A kabrió nem sorolható a napi létszükségleti cikkek közé, hiszen a távolságok áthidalása sokkal praktikusabbnak tűnő járművekkel is megoldható. A nyitható tetejű autó kuriózum, egy kis különcködés, az olyan autósok kiváltsága, akik szívesen áldoznak a lazaság és a tető nélküliség nyújtotta szabad kényelem oltárán.

Talán meglepő, hogy az első ránézésre szűkebbnek tűnő vásárlói réteg ellenére tekintélyes mennyiségben értékesíthetők a nyitható tetejű élményautók is. Vajon melyik lehet a legnagyobb példányszámban eladott kabrió és roadster? És melyik tíz nyitható tetejű modell követi a legsikeresebbek listáján? Cikkünk első részében a rangsor végén elhelyezkedő 11 járművet mutattuk be, most pedig hulljon le a lepel a felsőházról, a kiválóak között is a legkiválóbbakról, a 11 legsikeresebb nyitható tetejű autóról!

MG Midget - 226 000 db

Amilyen kicsi a törpe (midget), olyan nagy hatással volt a roadsterek világára. A kétüléses, vonzó kis sportautó többek szerint komoly inspirációs alappal szolgált a nagy sláger, a Mazda MX-5 és a Lotus Elan tervezői számára. Az MG pontosan tudta, hogy milyen vásárlói réteget érdemes megcélozni egy új élményautóval 1961-ben. A meghatározott céloknak megfelelő műszaki tartalommal, és főként a kitűnő árral végül a kis törpe nagy sikert aratott.

Mert a Midget mindenben takarékos: a megjelenése, nos, fogalmazzunk úgy, hogy szerény igényességgel formált, és az erős motorok sem ebben a modellben duruzsolnak. Viszont a fogyasztása és általában az egyszerű szerkezet fenntartása egy takarékosabb brit számára is elérhetővé tette a kiskocsit. Mindez különös jelentőséggel bírt a hetvenes évek elején, amikor a világ üzemanyagválsággal küzdött.

A Midget mindössze 700 kg körüli önsúlya és szerény hengerűrtartalmú motorjai (melyek közül a legnagyobb egy 1500 köbcentiméteres Triumph-blokk volt) biztosították a viszonylag alacsony fogyasztást. Visszafogott paraméterei ellenére az autó tagadhatatlanul egy MG volt, a márka minden presztízsével felvértezetten, így senkinek sem szúrt szemet a többi elit sportkupé között egy angol kastély kocsibeállóján. A kis törpe sikere hosszú ideig tartott, egészen 1979-ig gyártották.

MG Midget, angol parkban

Mercedes-Benz SL - 237 000 db

Ha egy autó nemcsak a rajongók szemében, hanem a rivális autógyárak tervezői osztályain is etalonként szerepel, akkor minden további nélkül nevezhető korszakos modellnek. A Mercedes-Benz SL-lel pontosan ez a helyzet. Pedig a modellnek volt elődje is, és az elődnek a gyűjtők körein kívüli viszonylagos ismeretlensége nem véletlen. 1971-ben a Mercedes szintet lépett az új, SL R107-es generáció bemutatásával.

Az új modellből  majdnem ötször annyit adtak el, mint az előző, „Pagoda” változatból. Igaz, ez részben a modell  rendkívül hosszú, 20 éves pályafutásának is volt köszönhető, szemben a régi 8 évével. Míg az előd megjelenése és kevésbé erőteljes motorjai csak kevesek számára tűntek vonzónak, addig az R107 a luxus, a kifinomult stílus és a kényelmes kezelhetőség ideális elegyét nyújtotta a gazdag és sikeres vásárlók számára.

Az SL hat- és nyolchengeres motorjai sugárhajtóműnek tűntek Európa és az Egyesült Államok autópályáin egyaránt, és a Mercedes természetesen nem állt le a finomításokkal, frissítésekkel és motorfejlesztésekkel. Így tarthatott a sikerszéria 1971-től egészen 1989-ig. Összeszerelési minőségére jellemző, hogy az R107-esek legtöbb példánya napi használatból lépett át az oldtimer klasszikusok közé.

Mercedes-Benz SL, kiállítóteremben

BMW Z3 - 279 000 db

A BMW fokozottan figyelt a vevői igényekre, amikor előállt a Z3 roadsterrel. Több szegmens vásárlói körét egyesítette a Z3 rajongói táborában, amikor rendkívül széles skálán, egy Mazda MX-5 és egy Porsche Boxster áráért is kínálta lehajtható tetejű modelljét.

