti azt, amit Jay művel a belső térrel, kicserélték hát tokkal vonóval azt is. A belső megjelenés kiegészül még egy egyedi gyártású Alcantara borítású hátsó résszel is, de csak mert az amúgy is tökéletesen használhatatlan gyári hátsó üléseknek semmi keresnivalója nem volt tovább a kocsiszekrényben.
Van még itt természetesen egy pár örök klasszikus Takata versenyöv, valamint egy RSR halfcage, azaz egy részleges bukókeret. A már említett felnikről a Rotiform csapata gondoskodott, meg is lett az eredménye. A SIX háromrészes felniszett 20x10,5J méretű elöl, 20x12 hátul. Ismét csak pff, oké, én adom! :D A Toyo R888R gumikba csomagolt kerekek mögött meglepően jól mutatnak a gyári fékek, meg hát persze kötelező jelleggel lent is van a kocsi a porban. Ám ahhoz, hogy Jaynek használható autója is legyen egyszerre, egy Air Lift autopilot 3P légrugós futómű került a gép alá. Szerintem a lufi a gyengék játéka, még nem találkoztam olyannal, ami magasan ne pattogott volna, mint a gumilabda, alacsonyan meg lett volna puha, mint a vaj. Nonszensz igazából, vagy még nem láttam igazán jó airride setupot... Ennek el tudom nézni azért.
Sajnos nem derül ki a forrásomból, hogy melyik LC-t vásárolta meg Jay, de ha csak egy tippem lehetne, akkor a V8-as, 477 lovas verzióra tennék, hiszen mégiscsak egy amcsi kölökrű van itten szaú! Valószínűleg a gyári program is ki lett cserélve, viszont nagy valószínűséggel nem lett manuálissá alakítva a kocsi. Maximum az amúgy is benne levő, fülekkel váltogatós funkciót tudom elképzelni. Ez a kocsi alapból is király pályára, küllemén kívül a fizikája és az ereje is brutális már gyárilag. Ha nem csűrte agyon a lufi a futást, tényleg tökéletes autó lehet érzetre, de látványra tuti!
Ha kíváncsi vagy rá, nálunk hogy muzsikált egy csoda szép kék LC 500h, kattints a videóra! Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.
Fotó: JR Sang
