A buborékforma már akkor is megvolt, bár kevésbé radikális dizájnnal.
Az 1991-es Frankfurti Autószalonon mutatta be a BMW az E1 (Z11) koncepiciót, amely egy teljesen elektromos hajtású prototípus volt. Az i3 mini egyterű őse 3460 mm hosszú, 1648 mm széles és 1500 mm magas volt (nagyjából akkora, mint egy mai Fiat 500), így négy személynek biztosított helyet, és a csomagoknak is jutott némi tér.
A részben alumínium vázzal, valamint alumínium és műanyag burkolóelemekkel készült E1 elvileg 250 kilométerre elegendő hatótávval rendelkezett, maximális sebessége pedig 120 km/óra volt. A 45 lóerős villanymotor a hátsó tengelyt hajtotta, a 19,2 kilowattórás nátrium-szulfát akkucsomag pedig 900 kilót nyomott.
Nem volt tervben a gyártása egy pillanatig sem, a BMW Technik mindössze egy erődemonstrációnak szánta, hogy ők képesek egy ilyet is megalkotni. Két évvel később egyébként egy második verziót is lelepleztek, ez volt a E1 Z15.
