Kívül Amerika, belül Európa: Ssangyong Musso Grand 2.2 e-XDI 2021 - Teszt

Bár párszor volt lehetőségem pickuppal csapatni, tesztautóként még sosem járt nálam, így nagyon vártam a Musso Grandot. Nem voltak előítéleteim, sokkal inkább elvárásaim a Ssangyong felé, mert anno egy hétig járhattam az akkor új Tivolival, és engem teljesen meggyőzött, remek autó volt. Reméltem, hogy a ráncfelvarrt Musso Grand a minőségi elvárásaimat és pickupos élményeimet is megerősíti. Ehhez mérten talán túl kegyetlenül is álltam hozzá, mert nagyítóval kerestem a hibát a rendszerben, de egyszerűen nem találtam, így a második naptól inkább már csak élveztem a gondtalan teherautózást.

Markáns és szilaj (és akkor azok a felnik)

Ahogy a furgonok világában, talán a pickupoknál sincs nagy megfejtés a formavilágot illetően, bár valamivel több a játéktere a formatervezőknek. A Musso Grand eleje szerintem igazán jól néz ki, a klasszikus vasradiátor-szerű hűtőrács, a LED-es fényszórók és a koptatók annyira komolyanvehetővé teszik, főleg a ráncfelvarrás előtti formához képest. Oldalról egy kicsit lejt a lelkesedésem görbéje, de messze nem rossz, viszont érzésre a hátulján fáradt el a dizájncsapat.

Itt is inkább csak a lámpatestek hatnak olyan butának, nem illenek az autó karakteréhez, bár ezeknél sokkal nagyobb bűn a telibe krómozott felniszett. Nem is tudom, kinek juthatott eszébe erre az autóra feltenni, a haszontalansága mellett még ronda is. Elég végiggondolni, hogy ha tartósan terepen használjuk a Musso Grandot, akkor mi marad ezekből a króm felületekből egy év múlva.

A kellemetlen részletekből kievickélve az autó megjelenését fokozza, hogy a Musso Grand nevében a második tag nem indokolatlan, ez az autó hatalmas. Bő 5,4 méter hosszú és szűk 2,3 tonna az önsúlya, amibe elég beleülni, a tankot telelocsolni és megvan a mágikus két és fél. Bár meglepően jól fordult és ügyesen manőverezhető, nem a bevásárlóközpontok parkolóiba tervezték, leparkolva sosem volt nehéz megtalálni, egyszerűen mindenen túlnőtt.

Szinte már ijesztően tökéletes belülről

Átvételnél aláírtam a papírokat, körbenéztük az autót, majd bepattantam és rendezgettem a dolgaimat. Mindent elraktam a helyére, a fedélzeti számítógépet összeugrasztottam a telefonommal, majd rámarkoltam a kormányra és lefagytam. A szokásos fészkelődés mellett észre sem vettem, hogy milyen elképesztően igényes lett ez a beltér, majdnem ki is kellett szállnom, hogy mégegyszer megnézzem, miben is ülök.

Harmonikus formák, remek tapintású anyagok, igényes összeszerelési minőség és egy logikus felépítésű, gyors, reszponzív fedélzeti számítógép. Hát mi kellhet még? Oltári kényelmes, fűthető-hűthető barna ülésekben ülve egy finom bőr kormányt szorongathattam és stabil, masszív érzetű gombokkal vihettem át akaratomat az autóra. Mindennek magas minőségérzete van annak ellenére, hogy ez egy munkagép. Ilyen nem létezik - gondoltam magamban -, ilyen kényelmem utoljára az imádott Sorentóban volt.

A fedélzeti rendszer két tabletből áll, ezekből az egyik az óracsoport, a másik a főképernyő. Az óracsoporton főleg a kormány gombjaival turkálhatunk és rengeteg a menüpont, viszont egy jó részét nem is engedi menet közben piszkálni. Talán nem is baj, mert könnyű benne elveszni és addig sem az utat figyeljük, elég a parkolóban beállítani, hogy a klasszikus indexhang helyett tücsökciripelés szóljon irányváltáskor.

