Mindenki lehúzta, én azonban csak így hívom: „Az elektromos Swift”.
Tőlem aztán ritkán hallasz olyat, hogy egy nem japán autó kéne. Talán koreai, de az biztos, hogy Daciáról ilyet én még nem mondtam. Egy őszintén szimpatizáló sejtem nem sok, annyi sem volt a román dobozok irányába. Most azonban, hogy a lázadó 20-as éveim végéhez közeledem, valahogy új szemszögből is képes vagyok szemlélni az autókat, és azon belül is az elektromos autókat.
Adott tehát a piac egyik legmegfizethetőbb márkája, adott hozzá az alacsony árral járó, kissé keserédes, ám azért tűrhető minőség és adott az egyre nagyobbra hízó elektromosítási felhő, amely sorra kebelezi be a gyártókat és azok korábban tisztán belső égésű motoros modelljeit. A tervezőknél és a pénzügyeseknél is egzotikusabbnál egzotikusabb megoldások és ötletek kapnak szárnyra, hogy a vaskalaposan szigorodó kibocsátási normáknak megfeleljenek a modellek, ám a végeredmény minden esetben ugyanaz. Kell, hogy legyen a palettán minimum hibrid, de inkább elektromos autó is.
Így jelenhetett volna meg 2020-ban a Genfi Autószalon keretei között a Dacia Spring, a gyártó első teljesen elektromos városi kisautója, crossovere. Persze a COVID járvány ezt az eseményt is elsodorta, azért az autó 2021-ben az állami támogatásokkal egy időben megérkezett a hazai piacra, és nem csak a magánszemélyek, de a cégek figyelmét is felkeltette. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy 2020-ban éppen hazánkban került előértékesítésre az első 100 darab, amihez mindösszesen 4 órára volt szükség. Persze csiga lassú, és harmat gyenge, de kitartó és végül is, amit kell tudnia, azt tudja. Nem rosszabb, mint bármely másik kisautó a piacon, ráadásul környezettudatos is, bár valószínűleg mindenkit az ára fog meggyőzni.
Crossoveres, de mégis egy kisautó csupán
Nos, emelt hasmagasság ívek ide, tetőcsomagtartó sín oda, az E-Up-nál mindösszesen 16 centiméterrel hosszabb Spring akármennyire erőlködik, akkor is csak egy felfújt városi kisautó. Kívülről egyébként többek szerint és a saját véleményem szerint is egy kicsinyített Sandero, 3734 mm hosszú, 1622 mm széles és 1516 mm magas, a tengelytáv pedig 2423 mm.
Kívülről egyébként az autó nem üvölti, hogy elektromos, még a töltőnyílást is a hűtőrácsba rejtették, ami egyébként érthető is, hiszen nem csak a töltőnyílásnál, de minden más kábelkötegnél is igyekeztek a lehető legkevesebbet anyagot használni a gyártósoron, ezzel is csökkentve a költségeket és végül a piaci árat. Itt-ott akad néhány apróbb részlet, amely kék színben pompázik, de nem sok, szigorúan csak a tetősín egy szakasza, valamint a Dacia felirat az orron. Apró „electric” felirat hátul, és ennyi. Éljen a visszafogott praktikusság! Talán valami ezüstnél izgalmasabb színben választanám, de ha valaki be akar olvadni, akkor tökéletes ez is. Könnyűfém felniről szó sincs, de még az acélból is csak 14-es jár, virsli gumikkal és egy eklektikusan kellemetlen dísztárcsával.
Puritán, funkcionális, műanyag
Az autó átvételekor jelezték nekem, hogy a próbadarab kiskereskedelmi forgalomba nem fog kerülni, hiszen flottában landol majd az egyik autómegosztó céghez. Ennek okán gyakorlatilag a klímán és a bluetooth-on kívül egyetlen extra volt benne, az pedig a navi. Meg hát persze az elektromos ablakemelés, aminek kapcsolóját nem hazudok, hogy percekbe telt megtalálnom, mert a középkonzolra helyezte el a gyártó, a már említett kábelspórolási célzattal.
A kicsit krumpli 7 colos, érintős infotainment és a tolatókamera is jól funkcionált, de szép nem volt. Az okostelefonok hajnalán láttam utoljára ilyen felépítést, ennek ellenére roppant egyszerűen használható, és tulajdonképpen gyors is. Nem kell sok mindennel foglalkozni, így elromlani sem nagyon tud semmi. Andival kedvenc logikai csavarunk az USB nyílás helyzete, hiszen ha rácsatlakoztatsz egy kábelt, pont belelóg minden fontos, a kijelzőn szereplő adatba.
