A Lotus Omega a '90-es évek egyik leggyorsabb szedánja volt, az Opel Omega alapjaira épített csúcsgépből a Lotus közel 400 lóerőt préselt ki!
Az angol autókat sosem a megbízhatóságuk miatt szerették, a British Leyland termékei évtizedeken keresztül a hitvány minőség és trehány összeszerelés megtestesítői voltak. Szóviccek is megjelentek, a Lotust sokan mozaikszónak tartják: „Lot's of Trouble, Usually Serious”, vagyis rengeteg probléma, általában komoly (jellegű).
De ha túllendülünk a szellemes megjegyzéseken és mélyebben elmerülünk az említett márka történelmében, akkor rájövünk, hogy azért számos említésre méltó modellt köszönhet a Lotusnak az autóipar. Például az Elise-t, a pihekönnyű pályaautózásra készült sportkupét, ami új szintre emelte a vezetési élményt és az agilitást. De ott van az Esprit is, az ékalakú szupergép, az Egyesült Királyság Ferrarija, amivel egykoron James Bond is hasított. Vagy az Omega, amiről ugyan sokan hajlamosak teljesen megfeledkezni, pedig a '90-es évek egyik leggyorsabb szedánja volt!
Első pillantásra semmi veszélyes nincs benne, egy átlagos Opelnek tűnik, ami némi boyracer-tuning áldozatává vált. Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy akkor ez most Opel vagy Lotus? Hát, igazából mindkettő. A Carlton műszaki alapját az angol piacos Vauxhall Omega adja, de persze nem a harmatos, 1,8-as négyhengeres motorral. Nem-nem.
A neves autógyártó a kínálat legcombosabb motorját, a 3,0 literes, 24 szelepes sorhatost vette kezelésbe, hiszen ebben rejlett a legnagyobb potenciál. Már gyárilag sem volt gyenge, de a kategóriaelsőkhöz képest nagy volt a lemaradás. Ezért darabokra szedték a motort, hengerűrtartalmát 3,6 literre növelték, és a biztonság kedvéért két turbófeltöltővel vértezték fel (Garrett T25) a hathengerest, hogy a végeredmény garantáltan ütősre sikeredjen. A feladatot maradéktalanul elvégezték, a Carlton, amikor készen lett 382 lóerős teljesítményre volt képes, viszonylag alacsonynak mondható, 0,7 baros töltőnyomás mellett.
Természetesen egy ilyen mértékű növekedés szükségessé teszi, hogy a motor bizonyos alkatrészeit megerősítsék. A főtengelyt kapásból kicserélték, a dugókat a német Mahle szállította, a hajtókarok pedig a Lotus házon belüli termékei voltak. A hengerfejet és a hűtést is átalakították, a kuplung pedig a Porschétől érkezett.. A hajtáslánc kvalitását kitűnően mutatja, hogy azt a 6 gangos ZF kézi váltót párosították vele, amit a kortárs Corvette ZR-1-ben is használtak. A kocsi a hátsó kerekeit hajtotta, a hatékony működés érdekében önzáró differenciálművel szerelték fel.
A C36GET kódjelű motor 568 Nm-es forgatónyomaték leadására volt képes, a 0-100-as gyorsulást 5,2 másodperc alatt futotta. Érdekesség, hogy a váltó hosszú áttételezése miatt első fokozatban 89 km/óráig lehetett huzatni! Ez a teljesítmény még ma is tiszteletre méltó lenne, gondolj csak bele, 1990-ben milyen reakciót válthatott ki az emberekből! Nem véletlen, hogy éveken keresztül a világ egyik leggyorsabb szedánjaként említették.
Ilyen menetteljesítmények mellé komoly futómű is dukált. Az Omega többlengőkaros felfüggesztését már alapváltozatában is magasztalta az autós média, de a Lotus ezt a részét sem hagyta változatlanul, a Senator terhelés esetén automatikusan szintező konstrukcióját adaptálták a sportszedánba. Ettől jelentősen javult az autó stabilitása nagy tempónál és kanyarban egyaránt. Külön innovációnak számított a Servotronic kormányzás, ami maximális rásegítést biztosított parkoláskor, viszont magas sebességnél már alig, vagy egyáltalán nem könnyített a sofőr dolgán. A hatékony lassulást elöl 328, hátul pedig 300 mm átmérőjű tárcsafékek biztosították.
Értékesítése 1990-ben kezdődött meg (négy évvel az Omega után), az Opel bízott abban, hogy sikerül 1000 körüli darabot eladniuk a különleges modellből. A magas előállítási költség miatt 48 ezer fontos áron kínálták a vásárlók számára, ez horribilis összeg volt egy olyan autóért, amely egykoron Omegaként kezdte karrierjét. Így nem kapkodták annyira, mindössze 950 példányt adtak el (630 bal- és 320 jobbkormányost), amikor a gyártó 1992-ben úgy döntött, hogy nyugdíjazzák a teljesítményorientált modellt.
Így, közel két évtizeddel később a Lotus Omega népszerű youngtimerré vált a rajongók körében. A kevés kilométeres, megkímélt példányokért már igencsak komoly összegeket kérnek, de nem elég egy pénzzel teli buksza, egy jó adag szerencse is kell, hogy találj magadnak egy ilyen sportkupét. Ha Fortuna rád mosolyog, és a bolygók egy vonalba állnak, akkor egy olyan gépjármű tulajdonosa lehetsz, ami bemutatása óta egyedülálló. Opel talán azóta se volt ennyire brutális, az angol gyártó közreműködésével soha nem látott közelségbe kerültek az M5 és az 500E által meghatározott szuperszedánokhoz!
Ha érdekelnek a sportos Opel modellek, ezt a bemutatót se hagyd ki!
