hétfő - 2022. augusztus 15.
19 °C
tiszta égbolt
alapjarat.hu logo
95 480 Ft
100 720 Ft
D 480 Ft
fuel prices icon fuel prices icon

A dízel-hibrid terepkombi esete: Volvo V60 B4 Cross Country 2021 - Teszt

Nem sok közvetlen vetélytársa van, de a mild-hibrid hajtáslánccal frissült kombinak így sincs egyszerű dolga.

A Volvo talán az egyik olyan márka, amelyet a legtöbben a kombi modellekkel azonosítanak. A 700-as kockaszéria például legendásnak mondható, a kínai tulajdonú svéd gyártó pedig a mai napig kiáll a kombik mellett, ráadásul a terepesített változatok sem tűntek el a palettáról. A V60 sorozat 2010-ben indult, a második széria pedig 2018-tól van jelen a piacon, melyből természetesen van Cross Country terepkombi, ezzel pedig egy nagyon érdekes szegmensben vesz részt a gyártó. Legnagyobb ellenfeleinek a Škoda Superb Scout, a Volkswagen Passat Alltrack és az Audi A4 Allroad Quattro mondható, hiszen ebben a méretosztályban ezek a hasonló kaliberű, terepesített puttonyos modellek.

Következően abból, hogy egy szűk réteget céloznak meg az ilyen járművekkel, a V60 CC nem mondható mainstream slágermodellnek, 2020-ban mindössze 37 új példányt helyeztek forgalomba a Datahouse adatai szerint (A „sima” V60-nal együtt viszont 246-ot).

Megszokott, maszkulin forma

Elölről ránézve továbbra is a T-alakot formázó nappali menetfények, a méretes hűtőrács és az embléma uralja az összképet, ezzel téve messziről felismerhetővé a kocsit. A Cross Country kivitelen nem láthatók kívül krómbetétek (a kipufogóvégeket leszámítva), a fekete műanyagok uralkodnak, ráadásul sehol sincsenek túlgondolt élek és vonalak. Ez szerintem teljesen rendben van így, egy svéd jellegű autótól nem is kell elvárni franciás bohókásságot.

Az autó oldalán sem találni látványosan futó éleket, a tető finom lejtése azonban mégis vagánnyá teszi a V60 CC-t. Hátulról is a már jól megszokott Volvós kép fogad a befelé fordított L-alakú lámpatestekkel, alul pedig két, eléggé nagy kipufogóvég teszi hangsúlyossá, hogy ezzel az autóval azért nem csak vánszorogni lehet. Ez a kombi egyébként 4784 mm hosszú, 1850 mm széles és 1499 magas, ehhez 2875 mm-es tengelytáv és közel 21 centis hasmagasság tartozik.

A nyugalom szigete

A beltérben sem ér nagy meglepetés, a márkától már megszokott formák fogadnak, az elöl elektromosan állítható memóriás ülések pedig rendkívül kényelmesek. A vezető előtt egy 12 colos digitális műszeregység található, amely a menüpontok közt nem akadozik, azonban nem lehet túlságosan személyre szabni az elrendezését. A műszerfal felett head-up display is működött, amelyre számos hasznos infó kivetíthető. A középkonzolba egy 9 colos, álló elrendezésű érintőképernyőt helyeztek, amelynek képe szintén szép, néha azonban kicsit laggol a rendszer rajta, ráadásul a menü elrendezése is igényel némi megszokást.

Sajnos nincsen fizikai gombokkal és tekerőkkel ellátott klímapanel, az ülés- és kormányfűtést is az érintőkijelzőn lehet csak állítani. Az Android Auto és Apple CarPlay funkciók adottak, utóbbit kábelen csatlakoztatva volt alkalmam tesztelni, kifogástalanul működött.

A hátsó sorban két ember kényelmesen elfér, fej-, láb- és válltér is van elegendő, középen azonban már nem ilyen jó a helyzet, hiszen ott egy combosabb kardánalagúttal kell megküzdeni. A csomagtér alaphelyzetben 529 literes, amely 1441 literig bővíthető. Az ajtózsebek sajnos elég szűkösek, pakolni azonban a középkonzolba és a könyöklőbe is lehet.

Csak mild-hibriddel kapható

A V60 Cross Country kivitele jelenleg két hajtáslánccal választható. A B5-ös, 250 lovas benzines és a B4-es, 197 lovas dízel egyaránt egy mild-hibrid rendszerben dolgozik, amelyben egy 10 kilowattos indítómotor-generátor segít be a belső égésű motornak. A nyomaték talajra juttatásában egy nyolcfokozatú Geartronic automata és összkerékhajtás segít, nálam a dízeles konfiguráció volt teszten, bár az kicsit érdekes, hogy ma már a gázolajosokat is B-előjellel aposztrofálják a Volvónál.

