2021. november 23. | 13:42

Az év legkelendőbb használt autóit gyűjtöttük össze háromrészes cikksorozatunkban.

Sorozatunk első és második részében már bővebben leírtuk, hogyan kavarta meg az új- és használtautó-piacot az autóipart is sújtó alapanyaghiány, illetve előzőleg a járvány, vagyis miért kevés az autó és miért drágább, ami van. A dízelmotorral szerelt nem prémiumautóktól való elfordulás a fentiekhez képest már csak az utolsó kenet, amelynek hatására a megbízható benzinesek értéke tovább halad a csillagos ég felé.

Marci tapasztalatait munkahelyén, egy budapesti autókereskedésben szerezte, ezek alapján válogattunk kétmillió forint körül, jó állapotban elérhető típusokat.

Toyota Avensis 2. generáció (T25 2003-2008)

A Toyota Avensis megbízható típussá, használtan is nagyon ajánlható modellé érett. A hat éven át forgalmazott második generáció sokak szerint a legjobban sikerült kiadás, és a 2006-os modellfrissítés ezen is tudott tovább javítani.

Az Avensist széles motor- és karosszéria-választéka ma is jó ajánlattá teszi, ráadásul sokak szerint a harmadik generációhoz érve elfáradt a típus és a japánok két modellfrissítés után a kivezetése mellett döntöttek. Helyére az eggyel nagyobb és éppoly nagyszerű Toyota Camry érkezett, egyelőre kombi kivitel nélkül.

Ne az egyhatos, benzinest válaszd

A toyotás körökben piedesztálra emelt, gömbölyű Carina E egyenesági leszármazottja. A típus megjelenésével sikerült kiirtani a kilencvenes évek egysíkú japán hangulatát egy új és máig elfogadható külső formavilággal, mostani szemmel is viszonylag modern utastérrel. A különböző kivitelek közül a kombi jelenti az abszolút slágert, majd az ötajtós Liftback követi, végül pedig az elegánsnak szánt, ám kevésbé praktikus szedán zárja a sort.

A benzinmotorok közül az 1.6 literes, 110 lóerős helyett okosabb döntés inkább az 1.8-as benzinest választani, de figyelni kell az olajfogyasztásra, amely a 2005 közepi átdolgozás után megszűnt és ezt tapasztalataink is alátámasztják. A Toyota számos 1ZZ kódjelű motort kicserélt garanciában, amit legkönnyebben az online szerviztörténet lekérdezésekor ellenőrizhetünk, de a nívópálca sárga végén elhelyezett zöld pötty jelölés is tanúskodik a korábbi márkaszervizes motorcseréről. Vásárláskor érdemes még hideg motornál ellenőrizni az olajszintet és tovább állni, ha hibát észlelünk. A nívópálca kihúzása azért is fontos momentum, mert idővel képes összegyógyulni a tokkal, ami egy erősebb próbálkozás alkalmával letörhet. Az 1ZZ kódjelű motorral szerelt 1.8 literes Toyotákba kizárólag 5W30 viszkozitású kenőolajat érdemes használni, ügyfeleinknek is ezt ajánljuk.

Aki ezzel a motorral vesz Avensist, az a vásárlás után gondoskodjon arról, hogy a rövidebbik féltengely-gumi centírozó súlyát szakszerűen vágják le, mivel ha ez alá nedvesség kerül, az nem tud kiszáradni és a korrózió hatására könnyen eltörhet, ami szívás bárhol, bármikor. Mivel nagy autóról van szó, optimális választás a kétliteres benzines kivitel, amely már közvetlen befecskendezéses (D-4 VVT-i) és elég dinamikus bármilyen közlekedési helyzet gyors megoldására.

