A BMW 2022. júliusában befejezi első tisztán elektromos autójának, az i3-nak gyártását, a német gyártó weboldaláról már le is szedték a típust. Ezzel ugyan némileg szembemegy az, hogy a forgalmazótól kaptunk egy utolsó szériás darabot tesztelésre, de a tapasztalataink leírása mellett igyekszünk tanácsot adni azoknak is, akik lemaradtak a típusról, és a használt piacon keresnének maguknak BMW i3-at.
Mielőtt rátérnék a BMW i3s tesztjére, engedjétek meg, hogy egy vallomással kezdjek. 2015-ben egy utazásom során Németországban, Münchenben jártam. A kora tavaszi időben egyszer csak megcsillant a fény egy autókereskedés ablakán, majd dühödten telefont ragadtam, lefotóztam a látványt (lásd lent) és elküldtem egy barátomnak a következő kommentárral: „Szégyen”.
Fotó: Macsuga János
Nem is tudom, hogy mi fájt jobban a lelkemnek. Az, hogy az a márka, amelyik nem olyan rég még üvöltő V10-eseket gyártott, most eurómilliárdokat tol az erőltetett villanyosításba, vagy az, hogy mindezt még büszkén is hirdeti „Born Electric” feliratokkal, meg az akkor számomra még szintén eretnekségnek számító elektromos kerékpárokkal karöltve?
És most mi van? 2022. júliusában befejezik a BMW i3 gyártását és kifejezetten szomorú vagyok. Na, ennyit változott a világ!
A sportos szívómotorok legyalulásáért persze továbbra is kár, de én is csak addig haragudtam a villanyautókra, amíg ki nem próbáltam egyet (2017 környékén egy e-Golf lehetett az). Elég csak egy hét egy elektromos autóval és a hétköznapi, nem élményszámba menő autózásnál soha többé nem vágyik vissza az ember se a kuplungolásra, se a kipufogásra, se a zajra, ami egy belső égésű motoros autóval jár. Azon biztosan még sok-sok évig fogunk vitázni, hogy vajon a gyártástól a bontóig melyik technológia ártalmas kevésbé a környezetre, de a villanyautók előnyei elvitathatatlanok. Kisebb a szervizigényük, síri csendben közlekednek, nem okoznak helyi emissziót, és a szinte azonnal, 100%-ban elérhető csúcsnyomaték még egy Renault Zoéban is vicces élmény.
Most már biztos kitaláltátok, hogy az i3 az évek során nagy kedvencemmé vált, és azonnal lecsaptam a lehetőségre, amikor megjelent a tesztautó-naptárunkban. A karbon utascella köré épített i3 elképesztően különc autónak számított 2013-as bemutatásakor, és nem csak azért, mert először került BMW logó egy villanyautóra. „Annyira csúnya, hogy már szép” – mondta Sándor a szerkesztőségünkből és nem is fogalmazhatta volna meg pontosabban az i3 formájának a lényegét. Márkán innen és túl egyetlen részlete sem hasonlít semmire, amit addig az autóipar kiadott magából. Az i3 egy jelenség és ez úgy sem változott, hogy nyolc évig gyártották a típust.
A helyzetet a gyártás befejezését hirdető 2000 darabos Unique Forever fantázianevű limitált kiadás fűszerezi tovább. Ez már tényleg ízlés dolga, de kívül ezek a narancssárga matricák inkább egyediek, mint szépek. A különbségek belül is megállnak pár feliratban, így nem gondolnánk, hogy évek múltán ér majd bármit is egy-egy ilyen, egymillió forintba kerülő felirathalmaz.