A mindent borító műanyag és műbőr tökéletes választás egy autómegosztó flottába kerülő kocsiba, könnyű volt takarítani és nem is olyan sérülékeny. A felszereltségi szinteken egyébként csak a bőrhatású huzatok szerepelnek egyedül, azon lehet változtatni, hogy a díszszabások kékek-e vagy narancssárgák. Az említett színcsomagok egyébként a tükörburkolatokat érintik még. Helykínálat terén a gyártó is csupán négy emberre tervezte a Springet, és ennél több nem is férne el. A kevés olyan autó egyikéről van szó, ahol a hátsó lábtéreret teljes egészében kitöltöttem magam mögé beülve. Mellette szóló érv, hogy a 270 literes csomagtér kisautó létére nagynak számít, 100 egész litert ver a VW e-Up-ra. Az első sorban egyébként van tér, utasoldalon is elégséges, ám tágasnak nem nevezhető, az ülések kialakítása pedig kifejezetten székes jellegű.
És akkor most jön az, amiért mégis megéri: elektromos a szentem!
Nem, nem gyorsul, mint állat, sőt elég lomha szegény, de csak akkor, ha kimész vele a városból. 50-ig tökéletesen úgy működik, mint bármely kisteljesítményű elektromos autó. Nyugodt, türelmes, kiegyensúlyozott vezetési stílushoz igazítva, amely mellőzi a száguldozást. A 33 kW-os hajtómű 44 lóerős teljesítménnyel bír, ehhez a kraftot egy 27,4 kWh-s akkupakk szolgáltatja 230-305 kilométeren át, használattól függően. Tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy a városban ez ne lenne teljesen elégséges.
A 970 kg-os tömeggel hozta a gyári fogyasztási értékeket, amely 10 kWh/km, ezzel egyébként egészen jónak számít az elektromos autók között, hiszen többségük ennél azért jóval többet eszik. Az akkumulátor feltöltésére három lehetőséged van, ezekből a DC gyorstöltés feláras extra. A szokványos fali csatlakozóról, vagy Type 2-es csatiról 4 órára és 50 percre van szükséged, gyorstöltővel pedig 50 perc alatt érhetsz el 80%-os töltöttségi szintet.
Elektromos kocsiszekrény a hétköznapokra
Bár Andival a tesztünkben elmondtuk, hogy ennyi kilométerből már akár a Balára is le lehet ugrani, azért teljes nyugalommal nem indulnék neki továbbra sem elektromos autóval nagyon messzire. A hétköznapi, városi közlekedés azonban remekül működött vele, méreteiből és felépítéséből adódóan egy könnyen kezelhető autó. Az egy szem elektromotor az első tengelyhez kapcsolódik, így még csak komolyabb meglepetésre sem kell számítani. A futómű nem a legügyesebb és a hangszigetelésen is lehetett volna még csiszolni. Bár szerintem az üresen kongó elektromos autó motorterek amúgy is erősítik egy kicsit a kintről beérkező zajokat, a Spring azért eléggé hangos. Nagyobb nyári záporban felejtsd el a beszélgetést.
Ár és összegezve
A Spring egyetlen motoropcióval és akkupakkal elérhető, valamint két felszereltségi csomagban, számos feláras extrával. Az alja 6 499 000 forint, amivel meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amitől igazán érdekessé válik a hazai vevőközönség számára. Ha hozzáteszed a 2,5 millió forintos állami támogatást, máris 4 millió forintért vásároltál új autót, ami ráadásul elektromos. Ez gyakorlatilag olcsóbb, mint a legfapadosabb új Swift. És legyünk őszinték, hazánkban a Swiftet sem azért hívjuk a mi autónknak, mert annyira prémium csúcs modell lenne, sokkal inkább a megbízhatóság, a tartósság és a roppant alacsony ár lopta be a modellt a magyar emberek szívébe.
Tulajdonképpen kifejezetten városi használatra ajánlanám, fiataloknak, flottáknak, kisgyermekes családoknak tökéletes. Nem mész le vele a térképről, és még a térképen belül is csak módjával siethetsz, mégis úgy gondolom, hogy 10 emberből 9 számára nem ez lesz a döntő kérdés, és a tökéletes kompromisszumot fogja jelenteni a haladó szellem és a megfizethető új autó között. Nálam a Renault Zoét és a VW e-Up-ot is túlszárnyalta, igaz, csak az ára miatt.
Dacia Spring (2021)
- Max. teljesítmény: 44 LE
- Max. forgatónyomaték: 125 Nm
- Hossz./szél./mag.: 3734/1622/1516 mm
- Tengelytáv: 2423 mm
- Saját tömeg: 970 kg
- Gyári vegyes fogyasztás: 10 kWh/km
- Tesztfogyasztás: 9,5-10 kWh/km
- Végsebesség: 125 km/h
- 0-100: igen...na jó, valójában 19,1 s
