A már ismerős Honda CR-V egy kis frissítéssel újra jelentkezik.
Mivel a CR-V korábban már járt szerkesztőségünkben, ráadásul ugyanezen hibrid hajtással, egy kicsit vakargattuk a fejünket a srácokkal, hogy akkor mégis miért is kapjuk meg újra? Nos, a válasz nagyon egyszerű, ez itt egy Black Edition még akkor is, ha fehér. Hogy mit is jelent ez, arra később térnék ki.
Fussuk át gyorsan a CR-V történetét: a modell 1995-ben jelent meg a piacon, és fele annyira sem nézett még ki jól, mint most. Roppant népszerűnek csupán az amerikai kontinensen számított, ám sikerének fényét ez nem csorbítja, egyszerűen ott vették a legtöbben. Amikor a magyarok még Swiftre meg Marutira gyúrtak, az amcsik már nagy kanállal zabálták a kilométereket, szó szerint, hiszen a hatalmas autók szerelmesei. Ilyen mentalitás mellett a CR-V még akár közepes méretűnek is nevezhető.
A CR-V neve egy rövidítés, Comfortable Runabout Vehicle, azaz kényelmes rohangálós autó. A név nagyon is találó, hiszen az első CR-V még a Civic platformjára épült, ám a crossover kivitel sokkal több helyet kínált a hatchback és sedán Civic kistesóhoz képest. Mostanra az 5. generációhoz ért a modell, és tavaly 20 239 darabot értékesítettek belőle Európában. Nem kiugró siker, de bukásnak is erős lenne nevezni.
Csak finoman, finoman a megjelenéssel!
Ahogy azt korábbi tesztem során már leírtam a CR-V-ről, nem mondanám a világ legszebb autójának és a véleményem továbbra sem változott, ám miután újra elolvastam a cikket, úgy érzem enyhültem a CR-V-vel szemben és jobban élveztem, mint elsőre. Nem is szeretném fölöslegesen szaporítani a szót, lássuk, mit hozott magával a modellciklus közepén érkező Black Edition.
Nagykönyv szerint a Black Edition modell szerintem fekete kéne legyen, ám a gyártó jól átvert mindenkit és fehérben is elérhető. Én természetesen a feketének jobban örültem volna, így is egy szép és nagyon elegáns, fehér autót kaptam. A fekete kiadás jelző továbbá általában mindig valami agresszívabb, sportosabb típusra kerül és a megjelenés is ezt tükrözi. Ezzel szemben a Honda dizájnerei úgy döntöttek, hogy apró részleteiben teszik elegánsabbá az összeképet, és ízléses mértékben szórják meg az autót fekete részletekkel. Ennek a filozófiának köszönhetően a fehér karosszérián kifejezetten jól mutatnak a fekete változtatások.
Került az autóra egy szett 19-es könnyűfém felni, a kilincsek megkapták a karosszéria színét a matt műanyag vagy krómhatású fém helyett, LED technológia került a ködlámpákba és az első fényszórókba, valamint egy füstös hátsó lámpát is kaptunk, ami kifejezetten jól mutat a kocsi hátsó elrendezésében. A Black Edition megjelenéshez papíron hozzátartozik még egy fekete króm grillrács is és egy Black Edition logó is hátul, ám ezt nem találtam, a grill pedig tökéletesen megegyezik a már tesztelt autóéval. Azt hiszem, csak egy félig Black Edition-t kaphattunk, a forgalmazók szeretik néha még variálni a felszereltségi szinteket.
A fekete érintése belül sokkal jobban érzékelhető
Ami elsőre feltűnt a beltérben és harsogja a Black Edition kiadást, az egzakt felirat az egyébként kellemes bőrbe burkolt üléseken. Fekete színbe öltöztek az ajtópanelek is és gyakorlatilag minden az utastérben. A helykínálat továbbra is több mint elég mind elöl, mind pedig a hátsó üléssoron. Az infotainment kissé lassú, de még ez is tűréshatáron belül van, a képernyő háttere meg kifejezetten Windows 98 hangulatú, de ez tényleg ízlés dolga.
Örömmel konstatáltam, hogy az Apple CarPlay bluetooth-on is üzemel, a hangzás pedig kristálytiszta a kocsiban, bármilyen mélyekkel próbálkoztam, szépen szólt. Ami kell is, hiszen a motorzaj kifejezetten kellemetlen módon jut be az utastérbe, bár lehet, hogy csak a hibrid és belső égésű üzem váltogatása miatt ütötte meg a fülemet.
2 literes négyhengeres hibrid, mit is mondhatnék?