A hatalmas, keret nélküli ajtókat kinyitva sem szokványos beltér tárul elénk, az i3 csupa érdekes formával és megoldással szolgál. A tervezők nem féltek a hagyományosabb autókban nem megszokott anyagokat pőrén hagyni, így a küszöbnél látjuk a karbon utascella szénszálait, de a műszerfalon is végig látható marad az újrahasznosított műanyagból készült felület. Rettenetesen menő az egész, a hangulatot ráadásul a ma már szokatlanul nagy üvegfelületek fokozzák tovább. Az ülések kényelmesek és jól tartanak, egyedül a magasságállítás volt furcsa elsőre. Na, meg az indítógomb, amelyet középső állásban teljesen kitakar a jobboldali kormányküllő, ugyanis azt a bumszli irányváltó belső felületére helyezték el.
Az infotainmenten azért látszik, hogy nem mai csirke az i3, de legalább viszonylag könnyen átlátható a menürendszer, és nem is lassú, sosem fagyott le. Ebben az i3s-ben a nagyobb kijelzős változat volt, de sajnos még így sem volt annyira okos, hogy tudja az Android Autót (ekkoriban alapból csak Apple Carplay-re voltak képesek a BMW-k). Villanyosítás ide vagy oda, annyiban érezni a filozófiai gyökereket, hogy a BMW a fogyasztással kapcsolatos menüben nem fáraszt mindenféle álszent csészelevelekkel (ugye Nissan és Honda?), meg túlbonyolított energiadiagramokkal (ugye Toyota?), egyszerűen csak kiírja, hogy hány kilowattórát fogyasztott az autó, ha kell kapunk oszlopdiagramot is, és ki is értékeli a vezetésünket egy ötfokozatú csillagskálán, de ennyi.
Aztán ott vannak a hátrafelé nyíló ajtók, amitől elvileg olyan könnyű bejutni hátulra. Már maga az ötlet is istentelenül kretén, és igen, valóban könnyebb bejutni a hátsó üléssorra, mintha nem lenne ajtó. Viszont mivel az autónak nincsen klasszikus értelemben vett B oszlopa, így a hátsó ajtót csak az első után lehet kinyitni, és fordítva is tartani kell a sorrendet, mert az első ajtók reteszei a hátsók elején vannak.
Egész kényelmesen elfér két felnőtt is egyébként hátul (az i3 csak négyszemélyes), és a térérzet is elég jó, hiszen nagyok az ablakok. A csomagtartó a 260 literes méretével egész vállalható a kategóriában, de kár, hogy a hiányzó range extender hatótávnövelő motor (Rex) helyét nem adták oda az utasoknak. A Teslákon kívül még mindig nem általános minden gyártónál, így fontos megemlíteni, hogy az i3 orrában is van egy rekesz, ahová egy töltőkábel gond nélkül befér.
Alighogy végre megtaláltam az indítógombot, pár sarokkal később máris vigyorogtam az i3s-ben. A mindössze 1290 kilós súly bőven a legkönnyebbek között van a villanyautó-műfajban, ráadásul ebben a sportváltozatban 184 lóerő és 270 Nm társul hozzá. Mindezt a kizárólag ebben az s verzióban elérhető sport módba rakás után kapjuk meg teljes egészében, és bár a hivatalos adatok szerint 6,9 másodperc alatt lehet elérni vele a 100 km/h-t, de szinte a megmozdulás után elérjük a csúcsnyomatékot, így sokkal drámaibbnak tűnik a gyorsulás. A színházra rájátszanak még a keret nélküli ajtók is, amik miatt viszonylag hangosan beszűrődik a gördülési zaj, ami különösen esős körülmények között feltűnő igazán. Ezen kívül viszont természetesen csendes az i3, össze se lehetne hasonlítani egy belső égésű motorral hajtott autóval.
A jó gyorsulás azonban még nem lenne elég, amire jó példa a sima i3, ami kevesebb, mint 10%-kal gyengébb, viszont vékonyabbak a kerekei és keskenyebb a nyomtávja is. Az i3s-sel egészen élvezetes kanyarodni, és ebben jó partner a kategóriában szokatlanul pontos és agilis kormányáttételezés. Az i3s a teszthét végén is egyértelműen élményautóként élt a fejemben. Ennyit a BMW nagy szégyenéről.