A főképernyőnek szép, tiszta képe van és ügyes az operációs rendszere, ami eleinte nagyon ismerős volt, később jöttem rá, hogy ez a Hyundai-Kia csoport jól ismert rendszere. Szeretem, mert szép lassan átláthatóvá és jól használhatóvá érett, ráadásul bőven lehet mögötte hardver, mert egyszer sem akadt meg vagy fagyott le - bár ez nem kéne nagy szó legyen 2021-ben, amikor már egy mikrohullámú sütőn is lehet internetezni.

Ugye az autó hatalmas és ehhez mérten az utastér méretein sem spóroltak, mert elöl és hátul is fejedelmi a helykínálat. Ha kényelmesen magamra állítom az elektromos sofőr ülést, magam mögött sem kell nyomorognom, talán még szteppelni is tudnék. A hátsó üléseket sem vették félvállról, mert amellett, hogy kétoldalt fűthetőek, közel olyan kényelmesek, mint elöl. Tehát a Musso Grand négy embernek kényelmes és még ötnek sem szűkös, bár a klasszikus értelembe vett csomagtér helyett be kell érnünk egy platóval.

Utascellától a végéig több mint 1,6 m hosszú és 1,57 m széles, de nyugodtan lehet pakolni felfelé is, mivel 57 cm mély. A tesztautón volt egy roló, amivel lezárhattuk felülről, ez több okból is praktikus. Egyfelől, ha csomagtartóként használom a platót, akkor így zárt tud maradni, másfelől, ha fa alatt parkolok, nem lesz tele levelekkel vagy madarak által hagyott ajándékcsomagokkal.

A downsizing ostoba és kegyetlen

Talán az egyetlen gyenge pontja a Musso Grandnak a 2,2-es e-XDI dízelmotor, bár itt nem a konkrét technikával van baj. Bő 180 lóerővel és 420 Nm nyomatékkal szépen megmozdítja a két tonna feletti dömpert, de már üresen is érezni, hogy nem őszinte. Persze tol a nyomaték és a hatfokozatú Aisin automata váltó is próbál kompenzálni, de ezek a méretek és ez a hivatás, amit az autó nyakába aggattak többet kíván.

Megmutattam az autót egy ismerősömnek, aki ilyenekkel dolgozik, kipróbálta mindenét, még vezette is. Annyira tetszett neki, hogy holnap lecserélné a mostani Toyota Hiluxát, ha legalább egy 3 literes, V6-os dízel lenne a Musso Grandban, mert ez így sovány. Teherbírás a laprugós kiviteleknél éppen egy tonna, ami szép érték, de a vontatás már lehet problémásabb. Papíron 2,6 vagy 3 tonnát is vontathat (hátsó felfüggesztéstől függően), de nem biztos, hogy ezt olyan jól tolerálná hosszabb távon a technika.

Én főleg terheletlenül hajtottam, inkább a terepképességei érdekeltek és ott elég kevés helyzetben éreztem gyengének, bár a felező csodákra képes. Hátul terheletlenül ugye kevés a súly, így elég sűrűn kellett használni az összkereket, így itt a fogyasztás sem volt olyan baráti, bár terepen ez sokadlagos szempont. Az erdőben mászkálva, murván csapatva olyan 10-12 litert produkált, ennél nagyjából két literrel van lejjebb a városi fogyasztás. Országúton nagyon barátságos szinten tudja tartani az étvágyát, nekem kerek 6 liter/100 km volt a rekordom, bár ehhez finoman lehelgetett gázadások kellettek. Mindent összevetve olyan 7-8 liter között fogyasztott végig, ami nem rossz érték egy ekkora tehéntől.