A Z3 értékesítésének 6 éve alatt a modellkínálat alsó végén szereplő 1,9 literes motorral szerelt pédányok éppen olyan jól szerepeltek, mint a hathengeres, 3,0 literes motorral büszkélkedő Z3-asok. Aki pedig még ennél is többre vágyott, annak rendelkezésére állhatott a Z3M Roadster, vagy akár ennek kupé változata is.

A BMW kiválóan előkészített stratégiája megadta a nagy merítés lehetőségét a Z3 számára, amely lehetőséggel a széles értékesítési palettájú méregzsák kiválóan élt is. Sikerét máig nem tudta megismételni a BMW roadster szegmense, a Z3 egymagában több példányban kelt el, mint az utána következő  Z4 generációk együttesen.

BMW Z3M, vidéki ház előtt

Ford Mustang - 291 000 db

Az első generációs Ford Mustang kabrió sikere mindent elsöprő volt az 1960-as évek Amerikájában annak dacára is, hogy a legnagyobb eladási számokat valamivel lassabban érte el, mint a Mustang keménytetős változatai. Az indulásként rendelkezésre álló, soros hathengeres motorjával és szédületes formavilágával a Mustang mindhárom (nyitható tetejű, hardtop és fastback) verziójával is tarolt. A csúcspillanat mindjárt a modell megjelenéskor érkezett el, amikor egyetlen év alatt 73 000 nyitható tetejű Ford Mustang talált gazdára.

Ezt követően a Mustang kabrió motorpalettája egyre bővült, és kisebb átalakítások is folyamatosan felbukkantak az autó életében, tehát a világraszóló siker minden feltétele adott volt. A Ford Mustang kabrió látványos szárnyalásának végül egy furcsa szabályozás vetett véget. Az 1970-es évek évek elején az Egyesült Államokban egyre növekvő aggodalommal kezdték vizsgálni a nyitott tetejű autók biztonsági tényezőit.

A közhangulat hatalmas úr, ha egy termékről kellemetlen információk kezdenek keringeni, az nagy kárt okozhat az eladásokban. Mindenesetre tény, hogy néhány évvel az eladások csúcsszámai után a nyitható tetejű Mustangból már csak egytized mennyiséget tudtak értékesíteni a Ford szalonjaiban. Ezután az egyre szigorúbb szabályozók miatt a Ford végül úgy döntött, hogy nem áll elő a Mustang kabriójának, addigra már időszerűvé váló újabb generációjával. Igaz, a legnagyobb eladásokat a Mustang másik két változata biztosította a gyár számára.

Ford Mustang 1965, parkban

Triumph Spitfire - 309 000 db

A Triumph a listánkon már korábban szereplő MG Midgetre adott válaszként állt elő a Spitfire modellel. Ez kiválóan sikerült, mert a Triumph kis roadsteréből többet adtak el, és ráadásul tovább is tarthatták gyártásban, mint a rivális brit gyár. A Spitfire összesen 5 modellfrissítésen esett át, és az autóiparban párját ritkító jelenségként nem az első néhány, hanem a legutolsó széria produkálta a leglátványosabb értékesítési statisztikákat. Lenyűgöző, hogy a Spitfire 1500-as modelljéből 91 137 darabot adott el a nagy múltú autógyár.

A Spitfire modellek közül a legkevésbé kelendő a második széria volt, amelyet 1965 és 1967 között értékesítettek, mindössze 37 409 eladott példánnyal. Pedig extra 4 lóerőt kapott az eredeti Spitfire 67 lóerős teljesítményével szemben, amelyet abban a korban a mindössze 711 kg súlyú autóra vonatkoztatva igen jelentős előrelépésként értékelt minden Triumph-rajongó. A gyár sikerességének másik bizonyítékaként itt érdemes megemlíteni a Triumph TR sportautóinak sorozatát is, aminek sok modellje volt szintén lenyitható tetejű, és amiből összesen közel 250 000 példányt tudtak eladni közel 30 év alatt, 1981-ig.