BMW i3s hatótáv teszt
Villanyautó teszt a korunkban azonban elképzelhetetlen lenne valamekkora szívás nélkül, nem igaz? Az i3 pályafutása végére bruttó 42,2 kWh-s akkucsomagot növesztett maga alá, amiből nettó 37,9-et használhatunk. Az én szokásos tesztutamon (ami a Dunakanyarból az M2-esen és a fővárosi dugón át Budaörsre vezet) az i3s kulturáltan, mindenhol a megengedett legnagyobb sebességgel közlekedve, comfort mode-ban, klímázva 15,2 kWh-t fogyasztott, így az elméleti hatótáv 249 kilométer volt. Ez egy teljesen átlagos érték, nem is marad el túlságosan a gyári, WLTP szerinti 270 km-től, de a teljes képhez muszáj volt feszegetni egy kicsit a BMW határait.
Ehhez először fel kellett tölteni az autót, amit a szerkesztőségben egyelőre sztenderd 230-as aljzatról tudtam megoldani. Ezzel a módszerrel nulláról igen lassan, közel húsz óra alatt töltődik fel az i3s, úgyhogy a tényleges start előtt másnap inkább a DC-töltést választottam Vácon. A fedélzeti egység maximum 50 kW-tal képes tölteni az autót, ami a még mindig viszonylag kicsi akkupakkal párosítva 10-ről 80%-ra 40 perces töltési időt ígér és ezt tudta is az autó. Mielőtt nekiiramodtam, közel 300 kilométernyi hatótávot írt az autó, és a célom az M2-es, M0-s és M5-s érintésével Szeged volt. Ez egy 230 kilométeres útnak nézett ki, tehát elvileg bőven biztonságban voltam még úgy is, hogy az M5-öst csak az örkényi lehajtóig terveztem használni. Így mindössze 30 kilométert mentem 130-cal, mégis 99 kilométeres hatótávval kezdtem neki az ötös útnak, vagyis még 129 kilométerem volt hátra. Ekkor a fedélzeti rendszer 51%-os töltöttséget és 16,4 kWh-s fogyasztást mutatott. Végig 21 fokra állított klímával és Eco Pro módban mentem.
Szerencsére a megtehető hatótáv szép lassan abba a tartományba csapott át a konstans 90-ezésnek köszönhetően, hogy végül gond nélkül odaértem a szegedi töltőre, és még maradt is 20 km az autóban. A végső fogyasztásom 15,4 kWh lett. Alig több mint egy óra alatt töltött fel az autó, még volt is időm egy ebédre és néhány dolog megnézésére a városban, de az a tény, hogy a töltés elején várnom kellett arra, hogy az előttem lévő feltöltse az autóját, előrevetítette, hogy van még pár gondom a villanyautózással.
Hazafelé már egy kicsit jobban sietnem kellett, viszont az úti célom Vác helyett a jóval közelebbi XV. kerület volt. Ennek ellenére úgy fordultam rá az M0-sra, hogy a klímát le kellett kapcsolnom, át kellett tennem az autót Eco Pro+ módba, és 90-nel lobogva reménykedtem abban, hogy odaérek a töltőhöz. Maga a hatótáv drasztikus csökkenése nem lepett meg annyira, hiszen a tempósabb haladás mellett több mint valószínű, hogy ellenszélben haladtam, ráadásul a reggeli starttal ellentétben az út szinte teljes részét a legnagyobb melegben tettem meg. Végül 15 kilométernyi maradék hatótávval, és 17,8 kWh-s fogyasztással tettem töltőre az autót.