A start-stop automatika szintén csak a menüből kapcsolható ki, azonban a leállítás és az újraindulás teljesen vibrációmentes, észre sem lehet venni, hogy leállt és újra indult a dízelmotor. Ami a fogyasztást illeti, 8 liter jött ki a teszthét végére, ebben volt városi használat, autópályázás és szerpentinen rugdosás is. A dízel-hibrid rendszer ereje egyébként minden forgalmi szituációhoz elegendő, sportolni azonban ne akarjon ezzel senki, hiszen egy közel kéttonnás kocsiról van szó, ez inkább a kényelmes és biztonságos utazásra lett kitalálva.

Nyugodt utazás

Ami legelőször szembetűnt a teszthét során, hogy rengeteg biztonsági rendszert pakoltak ebbe a kivitelbe. A Volvo Safety csomagja tartalmaz többek közt vészfékezőt, holttérfigyelőt, 360 fokos kamerát, sávtartót és adaptív tempomatot is. Utóbbi kettő a kamerákkal és egyéb szenzorokkal kiegészülve egészen szépen hajtja végre a részleges önvezetést, ez autópályás használatnál elég kényelmes tud lenni, hiszen ilyenkor sem a gázt, sem a kormányt nem kell „irányítani”. Természetesen a kormányról nem szabad a sofőrnek levennie a kezét, ellenkező esetben az autó figyelmezteti, hogy fogja meg újra.

A nagyobbik problémám az volt ezzel a megoldással, hogy minden különösebb jelzés nélkül megszünteti ezt a részleges önvezetési funkciót, ha valami épp nem tetszik neki, ez pedig szerintem balesetveszélyes. Elaltatja a figyelmed azzal, hogy „egyet se félj, én mindent megoldok”, és ha nem figyeled a műszerfalon a zöld kormánykerék piktogram szürkévé változását, akkor gyakorlatilag abból jössz csak rá, hogy már nem ő vezet, hogy szépen közelít valamelyik záróvonal.

Ettől függetlenül egy elég biztonságos autónak tartom, hiszen a vészfékező rendszer nagyobb sebességnél is üzemel, ilyenkor az övet egyébként úgy megfeszíti, hogy belepasszíroz az ülésekbe. A kormányzás viszonylag pontos, mérsékelt visszajelzéssel, a fék is jól adagolható. A szél- és gördülési zaj elhanyagolható, a méretes kasztninak pedig nincs számottevő oldaldőlése tempósabb kanyarokban sem. Az elöl keresztlengőkaros, hátul pedig multilink futómű lágy suhanást tesz lehetővé, problémásabb burkolaton pedig az összkerékhajtás lehet a segítségedre.

Ár és összegezve

A V60 CC legnagyobb ellenfelei tehát a Škoda Superb Scout, a Volkswagen Passat Alltrack és az Audi A4 Allroad Quattro, de én még az E220d All-Terrain modellt is ide veszem, hiába nagyobb egy kategóriával. A mezei V60 12,2 milliótól indul, a Cross Country terepkombinak pedig 15,2 millió az alapára. A szinte full extrás tesztautó azonban már majdnem 20 millióba kerül, szóval könnyen el tud szaladni az ára. Most egy táblázatban mutatom meg, hogy a szerintem egy családi kombi szempontjából lényeges adatok alapján (tengelytáv, csomagtér és vételár) melyik riválisához képest hol tart a V60 Cross Country.

 

Az tehát elmondható, hogy árban elég jól áll a Volvo terméke, csomagtérben viszont többet kínál a konkurencia. Azoknak mindenképpen jó döntés lehet a V60 CC, akik nem akarnak a VW-csoportos flottakombik tengerében elveszni, hiszen a Volvo modelljeiből jóval kevesebb gurul a hazai utakon.

A Volvo V60 mild-hibrid rendszer nélkül így szerepelt nálunk:

Volvo V60 B4 Cross Country MHEV (2021)

  • Lökettérfogat: 1969 cm3
  • Hengerek/szelepek: 4/16
  • Max. teljesítmény: 197 LE (145 kW) 4000/perc
  • Max. forgatónyomaték: 420 Nm
  • Hossz./szél./mag.: 4784/1850/1499 mm
  • Tengelytáv: 2875 mm
  • Saját tömeg: 1989 kg
  • Vegyes fogyasztás: 5,3 l
  • Tesztfogyasztás: 8 l
  • CO2 kibocsátás: 135 g/km
  • Végsebesség: 180 km/h
  • 0-100: 8,2 s

Mások ezt olvassák

Kérek még hírt!