Próbálja, de nem tudja elrejteni, hogy pickup

A beltér kulturált és masszív, direkt figyeltem, de meg sem mukkant még rossz úton sem, így adott egy kellemes utazási élmény. A szélzaj és a gördülési zaj sem sokkal kirívóbb, mint egy hasonló méretű hobbidömperben és igazából vezetni sem rossz, bár a kormányra semmi visszajelzés nem érkezik az útról. Gázra meglódul, a rövid első fokozatok miatt talán még villog is a kipörgésgátló, de egy másodpercre sem érezzük, hogy instabil lenne az autó. Robusztusan tolja maga előtt a szelet és nem billen ki, egyedül autópályán éreztem, hogy többet kell korrigálni.

A Musso Grand létravázas felépítésű, ahogy a kategóriában majdnem mindenki, emiatt rosszul bánik a kátyúkkal, egy kisebb ütés is végigfut a karosszéria minden pontján. Ezen egy kicsit a platóra feldobott cementes zsákokkal lehet javítani, mert alapvetően a futóművet terhelt állapotra tervezték, úgy tényleg jobban mozog. Erdőben és terepen szépen lehet vele haladni, a nagy tengelytáv ellenére nem sikerült sehol felakasztani, még a meredekebb kaptatófalak tetején sem kellett megállni és újratervezni.

A Musso Grand meglepően jól fordul, nem okoztak neki gondot a szűkebb parkolók sem, legfeljebb a méretei miatt. Egy 360 fokos kamerarendszer segített minden ilyen helyzetben, de mivel ennek a képét manuálisan birizgálhattuk menet közben, sokszor terepezésnél is jól jött. Vigyázni kell a ronda krómozott felnikre, így a tükör alatti széleslátószögű kamerák képét sokat használtam.

Ár és összegezve

Számomra a legmeglepőbb dolog volt, hogy a Musso Grand ilyen kényelem és minőség ellenére is versenyképes árú. Jelenleg egy hatos manuális váltóval az alapfelszereltségű változat 10 millió forint körül indul, de a tesztelt autó a drágább, Premium felszereltséggel kezd, ennek bő 12,6 millió forint a legalja. Mindkét esetben egy félmillió forint plusz az automata váltó és hatszázezer forintért jár a drágább csomaghoz mindenféle izgalmas segédelektronika (vezetéssegítő elektronikák, automata diffizár, stb.). Én a tesztelt autóba nem igazán tudok belekötni felszereltségileg, egyszerűen nincs olyan plusz, amit még beletennék. Egyedül a felniket szórnám le róla egy szolidabbért cserébe, amire mehet a ballonos gumi.

Szerettem a Musso Grandot, mert ismét bizonyított vele a márka. Megint azt érzem, amit a Tivolinál, hogy pozitívan csalódtam, sőt, meglepett a modell. Annyira egyben van és annyira minőségi minden porcikájában, hogy a gyenge motort és a furcsa felniválasztást is elnézem neki. Már csak annyi dolga van a Ssangyongnak, hogy felnyissa az emberek szemét minden piacon, lássák, hogy a sárkányos dél-koreai gyártó igenis alternatíva tud lenni.

A ráncfelvarrás előtt Musso Grand tesztvideóját itt találod:

Ssangyong Musso Grand 2.2 e-XDI (2021)

• Lökettérfogat: 2157 cm3
• Hengerek/szelepek: 4/16
• Max. teljesítménye: 181 LE
• Max. forgatónyomaték: 420 Nm
• Hossz./szél./mag.: 5405/1950/1855 mm
• Tengelytáv: 3210 mm
• Saját tömeg: 2266 kg
• Gyári vegyes fogyasztás: 9,6 l/ 100 km
• Tesztfogyasztás: 7,5 - 8,5 l/100 km
• CO2 kibocsátás: 252 g/km
• Végsebesség: 172 km/h
• 0-100: NA