A hithű villanyautósok most biztosan felhördültek (ha nem ikszelték még ki a képernyőt az előző bekezdésnél), hogy micsoda idióta vagyok, magamnak főztem ezt az egészet, meg miért nem álltam meg menet közben tölteni 20 percet, stb. Igazatok van, ha nem időpontra kellett volna visszaérnem, akkor ezt csináltam volna. Igen, ez még mindig az én hibám, az viszont nem, hogy 4 évvel ezelőtti tapasztalatimhoz képest ma már kevésbé látom összetartónak a villanyautós közösséget. 2018-ban volt először egy hétig nálam elektromos autó (Renault Zoe), és emlékeim szerint a Plugshare alkalmazásban elég megbízhatóan jelezte mindenki, ha foglalt egy töltő. Most viszont nem ezt tapasztaltam, és sokszor nem is attól féltem, hogy odaérek-e a töltőhöz, vagy sem, hanem attól, hogy vajon foglalt lesz-e.
A másik problémám nem is a töltőhálózattal volt, mert szerintem az elég jól kezd alakulni, hanem azok teljesítményével. Kis túlzással 22 kW-os töltőt már minden Lidl parkolóban találunk, de amint 40 kW-nál erősebb villámtöltőt (ne adj isten az i3-nál pont szóba sem jövő ultra töltőt) keresnénk, kiderül, hogy elég siralmas a helyzet. A Mol Plugee már 80 töltővel rendelkezik, amelyek közül majdnem mind képes villámsebességre, de ezen kívül nincs olyan hű, de sok se a Mobility-ből, főképp nem az Ionity-ből.
Az igazság természetesen úgy kerek, ha konklúzióként leszögezem: az i3 egy városi autó, amit nem országátszelésre találtak ki, viszont ahogy leírtam a tapasztalataimat látható, hogy akár már tágabban vett agglomerációs közlekedésre is simán jó autó, ha tudja az ember otthon tölteni. Én az 1200 km-nyi hatótávot gond nélkül tudó dízelembe ültem vissza az i3-ból, de még így is napokig bújtam a használt hirdetéseket, annyira megkedveltem az autót. Már semmi jelentősége nincsen, és az euró is brutálisan elszállt, de a rend kedvéért megemlítem, hogy az egyedi kiadású Unique Forever i3s tesztautó listaára 18,5 millió forint volt.
Mi a helyzet a BMW i3-mal használtként?
A használt hirdetéseken kívül más lehetőségem nem is volt, hiszen ahogy a cikk elején írtam, az i3-ast már újonnan nem lehet megvásárolni, helyét a palettán a jóval konzervatívabb megjelenésű iX1-es SUV vette át. A továbbiakban némi típustörténettel és fenntartási költségekkel kívánunk segíteni azoknak, akik használt piacon néznének maguknak i3-ast.
BMW i3 (2013-2022) típustörténet
A többi korai villanyautóhoz hasonlóan (Renault Zoé, Nissan Leaf) kezdte a pályafutását a BMW i3 is. Inkább valami fura gombóc volt, ami demózta a márka elköteleződését a jövő iránt, mint ténylegesen komolyan vett termék. Ennek megfelelően eleinte nem is kapkodtak annyira érte a vásárlók, de sorstársaihoz hasonlóan rájöttek az emberek, hogy a villanyautózás még a hatótáv para mellett is jó, így elég hamar nem tudtak eleget gyártani belőle. Szinte minden évben nőttek az eladások, végül 2021 végén átlépte a 220 ezres eladási darabszámot az i3, és nem kizárt, hogy 250 ezer körül lesz a vége.
A 2013-as bemutatókor a tisztán elektromos változatban (60 Ah) mindössze nettó 18,8 kWh-s akkucsomag volt, így az i3 alig tudott többet 100 kilométernél. Ezt a Rex változat toldotta meg további kb 110 kilométerrel a hátsó villanymotor mellett elhelyezett 647 köbcentis, kéthengeres motorkerékpár motornak köszönhetően.