A motor és a meghajtás teljesen összhangban van a kocsi méreteivel. Kellően erős és kellően sok nyomatékkal rendelkezik, hogy lendületesen tudj közlekedni vele. A 212 lóerőt és 315 Nm nyomatékot egy 2 literes full-hibrid rendszer fejleszti, és mindkét tengelyen dolgozik. A végsebesség 180 km/h az átlagos vegyes fogyasztást pedig 6,7-nél állapította meg a gyártó.
Örömmel jelentem, hogy az egy hetes tesztidőszak után 5,7 literes fogyasztás volt a legalacsonyabb átlag, amit sikerült kihúznom az autóból és nagyon büszke vagyok magamra, hiszen az én lábam mindig sokkal nehezebb, mint az átlagé. Így tehát igazolom, hogy a Honda i-VTEC rendszere tökéletesen működik.
Ám a rengeteg Toyota után egy kis kívánnivalót hagyott bennem maga után, hiszen sokkal kevesebbet tudtam magasabb sebességeken elektromos módban közlekedni, és a visszatöltés sem bizonyult annyira hatékonynak, mint például a szintén 2,0 literes Toyota CH-R vagy Corolla Touring Sport, de akár a Camry esetében, amelyek szintén nem nádszál autók. A váltóról túl sok mindent sajnos nem tudok mondani, hiszen CVT automata, csak bőg és bőg és bőg a nagy autó.
Terelhető tehén ez a CR-V
Az összkerékhajtásnak köszönhetően sáros terepen és városban is kellemes volt a CR-V, főleg, hogy pont a nagy mínuszos héten jártam vele. Biztosan, stabilan dolgozott az elöl MacPherson, hátul dupla lengőkaros felfüggesztés, néha kicsit dobálta a fenekét nagyobb kátyúk, bukkanók közben ám ez betudható a hatalmas méretnek is.
Minden van benne, ami gyakorlatilag unalmassá teszi a hosszú autóutakat, még szerencse, hogy ki is lehet kapcsolni az összes segédletet, kivéve a parkolást segítő rendszert, amely radarból és tolatókamerából áll. Van sávtartó és vészfékező rendszer, gyalogos- és holttérfigyelő, na meg persze minden, ami az úton maradáshoz szükséges szorult helyzetekben. Véleményem szerint a biztonsági funkciók kicsit gyenge idegzetűek és korán sípolnak, de ettől csak biztosabb, ami tuti.
Az adaptív távolságtartó tempomat kifejezetten kényelmessé varázsolta a városi dugózásokat, és autópályán is elszórakozik a nézésével az ember néhány másodpercet. Már sokadik csekély szinten önvezető autó ez, amit teszteltem, még mindig képes vagyok lelkesedni a magától lassító és megálló kütyükért. Méretei ellenére a CR-V egy könnyen vezethető autó, jók a kanyartulajdonságok, nem érzed, hogy mindjárt leesik a kasztni a kerekekről nagyobb tempójú kanyarodáskor sem. Összeségében egy nagyon kényelmes és jól használható autó, de parkolni azt ne szeressél vele sehol, mert úgysem fogsz elférni. Legalábbis Budapesten a belvárosban eléggé kapufa kísérlet volt minden alkalom.
Ár és összegezve
Nos, az árral ismét bajban leszek, hiszen a Black Edition jelenleg feláras kiegészítő csomagként szerepel a Honda honlapján. Jobb híján az aktuális lehetőségek alját és tetejét mindenképpen elmondom. A legolcsóbb 1,5 VTEC turbós kiadás 10 199 000 forinttól kezdődik. A legmagasabb ár, amely már a 2,0 literes i-MMD hibridhez tartozik Executive felszereltségi csomaggal pedig 14 499 000 forint.
Mindenkinek el kell döntenie magának, hogy ér-e ennyi pénzt egy mezei hibrid, mikor minimális különbséggel már teljesen elektromos autót is lehet venni ennyiért. Mindenképpen többgyermekes családoknak ajánlanám az autót, a hatalmas csomagtér és helykínálat miatt, valamint a fogyasztás is pénztárcabarát a hibrid rendszernek köszönhetően.
Honda CR-V Hybrid 2.0 iMMD AWD Black Edition (2021)
- Lökettérfogat: 1993 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 215 LE 4000-6200/perc
- Max. forgatónyomaték: 175 Nm 4000/perc
- Max. forgatónyomaték elektromotor: 315 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4603/1855/1679 mm
- Tengelytáv: 2663 mm
- Saját tömeg: 1614-1657 kg
- Vegyes fogyasztás: 6,7 l
- Tesztfogyasztás: 5,7 l
- CO2 kibocsátás: 120 g/km
- Végsebesség: 180 km/h
- 0-100: 8,8 s