Típushibája a leömlőben elhelyezett lambdaszondák haldoklása, ennek megoldására „szonda kiemelőt" érdemes alkalmazni. További problémát okozhat, az üzemanyagellátó-rendszer működési sajátosságából adódó és a direkt befecskendezés okozta olajkoksz-lerakódás a szívórendszerben és a szelepeken. Az összes „t25" kódjelű Avensist érintő probléma a xenon-fényszórók foncsorjának elöregedése is, amelynek javítása drága és legtöbbször a munka végeredménye sem kielégítő.

A dízelek közül a 2.0 D4D elég jól sikerült, de a 2.2 D-cat mindennél rosszabb és bár akadnak sok százezret futott példányok abból is, ennek oka mégsem a megbízhatóságban keresendő, hanem az óriási költségek utáni megtartásban és további használatban. A modellfrissített, benzines Avensisek ára az elmúlt fél évben 30%-ot emelkedett és a kereslet irántuk továbbra is töretlen.

A második generációs Avensis nagy, kényelmes, gyakran minden emberi léptékű igényt kielégítő a felszereltsége és nem utolsó sorban biztonságos. Azoknak ajánljuk elsősorban, akik számára a vezetési élmény nem fontosabb paraméter, mint az üzembiztos mechanika és a család biztonsága. A felsorolt problémák mennyisége okán joggal gondolhatják néhányan, hogy a típus mégsem megbízható, de a hosszúra nyúlt felsorolás magyarázata a több száz eladott példány utáni tapasztalatok széles tárháza.

PRO:

  • kényelmes és tágas utazóautó
  • a ma megszokotthoz képest puha rugózás, jó komfort
  • széleskörű biztonsági arzenál
  • általában magas felszereltség
  • az egyhatost leszámítva bármelyik motorral dinamikus
  • legjobb választás a megbízható, 2,0 literes benzines

KONTRA:

  • az 1.8-as 1ZZ kódjelű motorok eszik az olajat és eltörik a féltengelyt
  • a 2.0 benzinmotor lambdaszonda-hibája gyakori, de javítani filléres tétel. Ugyanez a motor olajkoksz-lerakódásra hajlamos
  • az erősebbik, 177 lóerős 2.2 literes dízel (D-CAT) nem ajánlott = fenntartása halál
  • az átlagosnál sűrűbben előforduló önindító- és generátorhibák

Honda Civic 8. generáció

A nyolcas Civic, vagy ahogy sokan hívják az ufó-Civic hatalmas sikert aratott a vásárlók körében, 2005-ös bemutatásakor. A radikális formaterv beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kissé unalmas és sótlan előd után ismét a fiatalok egyik kedvencévé vált a típus. A merész formavilághoz hondásan megbízható technika is társult, így használtan is az ajánlott modellek között a helye.

Ez már nem japán minőség, mégis imádják

Nagyot akartak dobni, végül mégsem sikerült teljesen. A remek műszaki tartalomhoz éles dizájnt, ugyanakkor szinte magától lebomból utasteret és karosszériát terveztek. A kerékjárati ív fekete betétei idővel szürkére mattulnak (egy hőlégfúvó csodát tesz), a fényszóróburák opálossá válnak és megrepedeznek, a tükörbehajtó-mechanika tönkremegy, a csomagtérajtó polikarbonát eleméről pedig lepereg a lakk.

A váltógomb gumibetétje lebomlik, az utastér ezüst dekorbetétei feketére kopnak, a műszerfal tönkremegy, a mutatókat takaró átlátszó műanyag karcosodik, a felső-középső kijelző elromlik, az alváz rozsdásodik, a kilincsek rendre szétesnek, a bőrhatású linóleum kárpitok avétossá válnak, az első lökhárítót alig tartja valami, ezért gyakran lóg, a ködlámpák foncsorja belül lebomlik, a tüköridexek pedig besárgulnak.

A Hondánál akkorát akartak villantani a Civic ezen generációjával, hogy elfelejtettek tartós minőséget produkálni, ezért most nincs könnyű dolga annak, aki épp ilyen autót keres. Ennek ellenére sokan és kitartóan álmodoznak a köznyelvben csak ufónak nevezett Civicről, mert az elődmodellek által felépített imázs még mindig táplálja a megbízhatóság és teljesítmény iránti vágyak tüzét.