Triumph Spitfire, vidéki úton

VW Golf Cabrio Mk1 - 400 000 db

A Golf Cabriolet Mk1 a gyárat is meglepő, óriási sikereként vonult be a Volkswagen történetébe. Az első Golf kabriójának fényes eladási statisztikái két tényező együttes jelenlétére vezethetők vissza: a vonzerőre, ami ráadásul sokáig is tart. A nyitható tetejű Golfot 1979-ben mutatták be, a modell már ismert variációinak bővítése képpen. A kezdeti sikerek után hamar erősítéseket hajtottak végre a kis kabrió motortérben, és ellátták egy GTI jelvénnyel is. Ezután következett minden olyan divatos kiegészítő, ami megelégedéssel tölthette el a korszak középosztályának felső felét, annak is fiatalabbik rétegét.

A típus végül olyan sikeres lett, hogy amikor a Volkswagen előállt a Golf következő generációjával, a túlzottan költséges új kabrió építése helyett vállalta a kockázatot, és az új modell mellett a régi kabriót tartotta a kínálatban. És a veszélyes mutatvány sikert hozott! A vásárlók annyira megszerették az Mk1 kabrió formáját és képességeit, hogy az már divattá vált és külön életet kezdett élni. Ennek eredményeképpen az Mk1 kabrió még a harmadik generációs Golfok színrelépésének kezdetén is a Volkswagen-szalonok kínálatában szerepelt. Végül a gyár hallgatott az idő szavára és kifejlesztette az Mk3 alapú kabriót, de addigra már nehezen elérhető magasságokba emelkedett az első nyitható tetejű Golf eladási stitisztikája, és elérte a 400 000-es darabszámot.

VW Golf Cabrio Mk1

Chevrolet Corvette - 465 000 db

A Corvette 1953-ban roadsterként indult. Ekkor még csak nyitható tetejű változatot készítettek az azóta legendává érett Chevrolet-ből, igaz az opciós listából választható volt  egy lemeztetős verzió, amivel keménytetejű autót lehetett varázsolni a száguldó fenevadból. A nyitható tetejű mellett választható kupé változat csak a második generációban jelent meg, 1963-ban. Mindezzel együtt is a folyamatosan fejlődő termékcsalád kabrió változatai a mai napig kiváló eladási számokat termelnek az amerikai gyáróriásnak.

A Corvette statisztikai mutatói alacsony számokról indultak. A bemutatásának évében, 1953-ban mindössze 300 autót készítettek, de 1955-ben is csak 700 kocsi kelt el ebből a típusból. De az évek, valamint a későbbi generációk meghozták a sikert is, és főleg a kabrió számára. Olyannyira, hogy például 1969-ben kétszer annyi nyitható tetejű Corvette-et adtak el, mint kupé változatot. A félmillió felé közelítő darabszám a Corvette hosszú évtizedek során kialakult mítoszának tudható be, ami a márka stabilitásának és a kitartó fejlesztéseknek köszönhető.

Chevrolet Corvette Convertible C2, vidéki úton

MGB Roadster - 510 000 db

Hosszú ideig az MGB Roadster volt a világ legkeresettebb nyitott tetejű sportautója, mígnem a stílus a dizájn alapjait magába olvasztó Mazda MX-5 ellopta a koronáját. Ennek ellenére több mint félmillió MGB Roadster a bizonyíték arra, hogy milyen óriási siker volt ez az egyszerű brit autó, legalábbis 1962 és 1980 között, amíg az értékesítése folyt.

A Roadster eladásai az esős brit földön is meghaladták a kupé változat, a GT modellek eredményeit, amihez persze az is hozzájárult, hogy a nyitott tetejű kivitel már három éve létezett a GT 1965-ös piacra kerülésekor. Az autó alapjai a 18 éven keresztül tartó gyártás során nem sokat változtak, ám mint tudjuk, a sikeres recepthez nem is szabad feleslegesen hozzányúlni. Az MGB Roadster 12 másodperc alatt érte el a százas tempót 1960-as évek angol útjain, ráadásul egy takarékos és egyszerű szerkezeti felépítés révén. A több mint félmillió eladott példány tehát nem volt a véletlen műve.

MGB Roadster, parkban

BMW 3 kabrió - 523 000 db

A BMW 3-as széria mindig a slágerek közé tartozott. Ezért is csodálkozhatunk rajta, hogy az első generációs, E21-es 3-as modell kabrió változatát nem a BMW belső műhelyeiben fejlesztették ki, hanem egy kiszervezés révén egy külsős cég készítette el. Az első generációs E21-ből végül 19 021 példányt alakított át nyitható tetejűvé. Ez a tetőmegoldás egy kissé nehézkesen használható technika volt, inkább egy Targa tetőszerkezetként működött. A korai második generációs E30 kabriók is hasonló sorsra jutottak, mire a BMW végül komolyabban vette a feladatot, és elindította a házon belüli kabriógyártást.

