Íme, a tökéletes autó, ha hobbiból Ferrarikat aláznál egy négykerekű panelépülettel.
Szokták mondani, és én is sokszor mondtam már: a sok lóerőnél csak a még sokkal több lóerő a jobb. Persze nem attól lesz egy autó jó, hogy végtelen mennyiségű lóerő van benne, de ártani nem szokott a teljesítmény. Bele is csapnék a közepébe, ugyanis a Posaidon nevű német tuningcég által kezelésbe vett G-osztály 4,0 literes, V8-as biturbo motorja 940 lóerőt teljesít és 1278 Nm-es forgatónyomatékot szabadít rá a hajtásláncra.
Joggal merülhet fel bárkiben a gondolat, hogy ennek az őrült teljesítménynövelésnek vajon mikor lesz már vége?! Vajon kinek nem elég 585 lóerő és 850 Nm nyomaték? Nos, ezek itt utóbb a gyári adatok, és például nem tudják a Mercedes G-osztályt 3,6 másodperc alatt 100 km/órás sebességre gyorsítani (gyárilag 4,5 másodperc kell neki). El tudod képzelni, milyen érzés lehet ezzel a kombájn-légellenállású, 2 és fél tonnás monstrummal ekkorát gyorsulni? Nem hiszem, hogy el tudod képzelni.
Olyan erő lakozhat ebben a potens G Merciben, hogy 180-nál lepadlózva még szó szerint ráijeszt az emberre. Valószínűleg nincs sok ellenfele gyorsulásban az utakon, és készítőinek pontosan ez lehetett a célja. De a végsebessége se piskóta, az elektronika a gyári 220 km/óra helyett (240 km/óra AMG Driver’s Package megrendelése esetén) hagyja egészen 280-ig felkúszni a mutatót. Kétszányolcvannal menni ezzel a sárnehéz döggel istenkísértés és az ördöggel való packázás egyszerre.
Hogy ne csak „ereszd el a hajam” legyen, megfelelő méretű és teljesítményű karbon-kerámia fékeket pakoltak az autó alá, hogy szükség esetén meg is lehessen vele állni. Érdemes pár szót szólni arról is, hogy miként sikerült előcsalogatni a 235 lóerős literteljesítményt a V8-as erőforrásból. Először is kidobták a gyári turbókat, és beszereztek helyettük jóval méretesebbeket, aztán átprogramozták a motorvezérlést és kicserélték a kipufogórendszert is.
De kellett még valami a szédületes teljesítmény eléréséhez. Egy kiegészítő üzemanyag-befecskendező rendszer segítségével – amelynek a tartálya a csomagtérben kapott helyet – metanollal etetik a hengereket. Nekem csak egy kérdésem van: vajon meddig fogja bírni a technika? De ez valószínűleg senkit nem érdekel, a vásárlók meg majd szívesen elviszik 20 000 kilométerenként motorgenerálra a tuning G-osztályukat. Amíg megy, ők lesznek az utak királyai, amíg áll a szervizben, biztosan van másik autójuk is, amivel járhatnak.
Az átalakítás áráról nincsenek érdemi információk, de ez megint egy olyan dolog, ami senkit nem érdekel. A célközönség bizonyára nem fog fennakadni azon, ha a Mercedes-AMG G63 meglehetősen magas 58 millió forintos alapárára rá kell dobni még 10-20-30 milliót. Ők csak felkeresik a Posaidont, bemondják, hogy nekik a legerősebb G-Wagen kell, a cég pedig leszállítja, majd számláz. A boldog tulajdonos asszisztense meg utal, ő maga pedig valószínűleg észre sem veszi, hogy valamelyest apadt a bankszámláján lévő egyenleg.