Az első frissítés 2016-ban jött, ekkor nőtt az akkumulátor kapacitása (94 Ah verzió) nettó 27,2 kWh-ra, ami bruttó 33,2 kWh-t és 235 kilométeres WLTP szerinti hatótávot jelent a tisztán elektromos változatnál. 2017-ben érkezett a nagyobb facelift, ledesek lettek az első irányjelzők, és bemutatkozott a 14 lóerővel és 20 Nm-rel erősebb, szélesebb nyomtávú és gumijú, fekete tetejű i3s sportváltozat.
2018-ban még egyszer emeltek az akkukapacitáson. A tesztben is szereplő 120 Ah verzió WLTP szerint már 285 kilométert tud, így 200-250 kilométert valós körülmények között is el lehet menni vele. Fontos információ, hogy ekkor Európából kivezették a Rex változatot, illetve alapfelszereltséggé vált a full led fényszóró.
BMW i3 típushibák, fenntartási költségek
Sokan azt mondják, hogy a villanyautóknak az egyik legnagyobb előnyük, hogy szinte semmilyen karbantartást nem igényelnek. Ez csak részben igaz, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a BMW i3-mal méretei ellenére egy prémium autót veszünk meg, így ha nincs is sok a kötelező karbantartási listán, azok nem feltétlenül lesznek a legolcsóbbak. Csibráki Balázs, az i3-akra szakosodott BDrive Service vezetője segített nekünk összegyűjteni a típus leggyakoribb hibáit, karbantartási költségeit.
A kétévenként esedékes időszaki szerviz márkaszervizben körülbelül 90-95 ezer forint, ekkor fékfolyadékot és pollenszűrőt cserélnek az autóban. Ehhez a rexes modelleknél még hozzácsapódik egy motorolajcsere is. Fontos komolyan venni az időszaki szervizt, mert ha kihagyjuk, a BMW megvonhatja az egyébként 8 évre/160 ezer kilométerre (2020 előttieknél 100 ezer kilométerre) megadott akkumulátorgaranciát.
Az i3-aknál gyakori jelenség az első lengéscsillapító porvédőinek leszakadása, vagy a kattogó toronycsapágyak. Utóbbi cseréje 90-100 ezer forint szakszervizben. Az igen hatékony motorfékezés miatt (normálisan közlekedve nem is kell használni a fékpedált) az i3-at különösen érinti a villanyautókat sújtó fékberohadás. Ezt a féktárcsák és betétek cseréjével, alapos megelőző tisztítással lehet orvosolni. Ez az első fékeknél 120-190 ezer forint, a hátsóknál 80-150 ezer forint attól függően, hogy ragaszkodunk-e a teljesen gyári alkatrészekhez.
4-5 évente szinte biztos, hogy letérdel a 12 voltos kis akksi, amivel csak az a baj, hogy mivel fel kell tanítani az autóval, otthoni körülmények között nem lehet megcsinálni, és a hagyományos autóknál tapasztaltnál kicsit drágább is, körülbelül 75 ezer forint a gyári alkatrész. Érdemes négyévente tényleg kicserélni, máskülönben egyszercsak minden előjel nélkül nem fog indulni az autó. Szintén gyakori i3-para a gumik esete. A speciális 155/70R19 vagy 155/60R20 nem olcsó (egy szett szinte biztos, hogy több, mint 200 ezer forint), és nincs is minden gumisnál készleten.
Főként a korai i3-asok betegsége a motorbillenésgátlók elfáradása. Ezt gyorsításkor kattanó hanggal és billenéssel jelzi az autó, a javítás pedig viszonylag olcsó, 25 ezer forint körül alakul. Feltéve, ha időben elvisszük szervizbe, máskülönben a motorbakok is sérülnek, így a végösszeg 140 ezer forintra emelkedhet. Szintén jellemző hiba a korai BMW i3-aknál a töltőkábel reteszmotorjának meghibásodása. Ennek a javítása 50 ezer forint körül alakul.