A sláger az 1.8-as, benzines változat, ez órák alatt gazdára talál és még egyetlen eladott példányt sem hoztak vissza műszaki hibával. Nem úgy, mint a 2.2 i-CTDi-t, amelynek olajpumpalánc-szakadása összeakaszthatja a vezérlést és ez az álmoskönyv szerint nem olcsó móka. Az 1.4 literes benzines érthetetlenül gyenge ehhez a kasztnihoz, pedig a parádésan jól sikerült futómű és kormányzás várná a komolyabb teljesítményt, ami meg is érkezik, ha inkább a kétliteres Type-R-t választjuk 201 lóerővel. Az 1973 óta gyártott típus nevét "szivik"-nek szokás ejteni, mégis nap mint nap halljuk, hogy: csivics, csivik, kivik vagy szivics az érdeklődőktől.

PRO:

  • merész és menő dizájn kívül és az utastérbe is egyaránt
  • megbízható és strapabíró hajtáslánc
  • tartós benzinmotorok, főleg a 140 lóerős, 1.8 literes ajánlható
  • jó értékállóság, könnyű és gyors eladás
  • a 2.2 i-CTDi dízelmotor is kifejezetten tartós konstrukció, de az olajpumpa-láncot még időben érdemes lecserélni

KONTRA:

  • az 1.4-es belépő benzines nem túl acélos = nagyon gyenge
  • az i-Shift robotizált váltó szeret rakoncátlankodni és amikor jó, akkor sem igazán jó érzés használni, egyedüli előnye, hogy nem kell kézzel váltani
  • meglehetősen gyenge hangszigetelés, zajos működés
  • mattuló, lekopó, elszürkülő, karcolódó és meglógósodó műanyagok az utastérben és karosszérián is egyaránt
  • a korai példányok már komolyan rozsdásodnak
  • a nem általános karbantartáshoz szükséges alkatrészek drágák

Kia Cee’d 1. generáció

A dél-koreaiak a 2000-es években eldöntötték, hogy utolérik az európai gyártókat megbízhatóság, minőség és eladások terén. A nagy offenzíva a Sorentóval és a Cee’ddel vette kezdetét. Mára ugyan beérett a Kia és labdába rúg az öreg kontinensen, ám eleinte voltak problémák a megbízhatósággal a bőkezű 7 éves garancia ellenére.

Van élet a 7 év garancia lejárta után?

Ahogy neve is mutatja (Community of Europe and European Design) a Cee’d az első, kifejezetten az európai piacra szánt autó Korea második legnagyobb autógyártójától, vagyis a Kiától (A Hyundai az első). A Cee’d megjelenése óta óriási sláger a hazai új- és használtautó-piacon, köszönhetően az extra hosszúra (7 év) nyújtott garanciának.

Slágerek a szívó benzinmotorok és a 90 lóerős dízel, kombi (SW) karosszériával. Általánosságban elmondható, hogy nem sok szavatossági problémával találkozunk, ám ez korántsem jelenti, hogy típushibáktól mentes találmány a "Szííd" vagy ahogy a televízió előfizetést már évek óta halogató ügyfeleink hívják: Kííd.

Egyes benzinmotorok gyakran csapágyassá válnak és szinte minden esetben eszik az olajat, valamint a karosszéria rozsdavédelme sem lett tökéletes. Képes elrohasztani a hátsó ablakok felső peremét a gumiszigetelés alatt és nem menekül meg az alváz sem, sőt a motortérben szintén gyakran rozsdás minden bilincs, tíz éves kor felett.

Az autó utastere jobbára fröccsöntött műanyag, cserébe tartós és évek múltán is újszerűként hat, leszámítva a műszerfal gumi tetejét, ami a napsugárzás hatására felkunkorodik. Hogy miért keresik mégis sokan ezt a Kiát? Mert fiatalon is olcsó, jól felszerelt, többnyire jól néz ki és ilyen távolságból Korea már-már Japánnak érződik egy kicsit. A Hyundai i30-at nem emeltük ki külön, mert a két autó szinte csak formavilágában tér el egymástól.

