Miért fontos a defenzív vezetési stílus az utakon? Hogyan kerülhetők el a balesetek? Mi köze a csapatsportnak a vezetéshez? Hogyan vezetnek a magyarok? Ezekre a kérdésekre kaptsz választ szakemberektől
Egyszer gyermekkoromban, amikor még csak a hátsó üléssoron koptattam kárpitot, édesapám azt mondta, autóval úgy kell közlekedni, mintha mindenki potenciális gyilkos lenne körülötted az utakon. Néhány évvel később egy kanyarodósávot kiegyenesítő hölgynek majdnem sikerül is megrövidíteni kis családunk életét, de szerencsére nem jött össze neki. Mindenesetre az apai jótanács és az azt követő esemény meghatározta az autós közlekedéshez való hozzáállásomat.
Talán ennek köszönhető, hogy az elmúlt 13 év és sok százezer megtett km alatt csak egyszer hibáztam – mármint normál közlekedési körülmények között, a zárt utakon történő határfeszegetéseket most kihagynám –, szerencsére sérülés nem történt. Ez rendkívül tanulságos eset volt, ha egy kereszteződésben az egyik irányból kiengednek, nem biztos, hogy a másik irányból nem jön valaki. Megtanultam nem elég az előzékenység, mindig figyelmesnek kell lenni.
Persze úgy az ember nem lesz életképes az utakon, ha mindenkitől rettegve remegő kézzel lavírozik a forgalomban, sőt, szerintem kifejezetten veszélyes is. Kellő önbizalommal, a közlekedési szabályok ismeretével és alkalmazásával, a többi autós magatartását figyelemmel kísérve célszerű vezetni… vagy valami ilyesmi, amiről szól a defenzív vezetési stílus.
2019. május 7-én tartott sajtónyilvános rendezvény keretein belül ismertették a Groupama Biztosító által elvégzett reprezentatív kutatást, ami egy ezer fő által kitöltött kérdőív eredményéről szólt. A kérdések autós közlekedési szituációkat írtak le és azt vizsgálták, a kitöltők milyen mértékben választják a defenzív vezetési stílusra jellemző válaszokat. Mint kiderült, a megkérdezettek több mint 51 százaléka defenzív, a férfiak és nők között nincs érdemi különbség, ami engem meglepett. Magyar János, a Groupama biztosító gépjárműbiztosítási főosztályvezetője mutatott rá, hogy életkor és lakóhely alapján már jelentkeztek a különbségek, mert a fiatalok és fővárosiak kevésbé előzékeny sofőrök.
A követési távolság, sávváltás és elsőbbség adással kapcsolatos kérdőívet én is kitöltöttem. Számomra, a legnagyobb gondot az okozta, hogy a feltüntetett lehetőségek egy-egy részét vágtam volna össze saját válaszomnak. Nem volt meglepő számomra, hogy átlagos vezetőnek állít a teszt, de arra is kíváncsi vagyok, vajon hányan töltötték ki őszintén.
A kampányban részt vett a MOL-PICK SZEGED kézilabdacsapatának három játékosa is, akiket Szujó Zoltán kérdezett a vezetési stílusokról. Kiderült, hogy Jonas Källman és Stefán Sigurmannsson északi higgadtsággal vezetnek, de Nagy Martin is, aki még ifjú tagja az autós életnek, mind az előzékeny sofőrök mezőnyét erősítik.
Jonas Källman a svéd kézilabdázót Szujó Zoltán kérdezte, hogy milyen különbségeket lát a szülőföldje és a hazai vezetési stílusok között. Nagy meglepetésre azt mondta, nincs komolyabb eltérés az attitűdben, annál inkább az utakon alkalmazott sebesség korlátozásokban, ugyanis a svédeknél 110 km/h a legmagasabb megengedett tempó. Ennél már csak Stefán Sigurmannsson hazájában kellemetlenebb az élet a száguldás szerelmeseinek, ugyanis az izlandi kézilabdázó otthonában maximum 90 km/h a legnagyobb megengedett tempó. Azonban meg kell hagyni, az autósport történetében kineveltek pár félistent az északiak, szóval biztosan meg van a módja a vezetési tudás fejlesztésének.
A tájékoztató után a válogatott tagjai a Groupama Tanpályán mutatták, hogyan reagálnak a vészhelyzetben egy csúszós útszakaszon. A srácok képben voltak, higgadtan és jó reakciókat adtak a mesterséges pánikhelyzetekre, néhány random dudaszótól eltekintve láthatóan magabiztosak voltak a volán mögött is.
Szó esett arról, hogy a magyarországi közlekedési helyzet miért és milyen mértékben romolhatott a néhány évtizeddel korábbihoz. A statisztikák alapján ennek egyik kiváltó oka, hogy 10 évente 1 millióval nő a közutakon lévő autók száma, aminek okán jelentősen nő a forgalom és a sofőröket érintő stresszes forgalmi szituációk. Mindez feszültebbé teszik az autósokat így háttérbe szorul az előzékeny vezetési stílus.
„A közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek. A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben”- idézte az 1975-ös közúti közlekedés szabályairól szóló rendelet első bekezdését Berzai Zsolt rendőr alezredes.
Ez az idézet tulajdonképpen egy olyan örök értékű alapfeltételét mondja ki gépjárművel való közlekedésnek, ami már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy a balesetek nagy százalékát megelőzhesse a sofőr és lényegesen nyugodtabb lenne az utazás is. A témával kapcsolatban kifejtette az alezredes, hogy persze életszerűtlen mindig, minden körülmény mellett defenzív vezetési stílusban közlekedni, de fontos arra törekedni, hogy körültekintően és előzékenyen vegyen részt az ember a forgalomban. Utasként sem árt szóvá tenni, ha úgy gondolod, a sofőröd stílusa felesleges lendületet vesz. Nyilván mindennek megvan az ésszerű mértéke, senkit sem bíztatnék arra, hogy a vezető agyára menjen.
A rendőrök és autósok kapcsolata remek, amikor a közlekedő kiszúrja rend éber őrét a forgalomban, de a szabálykövető, nyugodt és előzékeny vezetési stílus nyilván csak addig tart, amíg a sofőr úgy gondolja, szem előtt van.
Bár összeségében minden tényező gépjárművel közlekedők feszültebb légköre felé vezet, ami előjelezné a közúti balesetek számának növekedését, az alezredes elmondta, hogy az idei év eddigi időszakában kevesebb baleset történt az utakon, mint 20018-ban ugyanekkor. Remélem, az év hátra levő részében sem növekszik majd a balesetek száma.
Recsákné Mazányi Judit közlekedéspszihológus beszélt arról, hogy a mennyire fontos lenne a közlekedésben résztvevő emberekben tudatosítani, hogy voltaképpen egy csapatjáték részesei. Mivel a közlekedők cselekvései igencsak nagymértékben kihatnak egymásra, teljesen érthető a felvetés. Véleményem szerint most is tökéletesen megy a csapatjáték az utakon, nap mint nap látom, amikor a egy túlzsúfolt kereszteződés keresztirányú forgalmának „csapata”, a bepréselődik a kereszteződésbe ezzel blokkolva a közlekedési mérkőzés másik irányból érkező játékosait.
Akkor vált világossá számomra, hogy mit keresnek egy vezetéssel kapcsolatos rendezvényen kézilabdások, amikor szóba került a csapatjáték és a közlekedés közötti párhuzam. Mivel a magyar lakosság körében amúgy is kiemelt érdeklődés övezi a csapatsportokat, talán ezen a vonalon közelebb lehet hozni a hatóság és a biztosító üzenetét az emberekhez.