Rexes modelleknél viszonylag gyakori az üzemanyagszivattyú reléjének meghibásodása. Ha az autó elindul, majd rövid időn belül leáll, akkor gyanakodhatunk erre a problémára. A javítás viszonylag baráti, 19 ezer forint. Súlyosabb tétel az üzemanyagszellőztető szenzorjának meghibásodása, ami 100 ezer forintba kerül a szakszervizben. Fontos megemlíteni, hogy a benzinmotor nem véletlenül kapta a hatótávnövelő elnevezést, a célja az, ha valahol nem tudunk tölteni, akkor eljussunk a következő töltőpontig. Az általunk megkérdezett szaki szerint az, aki folyamatosan arra használja, hogy az autóval az eredetinél jóval nagyobb távokat menjen, az elég hamar motorproblémákkal szembesülhet. Bárhogy is teszünk, nagyon oda kell figyelni, hogy legeslegkésőbb 2 évente lecseréljük a motorolajat, hiszen a töltete nincs 3 liter. 40-50 ezer kilométerenként a villanymotoros verziókban is ki kell cserélni a hajtóműolajat, ami 35 ezer forintba kerül, míg a Rexes modellekben ezért 15 ezer forinttal többet kell fizetni, mert csak a féltengely kiszerelésével oldható meg a művelet.
A fájdalmasabb tételek közé tartozik, ha a fedélzeti töltő KLE vezérlője meghibásodik. Ekkor az autó nem képes három fázison tölteni. A gyártó a kis akksis modelleknél még visszahívási akcióban cserélte az alkatrészt, később viszont már nem minden esetben, és a javítás 650 ezer forint is lehet, ráadásul a hiánycikkről van szó.
Szinte elkerülhetetlen problémák közé tartozik a vezetőülés fűtésszálának elszakadása. Az ülőlap cseréjével lehet orvosolni, ami 100 ezer forintba kerül. Kellemetlenebb a vezetőoldali légzsák hibája, ami a kezdeti autóknál volt igazán jellemző. A tulajdonosok többnyire bontott alkatrésszel oldják meg a hibát (így körülbelül 100 ezer Ft), mert az új 400 ezer forintba kerül.
A BMW i3 már az új klímagázas időszakba született bele, így a környezetre kevésbé kártékony, de az R1234yf gáz hamarabb is elillan. Tapasztalatok szerint 2-3 évente érdemes ellenőriztetni, és ugyan már a töltés is 80-150 ezer forint lehet, de rosszabb esetben a klímakompresszort is kinyírjuk a hanyagsággal, ami akár 1 millió forintba is fájhat.
BMW i3 ár, használtpiaci helyzet
A legkisebb akksis és így legöregebb i3-asokat már kicsivel 7 millió forint alatt meg lehet venni, a 120 Ah ára viszont már nagyjából 10 millió forint körül kezdődik. Az i3-ak nem csak azért tartják ilyen jól az árukat, mert korlátaik miatt egyszerűen nem tud bennük túl sok kilométer lenni, hanem azért is, mert nagyon tartós az akkumulátorcsomagjuk. Ez annak is köszönhető, hogy aktív hűtéssel és fűtéssel látták el, így hosszú évek után is csak néhány százalékot degradálódnak az akkumulátorok – feltéve, ha jól karbantartjuk a klímát. Fontos megemlíteni, hogy nem minden i3-ba kértek hőszivattyút, ami akár 10%-ot is javíthat az autó hatótávján. Ugyanígy kezdeti típusokban az 50 kW-os fedélzeti töltő sem volt alapfelszerelés
A BMW i3 vetélytársaihoz képest (Hyundai Ioniq electric, Renault Zoe, Nissan Leaf, Kia e-Soul) nem csak minőségibb és érzelmesebb, de erősebb autó is. Ha tisztában vagy vele, hogy egy BMW-t veszel, tudsz otthon tölteni, és nincs szükséged túl nagy hatótávra, akkor biztosan boldog leszel vele.
