A 2017-es e-up!-ok nagy számban árasztották el a várost a közösségi autózás elterjedésével, hiszen az egyik legismertebb piaci szereplőnek számító GreenGo flottája erre a típusra épül. A tesztelt példány is egy közösségi közlekedésből visszaemelt darab, ami ugyan olyan nagyon sokat nem futott, viszont ezt a kilométert akár napi szinten többféle sofőrrel tette meg.

Az 2013-ban bemutatott e-up! első, 2016-os faceliftje pont annyit modernizált az autó megjelenésén, hogy a mai napig kellően frissnek hasson a forma. Ennél azonban sokkal fontosabb megemlíteni, hogy az autó a kárpitok elszíneződésén kívül más szempontból nem tűnt egy lehasznált darabnak.

A flottakocsi rendszeres karbantartásának hála, a város változatos minőségű útburkolatai és az eltérő sofőrők sem tudták nagyon lelakni. Vásárlói szempontból pedig jelentős megkönnyebbülés, hogy a motor-váltó összetett és komplikált szerkezete helyett egyszerű elektromotor van az autóban, így lényegesen kevesebb kopóalkatrésszel kell számolni.

A teszt alatt éltem a mindennapjaimat és igyekeztem a legnagyobb természetességgel használni az autót úgy, ahogyan a saját belső égésű motors autómmal tettem volna ezt. Az akkumulátor ilyen futásteljesítmény mellett és ennyi idő alatt nem sokat vesztett kapacitásából, de mire elég egy régivágású EV akku pakkja, miközben már rég elszabadult a hatótávolságra vonatkozó verseny az új elektromos autók piacán.

A használt példányok mára elérhető áron kaphatók - legalábbis újkori árukhoz képest -, így szélesebb körben kerültek célkeresztbe. A vásárlás előtt persze mindenképpen érdemes tájékozódni, aminek egyik legjobb módja lehet a közösségi médiában fellelhető csoport, amit a lelekes felhasználók hoztak létre egymás megsegítésére.