Ettől kezdve a minőség és a csiszoltabb formák révén az autó vonzereje is nagyot erősödött.  A megugró értékesítési adatok is ezt bizonyították. Az E30 kabrióból 143 000 db kelt el, majd a harmadik generációs E36-ból körülbelül 165 000. A BMW kabriós szegmense felforrósította maga körül a piacot, és az eladások végül az E46-tal értek fel a csúcsra, közel kétszázezres eladási értékkel. A BMW ezt az autót 2006-ban egy E63-as modellre cserélte egy összecsukható keménytetővel. Ettől kezdve az eladási adatok egyre szerényebb kilátásokkal kecsegtetnek a BMW 3-as sorozatának ezen szegmensét tekintve.

BMW E30 kabrió, elegáns ház előtt

Mazda MX-5 - 1 050 000 db

A győztes következik? Még nem! A Mazda MX-5 túljutott a milliós értékesítési álomhatáron, méghozzá úgy, hogy az utána következő modelleket mintegy kétszeres szorzóval múlta felül. Korunk nyilvánvalóan legkeresettebb roadster modelljéről van szó, de a rangsorban a japán csodának mégis meg kell elégednie a második hellyel.

Az MX-5 világsikerére jellemző, hogy az első modellje már önmagában is magasan szerepelne a rangsorunkban, mivel nyolc év alatt 421 000 példányt értékesítettek belőle. A Mazda alapelve egyszerű volt. Egy szórakoztató élményautót akart, de mindezt a japán műszaki tartalom megbízhatóságával ötvözve. Így aztán a második modellje szintén rendkívül sikeres volt, mintegy 350 000 eladással, és a 2015-ben piacra dobott Mk4 révén a Mazda MX-5 értékesítése egy pontosan számontartott napon, 2016. április 22-én átlépte az egymilliós határt.

Citroën 2CV - 3 872 000 db

És íme, a győztes! ... és ne mondd, hogy nem erre számítottál... A Citroën 2CV sikerének egyik kulcsa nyilvánvalóan a rendkívül hosszú időtartamú piaci részvétel. A sportautónak aligha nevezhető 2CV-t 42 éven keresztül gyártották. És eleinte, az ötvenes években minden technikai egyszerűségét, a használati minimumnak éppencsak megfelelő tulajdonságát komolyan is gondolták, csak később vált belőle őrületes divat.

Árnyalja egy kissé a képet, hogy míg a tipikus kabrió a szórakoztatás és az élmény miatt szabadítható meg a tetejétől, addig a Citroën 2CV esetében eredetileg kicsit másról volt szó. Itt a lehajtogatás lehetősége kevésbé a szórakoztatás igényére, mint inkább a praktikus egyszerűségre, és a végletekig lecsupaszított puritánságra volt visszavezethető. Ezzel együtt is a tető kétségkívül nyitható, emellett az ötvenes-hatvanas évek után már átalakult a 2CV használati módja is, ugyanis divattá vált. Így az autó felhasználói már egyértelműen egy szórakoztató, kissé bolondos élményautót kezdtek benne látni, és ezzel már maradéktalanul teljesülnek a kabriózás feltételei...

A kocsi vászontetejének letekerése mindenképpen egy zseniális ötlet volt, melynek révén a napfény, a friss levegő, vagy a túlméretes rakomány egyaránt megtalálta az utat az autó belsejébe. Maga az ötlet az évtizedek során több autodizájnnal kapcsolatos elismerést is bezsebelt.

A 2CV motorjai a kezdetekkor a felépítéshez hasonló puritánságot mutattak, a kezdő motor 9 lóerős volt, amivel a végsebesség 65-ös tempónál állt meg. Később természetesen folyamatos frissítésekkel vált egyre használhatóbbá a „rút kiskacsának” is becézett 2CV. A kis Citroën eladási statisztikái mindenképpen lenyűgözőek, az első helye vitathatatlan, főleg, hogy az 1948 és 1990 között gyártott 3 872 000 2CV-hez ráadásként nyugodtan hozzáadhatjuk a továbbfejlesztésnek szánt Dyane közel másfél milliós darabszámát is.

Citroën 2CV, vidéki úton