Nem minden tuning szól ugyanarról, a clean stílus éppen egyszerűségétől nagyszerű.
Bár nem vagyok németautó-rajongó, most megakadt a szemem. Jómagam is a clean stílust próbálom képviselni a saját, 22 éves kis gépemmel és ezelőtt a két kocsi előtt egyértelműen kalapot kell emeljek. Van szemem, látom, hogy annyira rendben vannak, hogy egy komoly OCD zavarral rendelkező személy sem találna rajtuk egyetlen kivethető részletet sem. Manapság egyre népszerűbb az önszórakoztató jellegű autóépítés. Rengeteg túlzással és rengeteg módosítással ellátott tuningautó gurul a világon, és többségében ha igényes munkáról van szó, akkor minden stílusnak megvan a maga szépsége.
Van azonban egy stance kategória, az úgynevezett “clean”, aminek lényege, hogy a lehető legkevesebb átalakítással érje el valaki a lehető legtökéletesebb megjelenést és stílust, amelyről ordít, hogy már rég nem gyári, mégsem találni sehol egy túlzó részletet, egy oda nem illő szélesítést vagy szárnyat. Ennek a vonalnak képviselői a cikkben szereplő német prémiumok, amiket ha hozzám vágnának, nagy duzzogva azért csak elfogadnám őket. De csak azért duzzognék, mert nem japán és hát az elveim, tudjátok... De ennél nyomósabb indokom nem lenne, az holtbiztos.
A clean stílus relatíve nem tartogat hatalmas építésbeli kihívásokat. Ennek oka éppen az egyszerű és tökéletes szépségre való törekvés. Így hát sok eldöntendő dolog rögtön kiesik a képből, mégis nagyon keveseknek sikerül tényleg karakteres autót építeni, belecsúsznak abba a hibába, hogy a végeredmény végül csak egy jó állapotú autó, amin nem gyári a kerék és alacsony. Pedig ez sajnos ennél azért mégiscsak bonyolultabb. Éppen az apró részletekben rejlik a varázslat, nem mindegy, hogy hány fokot dől az a kerék, hány mm az az ültetés, tökéletesen illeszkedik-e a karosszéria minden eleme, és persze nem hogy rozsdának, egy porszemnek sincs helye soha a kocsin, ha megjelennek vele valahol.
A másik egyértelmű zsákutca, amikor a tulajdonos ész nélkül telerakja a legdrágább alkatrészekkel az autót, de mind tudjuk, hogy stílust pénzért nem árulnak, emiatt nem áll össze a végeredmény, csak egy rohadt drága gépjármű lesz. Sajnálatos módon ezt valóban kevesen értik meg, hogy bár ebben a buliban a pénzt nem szabad sajnálni, az összeset elkölteni is hülyeség.
Kezdjük a Mergával. Ha szemből nézed azon kívül, hogy alacsony és nagyon csillog, semmi nem kelti fel a figyelmed az utcán vagy egy kiállításon. Van azonban nem is egy tulajdonsága, ami arcon neveti az átlagos kifejezést és még be is int egyet, persze azt is méltóságteljes szolidsággal. Az első, ami kivételes, hogy ez egy teljesen alapmodell, egy 2017-es (C238) E-osztály Coupé. Nem az alapból sportosabb AMG kivitel. Ami kicsit vicces, mert a badge azért rajta van.
A legtöbb munka a kocsival a Nizo Dot Code kovácsolt felnik mögött bújik el. Az úton tökéletesen fekvő kiállásért meg kellett küzdeni, hiszen az egész futóművet át kellett alakítani hozzá. És természetesen a 326 Power gátlókat is meg kellett piszkálni, hogy úgy álljanak mint az álom. Ezen kívül tényleg semmi módosítás nincs az autóban, a tulajdonos pedig úgy gondolja, ez így időtállóbb lesz, mint sok wide-body, azaz szélesített építés. Ebben egyébként valószínűleg igaza is van.
Térjünk is át a BMW-re, ami történetesen egy 20016-os 435i. Nos, ennek a tulaja már egy kicsit többről álmodott, amit meg is valósított úgy, hogy továbbra sem szúrja ki az ember szemét, simán elhinnéd, hogy gyári extraként volt kérhető. Talán a kerekek és a hanghatás a legárulkodóbb, na de nézzük pontosabban mi is képezi a jelenséget.
A külső megjelenés már agresszívabb, mint az E esetében, hiszen itt már megfigyelhető némi peremezés a karosszéria íveknél, persze hibátlan munka, de azért észrevehető. Nagyon szexi a kocsi a oldalán elöl és hátul is megtalálható 3D Design karbon lip szett. Ahogy azt már említettem, a tütü nem csak szép, de szépen is szól, erről az adottságáról pedig egy teljes Armytrix kipufogórendszer tehet, plusz egy Injen beömlő.
Miképp a Mercedesnél is, úgy a BMW alatt is egy módosított 326 Power futómű lakozik, a megjelenés koronájaképpen pedig egy szett BC kovácsolt felni gurul a Bimmer alatt.
És íme a varázslat, a kevesebb tényleg képes több lenni. A kulcs az egészhez, hogy a megfelelő módosításokat a megfelelő színvonalon végezze el a tulajdonos, és az autónak egyetlen pontja se maradjon, ami nincs tökéletes összhangban a többivel.
Ahogy a rendszámon láthatod is, mind a két autó japánban lakik, le sem tagadhatnák, hogy milyen környezetben és kultúrában épültek. “Szédületes gépek” már ha érted... :p
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy máshol nincsenek makulátlan clean építések, csak hogy japánban azért megesik, hogy ebben a stílusban épülnek a német óriások. Ha választanom kéne egyet, biztosan a BMW mellett döntenék, abban egy kicsit fiatalosabban érezheti magát az ember. A Mercedes szerintem - ahogy az a Mercedes nevéhez illik - visszafogott. mégis tökéletes. Te melyik modellnek esnél neki, hogy megépítsd álmaid clean kocsiját? Hagyd meg nekünk kommentben!
Ha pedig érdekel egy itthoni clean járgány, ne hagyd ki ezt a 350Z-s videót sem!