PRO:

  • megfelelő helykínálat az összes kivitelben
  • elfogadható és tartós anyagminőség
  • az 1,6 literes dízelmotor (CRDI) kifejezetten közkedvelt konstrukció, ha karbantartják
  • a korai évjáratokra is bőséges felszereltség jellemző, mert így tudták eladni őket újonnan

KONTRA:

  • kemény, felül fogó és gyorsan fogyó kuplung
  • lötyögős, pontatlan váltó
  • általános minőségbeli problémák
  • komoly rozsdásodási hajlam
  • a szívó benzines motorokat drága javítani, ha elhanyagolják

Használtautó-vásárlás előtt mindenképpen érdemes ellenőriztetni a kiszemelt példány előéletét, így elkerülheted, hogy kudarc legyen a projektből.

Ford Fiesta Mk6 (a köznyelvben, valójában ez már az Mk7)

Ezt a Ford Fiestát már az új „Egy Ford” stratégia irányelvei szerint tervezték. Ez azt jelenti, hogy a Ford valamennyi modelljéből csak egy alapváltozat készült és azt értékesítették világszerte, természetesen a piaci követelményekhez igazítva. A három- vagy ötajtós karosszériával gyártott kisautó ennek szellemében készült és kívül-belül nagyon jól sikerült. Használtan is, főleg a fiatalok körében kifejezetten kapós.

Minek vennél dízelt?

Viszik, mintha nem lenne holnap. Kortól, nemtől és társadalmi szinttől függetlenül választják a típust, mert jól néz ki, jó vezetni, általában értékelhető a felszereltsége és a fenntartása sem különösebben drága. Az 1,6 literes, benzinmotoros példányok kelnek el először, főleg ha gyári sportcsomaggal kínáljuk őket, majd ezeket követik az 1,4-es, szintén szívó benzines Fiesták. A kínálat zömét képező 1.25 literes, benzines kis-Fordok sajnos többet fogyasztanak, mint azt teljesítményük indokolná, de még mindig előbb találnak gazdára, mint a modellfrissítéssel érkező problémás 1.0 EcoBoost-ok, vagyis a háromhengeres turbóbenzinesek. Ez utóbbi motor élete rendszerint katasztrófába torkollik, javíttatása megközelítheti a kétmilliót forintot is, mégis sokan keresik, mert benzines és az interneten előtte azt olvasták, hogy a dízelt kerülni kell. Sajnos.

Favoritnak számít az ötajtós kivitel, de gyakran veszik első autónak, így a háromajtós darabokat is elcsipkedik idővel. Számos színben elérhető az Opel Corsa „vetélytársát" jelentő Fiesta, azonban a sláger Magenta-fényezés esetén érdemes figyelembe venni, hogy utólag kétszeres felárat kérhetnek a fényezők, mert ez az árnyalat nehezen reprodukálható. A rozsdára szintén érdemes figyelni vásárláskor. Tartós, olcsón fenntartható autó, ráadásul egy szép felnivel még stílusos is!

PRO:

  • jó futómű és vezethetőség
  • csinos, modern dizájn
  • városon kívülre is ki lehet hajtani vele
  • széles motorválaszték
  • a négyhengeres sima szívómotorok bátran ajánlhatók

KONTRA:

  • a PowerShift duplakuplungos váltók nem túl tartósak
  • szűkös hátsó üléssor
  • nehezen pakolható csomagtér
  • rozsdásodhat szinte bárhol
  • a dízel eladhatatlan

Fiat 500L

A Fiat 500L kompakt egyterű remekül meglovagolja a kis Fiat 500 népszerűségét. A miniautóéhoz hasonló formavilág, gigantikus beltérrel társítva telitalálat. A normál ötszemélyes kivitelt az egy-két gyereket nevelő családok keresik, a nagycsaládosok számára pedig létezik hétszemélyes kivitel is.

