Szinte már azt is mondhatnánk az új Astrára, hogy egy másik típus, mert nem csak technikájában, de szellemiségében is rengeteget változott az elődökhöz képest. A gyökerekhez visszanyúlva, az F Astra egy tartós, olcsó és egyszerű népautó volt, és bár a tartósságra itt is ígéretet tettek, az árak pedig egyelőre nem derültek ki, az egyszerű már réges-rég téves jelző.
Borongós őszi nap, egy hangos utakkal határolt csendes park, benne egy elegáns étterem, konferenciatermében pedig két fekete lepedővel letakart autó. Így indult az új Opel Astra bemutatója, ami bár kissé megkésett, de még így is nagyon hamar láthattuk itthon élőben. Az eddigi elnevezések logikája alapján az L Astrák leleplezését vártuk egészen reggel 10 óráig, ahonnan egy kis beszéd után elénk is tárták a friss, ropogós kompaktokat.
Grafikonokon láthattuk, hogy az Opel javított valamennyit a piaci részesedésén, tehát a járvány és a mindenféle hiány sújtotta környezetben is megtalálják a maguk helyét, főleg, hogy lassan az egész palettájuk friss. Az Astra ugyan se nem divat-dömper, se nem családi terepkrumpli, de még csak nem is városi crossover, mégis a második helyen van az eladási listákon, így a már 2015 óta dédelgetett előd (K Astra) megérdemelte a frissítést.
De ami itt történt, az jelenleg egy igazi modellváltás, bár tudom, hogy már a Stellantis keze is benne van a dologban, de ez egyáltalán nem baj, mert első blikkre remek a végeredmény.
Ez egy statikus bemutató volt, kézzel összerakott prototípusokat tapizhattunk, így főleg az első benyomás volt fontos, ahogy lerántották a leplet először az aranysárga hibrid, majd a vörös benzines modellről. A forma ügyes, egy egyszerű kompakt mégis valahogy laposabb, szélesebb és az Opel által Vizornak nevezett orr végre tisztes karaktert adott az Astrának is. Nem csak beolvad az utcaképbe, hnem egy egységes arculat kacsint vissza ránk és ez igaz az összes friss típusra.
A belső formavilág is teljesen átalakult, szinte semmi sem emlékeztet már az elődökre a logón kívül, bár ez nem feltétlen baj, a baj a középkonzolon csücsül és PRND felirat van mellette. Anno ugyanezzel a módválasztóval küzdöttem a Citroen e-C4-ben és rühelltem, bár hasonló megoldás a Skoda Octavia IV-ben működött, így csak imádkozni tudok, hogy az Opelnél programozzák fel rendesen a kapcsolót.
Egyébként az egész beltér hangulata nekem valahogy franciás, a zongorabillentyűk, a formák, a középkonzol, valahogy azt a világot idézi bennem. A fedélzeti számítógép és óracsoport gangjét lerendezték két darab 10 colos tablettel, ami egyfelől jó, másfelől nem, de ez talán inkább csak ízlés dolga. Az olcsóbb modellekben, ez a Pure Panel fantázianevű rendszer két különálló tablet lesz, viszont magasabb felszereltségnél összetolják őket egy közös üveglap alá.
Nem csak ránézésre lett modernebb az Astra, de technikájában is kapott újdonságokat. Ugye az alapok szinte már kötelező elemek is, mint a távolságtartó tempomat, parkolóradarok és kamerák mindenhol, vészfék asszisztens, stb. Ezeknek az egységeknek a sora bővült azzal, hogy az autó már előzni is tud - persze autópályán, sávváltással - a radoros tempomattal karöltve, illetve ha élesebb kanyart észlel, akkor akár a tempót is visszaveheti.
Szinte hihetetlen érzés ezekről a dolgokról beszélni egy közönséges kompakt autóban, hiszen mit jelentett az Astra 30 éve és mit jelent most. Az élményt tovább fokozza, hogy pont nemrég teszteltem egy első generációs modellt és felöltött bennem, hogy vagy nagyon másról szólt akkor és most az autózás, vagy drága kis hazánk maradt le ennyire a gyártóktól.
Ha kicsit még beljebb megyünk a kasztni alá, akkor a modellpaletta franciássága is letisztul, és egyből nem ér semmi meglepetés, csak a jól bevált rendszerek. Kezdünk az 1,2 literes, turbós benzinmotorokkal 110 és 130 lóerővel és folytatjuk a 130 lovas dízelmotorral, amit egyébként a Grandlandban is egészen szerettem. A hibrid rendszerek is a jól ismert plug-in kivitelek egy-egy 12,4 kWh-s akkumucsomaggal megtámogatva. Itt a villanymotor és az 1,6 literes, turbós benzinmotor hangolástól függően együtt hoz össze 180 vagy 225 lóerőt, de ha nem lámpától lámpáig akarunk gyorsulgatni és inkább a takarékosságra fektetnénk a hangsúlyt, akkor a 60 km tisztán elektromos hatótáv vonzóbb adat.
A hibrid rendszerekhez csak a nyolcfokozatú automata váltót választhatjuk, de nem is lenne értelme másnak. A hatos kézi váltó csak opció a dízel és benzin kiviteleknél, kivéve a leggyengébb, 1,2-es esetében, ott nincs más választásunk, gangolgatunk. Az ár is függeni fog a váltó illetve a motor fajtájától, sőt a felszereltségekkel is lehet bőségesen variálni. Utóbbiakkal kapcsolatban sok mindent felvázoltak, belengették a mézes madzagot, de sajnos az árakkal kapcsolatban egyelőre semmi infó. A chiphiány az Opelt sem kerülte el, így van némi csúszás.
Bár nem vagyok márkafanatikus, valahogy a legtöbb Opeles sajtóesemény nálam köt ki, és szép lassan megkedveltem. Az új arculat szerintem remek, az autók modernek és frissek. Igen, Stellantis egyentechnika, de őszintén, egy népautónál számít ez bármit is? Főleg, ha jó az a technika, akkor én érdektelenül vonom meg a vállam és várom az új Astra eljövetelét. Bár a nemrég kipróbált 8-as Golf után magasra került a léc, én nem féltem az ugrástól.