A '30-as években készült amerikai Stout Scarab minden családi egyterű szépapjának tekinthető. És tényleg szép, formavilágával az art décóból merít ötleteket, azaz jellemző rá a letisztult vonalvezetés, az egyenes vonalak és persze a tükörfényesre csiszolt króm. A jármű az autógyártás történetének legelső mini egyterűje, de nem csak ebben volt világelső, hanem abban is például, hogy ennek volt először teljesen variálható utastere, a székeket tetszőlegesen át lehetett szerelni a pillanatnyi igényeknek megfelelően, sőt, a második sor helyére kártyázó asztal is beszerelhető volt.

Stout Scarab oldalról

Stout Scarab oldalról

Az innováció tetten érhető a technikájánál is, ugyanis a Scarab önhordó karosszériát és mind a 4 kerekénél tekercsrugókkal dolgozó független felfüggesztéseket kapott. Ez hatalmas szó volt, mivel akkoriban alvázas felépítés, merevhidas felfüggesztés és laprugók voltak a jellemző paraméterek. A mozgatásáról egy Ford eredetű V8-as gondoskodott, mely hátul volt elhelyezve és természetesen a hátsó tengelyt hajtotta egy 3 sebességes kézi váltón keresztül.

 

Az egyterűből mindössze 9 darabot készítettek, mert mai árfolyamon számolva 100 000 dollárt kértek érte, ami hatalmas összeg volt akkor (is), nem is vették sokan. A járművet ritkaságán felül az teszi érdekessé, hogy a szóbeszéd szerint ez a konkrét autó szolgált a 2. világháborúban Dwight D. Eisenhower tábornok (csak 1953-tól volt az USA elnöke) és Charles de Gaulle francia tábornok találkozójának helyszínéül.

Stout Scarab beltér

Az autó előéletéről ezen felül még annyit lehet tudni, hogy az '50-es évektől egy cirkuszi társulat használta, de nem az artistákat furikázták vele, hanem állítólag majomketrecként (!) szolgált. A praktikusság megtetszhetett a tulajdonosának, és a variálható belső terének esett áldozatul a járgány. Ezután némi restaurálás követően egy franciaországi múzeumba került, majd végül a mostani tulajdonos 2001-ben teljesen felújította.

Amennyiben érdekelnek a modernebb egyterűek is, akkor nézd meg ezt a bemutatót!