Hány bőrt lehet lehúzni ugyanarról a formáról?

2012-ben még javában tombolt az egyterű-mánia. A Fiat ennek hatására úgy döntött, hogy a nők körében közkedvelt 500-as szériát lufiként fújja egyterűvé, így a stílusos közlekedőedényre vágyó anyukák is kielégülést nyertek az 500L (Large) által. A lassan tíz éves 500L használtpiaci nimbusza töretlen és a kínálat alja lassan elérhetővé válik a jelenleg sláger kétmilliós árkategóriában.

A szívó benzines példányokat menő színösszeállításban órák alatt értékesítjük és eddig az eladást követő utóéletük is problémamentesnek tűnik. A futómű semmilyen, a fék átlagos, a szívó benzinesek lomhák, a turbósok élénkebbek, de problémásak, dízelt pedig nem nagyon vásárol a tipikus célközönség, vagyis a gyerek(i)ket óvodába/iskolába hordó anyukák.

Az 500L megosztó, van, akinek nagyon tetszik és van, aki ki nem állhatja, ugyanakkor van stílusa és ez pénzt ér a mini-egyterű kategóriában. A hétszemélyes kivitelt persze ezekből is hamarabb kapkodják el, mint a rövidebb, ötüléses példányokat.

Az olyan extrák, mint a jó színkombináció, a panorámatető és a navigáció szintén megkönnyíti számunkra a típus eladását, akárcsak a tempomat, a bluetooth vagy az ülésfűtés. Karbantartáskor az olajcserék betartására és a jó minőségű kenőanyagokra kell odafigyelni, mert elhanyagolva könnyen elkezdhetik fogyasztani az olajat a motorok.

PRO:

  • jópofa, stílusos megjelenés
  • hatalmas helykínálat, több mint elegendő fejtér
  • rengeteg modellváltozat és felszereltségi szint közül lehet választani
  • nagyon jó kilátás a méretes üvegfelületeknek köszönhetően
  • magas üléspozíció és könnyű beszállás
  • a turbós benzinmotorok meglepően jól mozgatják a nagy testet, de ugyanez elmondható a MultiJet dízelekről is

KONTRA:

  • oldalszélre érzékeny
  • elektromos problémái lehetnek
  • hajszolva billegős
  • olajfogyasztás előfordul
  • az 1,4 literes szívó benzinmotor teljesítménye nagyon kevés az autóhoz és sokat is fogyaszt

Háromrészes sorozatunkban összefoglaltuk a Marci munkahelyén, az egyik budapesti autókereskedésben, nagy példányszámban, illetve gyorsan gazdára találó autókat a többség által preferált, kétmillió forint körüli kategóriában. Ennyiért ma is lehet épkézláb 8-12 éves kis és középkategóriás járgányt venni, de mindenképpen érdemes tájékozódni vásárlás előtt a típushibákról és a fenntartási költségekről, majd átvizsgáltatni a kinézett paripát egy szakértővel.

Még mindig sokan követik el azt a hibát, hogy egy jóval magasabb árkategóriát sejtető, valaha prémium típus olcsóbb példányai közül választanak egy sokat futott és lelakott példányt. A kilométerállást és a műszaki tartalmat sem látja a szomszéd, a kapubeállóban döglődő A8-at pedig igen. Ezt a hibát nem szabad elkövetni, mert később ciki, ha trélert kell hívni, amikor nem indul az autó. Marci gyakran azt tanácsolja a vevőknek, hogy inkább vásároljanak egy facelift előtti példányt, vagy a kinézettnél eggyel korábbi modellt tökéletes állapotban, mint egy újabbat rossz kondiban ugyanazért az összegért.

Hamarosan folytatjuk sorozatunkat az egymillió forint körül elérhető, közkedvelt típusokkal és ezek lehetséges hibáival.