Következzen Humberto két teljesen különböző stílusban megalkotott Volkswagen mikrobusza
Ha a Volkswagen klasszikus, optikailag remekül tuningolható, stanced verdáiról van szó, akkor a személyes kedvencemnek a II-es Golfot mondanám. A VW 1970 és 1990 között élte aranykorát dizájn és jellegzetes megoldások terén, ugyanakkor nem csak stílusos, de kényelmes, megbízható és modern autókat tudtak összerakni abban az időben.
Azonban a Golf előtt is léteztek kereklámpás VW-modellek, többek között minibuszok, vagyis a jelenleg futó T6-os Transporter ősei. Első generációjában 1950 és 1967 között készült a T1-es, ma a jobb állapotú korai modellekért akár 200 000 dollárt is elkérhetnek aukciókon, és mivel van kereslet, el is viszik őket.
A második generációs T2 1967 és 1979 között készült ugyanarra a Type-2-es platformra, mint elődje és a későbbi T3-as. Nem mindennapi ötletnek tűnhet egy ilyen autó felújításába belefogni azért, hogy később majd air ride rendszert és csillogó BBS felnit dobj alá. Humberto Sardinha viszont rögtön két T2-est is csinált magának, veszélyes szerelmi háromszögbe vetve magát. És ahogyan ő is fogalmaz, ez egy életstílus, amikor az ember belevág nincs értelme a pénzt számolgatni, vagy megcsinálod rendesen, vagy sehogy. És Humberto megcsinálta őket rendesen!
Humberto első szerzeménye a kéttónusú, bézs színekkel rendelkező darab. Mielőtt nekilátott volna az a munkálatoknak azért bejárták vele a Dél-Afrikai partvidéket, utána kezdődhetett meg a T2-es szétszerelése. Humberto egyébként graffiti művész és foglalkozott már festéssel előtte, szóval bízott magában és ő végezte el a karosszériamunkát, festést.
Miután a buszt lecsupaszították, Humberto megszámlálhatatlan időt töltött az előkészítéssel, majd felkerült jó pár réteg alapozó és végül a festék is az minibuszra. Az autó hasa 120 mm-rel közelebb került a földhöz, új ajtók, új üvegek, új tömítések, Egyesült Királyságból érkezett, narancssárga színt nélkülöző hátsó lámpák és irányjelző burák, fa tetőcsomagtartót, nagy VW logó előre és dísztárcsák 15-ös kerekekre. Természetesen a belső új kárpitozást kapott, illeszkedve a kéttónusú fényezéshez.
Az autó farán található fedél alatt nem a VW léghűtéses motorját találni, ott most egy 3.0 literes Ford V6-os lapul, párosítva a buszocska 4 fokozatú váltójával.
Lássuk Humberto második T2-esét! Hm, egyértelműen RAT STYLE! Emberünk azt gondolta, nem fecsérel el annyi időt erre az autóra is, így meghagyta az 1973-as buszt olyannak, amilyen. A rozsdás jellegét megtartva megmaradtak rajta a lyukak, horpadások, történt egy kevéske csiszolgatás majd egy jó adag lakkot kapott az autó. Természetesen itt is megvannak az árnyékolók a fényszórókon, felemás oldalsó tükrök, berepedt szélvédő, ami egyébként a fotózás előtt pár nappal pókhálósodott be.
Az eredeti, 1.7 literes motor teljes felújítást kapott, de valójában a légrugós rendszer előnyei miatt lesz igazán meggyőző a kép. A rendszer használata sok fejtörést okozott, mivel a motor- és váltótartó szerkezetet feljebb kellett hozni, a fékrásegítő, az üzemanyagtankot is át kellett helyezni. Az első felfüggesztést és az első ülések talapzatát is meg kellett emelni az állíthatóság érdekében. AVS lufik, Viair kompresszor és egyetlen tartály, vezetékes vezérlővel – az eredmény 350 mm-es szintsüllyedés egy gombnyomásra. Hát nem gyönyörűek a 15x8-as BBS felnik arany színű csavarokkal, 165/50/R15 és 175/50/R15 gumikon feszülve?
