Van viszont egy-kettő, amiknek talán már a nevére sem emlékezünk, hiszen nem volt olyan széles körben elterjedt, ellenben olyan technikákat, megoldásokat és lehetőségeket sorakoztattak fel, amik más irányba pofozgatták az autóipart. Ezekből szedtem most össze évenként lebontva a legfontosabb típusokat, a cikksorozat első részében pedig 1970-től egészen 1979-ig következnek az egyes modellek.

1970 – Citroën SM, VAZ 2101 (Lada 1200)

1970-ben mutatkozott be két nagyon fontos modell is, így ebben az évben két autót is bemutatok. A kor egyik leginnovatívabb és legérdekesebb modellje, a Citroën SM az egyik. A típust a prémium kategóriába pozícionálták a franciák, így rengeteg, addig szokatlan biztonsági és vezetéstechnikai elektronikát alkalmaztak. A legendás hidropneomatikus futóművet továbbfejlesztették, hogy a lehető legjobb utazási komfortot érjék el. A prémium kategóriához mérten nagyobb motorok kellettek, így a Citroën egy Maserati-féle V6-ost szerelt a hajtott első tengely mögé. Ugyan gyengébb volt, mint a versenytársak, viszont a kor egyik legjobb aerodinamikájú autója volt, így a konkurenseknél jóval kevesebbet fogyasztott.

Citroën SM

A másik a Lada 1200 (Zsiguli), amely autóipari szempontból nem volt különleges, a magyar léleknek mégis fontos és sokaknak szép emlék. Az AvtoVaz első terméke volt az 1970-ben bemutatott VAZ 2101, egészen 1988-ig készült különböző kivitelekben. A Fiat 124 műszaki alapjaira építették az autót, pályafutása során főleg a keleti blokkban volt nagy sikere.

Lada 2101

1971 – Maserati Bora

A Maserati Bora 1971-ben jelent meg, és egy kis kapcsolatot jelent az előző franciához képest, hogy ez a Citroënnek köszönhető. Akkoriban alaposan bevásárolták magukat a Maseratiba, ezzel megmentve a márkát, így folytathatták projektjeiket. A híres formatervező, Giorgetto Giugiaro álmodta meg a Bora formavilágát, és az akkori sportautós divathoz alkalmazkodva középmotoros, kétüléses kupé lett. Sokak szerint ez volt az első, a mindennapokban is használható sportautó, hiszen a sportosság mellett a praktikumot is szem előtt tartották. Állítható volt a kormány, a pedálok elhelyezkedése, illetve Citroën-féle hidraulika segítette a kormányzást és a kuplung kinyomását. Kategóriáján belül meglepően sok csomagtere volt, és az alumínium lemezekkel beburkolt motor miatt élhető, csendes maradt a beltér.

Maserati Bora

A burkolatok alatt eleinte 4,7 literes, karburátoros, V8-as motorok dolgoztak 310 lóerővel és 460 Nm nyomatékkal. Az ötsebességes kéziváltóval szerelt típusok 6,8 másodperc alatt érték el a százas tempót álló helyzetből, ami még ma is szép érték. Később 4,9 literes motorokkal szerelték a Borákat, 10-20 lóerővel erősebbek lettek, viszont a hetvenes évek végén az olajválság és a tulajdonos csere véget vetett a típus gyártásának.

1972 – BMW 5-ös széria

Jelenleg a hetedik generációjánál tart a BMW 5-ös szériája, viszont az egész történet 1972-ben kezdődött az E12 kódjelű típussal. Már az első generációt is egy nagy és kényelmes utazóautónak szánták, ehhez mérten viszonylag nagy motorokat kapott. Az alap 1,8 literes, 90 lóerős motortól kezdve egészen a külön M GmbH-tól rendelhető 535i-ig, ami áthangolt futóművel, váltóval, nagyobb fékekkel és egy 3,5 literes, 218 lóerős sorhatossal komoly sportlimuzinnak számított.

BMW mellett hölgy

1973 – Lancia Stratos

Ugyan a Lancia főleg a Pininfarina formatervező stúdióval dolgozott, egyik legikonikusabb autójuk, a Stratos mégis a Bertone munkája volt. Aki egy kicsit is otthon van az autóversenyzés világában, az tudja, hogy a Stratos a hetvenes évek egyik legsikeresebb versenyautója. 1974-ben, ‘75-ben és ‘76-ban megnyerte a rali világbajnokságot, szintén ‘74-ben az olasz Targa Florio versenyt, később öt alkalommal a Tour De France Automobilét és az Olaszországot körbefutó Giro d’Italia Automibilistico futamot.

Lancia Stratos terepen

Az autó kiviteltől függően 900 és 1000 kilogramm között mozgott, és egy Ferrari-féle 2,4 literes, V6-os motor helyezkedett el keresztbe a hátsó tengely fölött. Az utcai változatokban ez 190 lóerőt tudott, ami a súly-lóerő arányt tekintve komoly szám, viszont a legdurvább ralis változatokból egyes darabok átlépték a 320 lóerős teljesítményt. Rengeteg versenyhez igazított változata volt, így szinte felsorolhatatlanok a teljesítményszintek.

Ugyan az eredeti Stratos modellt csak 1978-ig gyártották, viszont 2019-ben egy olasz formatervező stúdió 25 példány erejéig visszahozta a típust. A Ferrari 430 Scuderia rövidített alapjaira épített 540 lóerős, V8-as autókat eszetlen pénzekért adták újkorukban (akkoriban 750 ezer dollárért, mai árfolyamon 231 millió forintért), viszont manapság, ha előkerül egy-egy eladó példány, akkor könnyedén egymillió dollár felett kezdődik az ára.

1974 – Volkswagen Golf 1

Szerintem senkinek sem kell bemutatni a Volkswagen Golfot, hiszen a világ egyik legnépszerűbb típusa. Az 1974-ben megjelent első generációból összesen 6,8 millió darab készült, így nem csoda, hogy még ma is lehet találkozni pár darabbal az utakon. A karosszériáért szintén a híres formatervező, Giorgetto Giugiaro a felelős, bár sokkal fontosabb volt, hogy a Volkswagennél ez egy elképesztő váltást jelentett. Az addig far-hosszmotoros, hátsókerék-meghajtású, léghűtéses típusokat felváltotta a Golf, ami orr-keresztmotoros, elsőkerék-meghajtású és vízhűtéses volt, ezzel minden addigi hagyományt felrúgott. Ez a vevőknek nagyon bejött, mivel így csendesebb és tágasabb utasteret élvezhettek.

Volkswagen Golf 1

A Golf azóta maradt világsiker, jelenleg a nyolcadik - és talán utolsó – generációjánál tart. A hagyományokhoz hűen elérhetőek a legendásan izgalmas GTI változatok, amikben mai napig felbukkan az első generációk kockás üléskárpitozása.

1975 – Porsche 930

Van, aki szerint ez egy pokolian erős Volkswagen Bogár, a Car and Driver magazin szerint pedig a hetvenes évek leggyorsabb autója a 930. Mindenesetre a Porsche csúcsmodellje volt 14 évig, sőt, a leggyorsabb tömeggyártott német autónak számított a maga idejében.

Porsche 930

A 930-at szokták emlegetni 911 Turbo néven is, hiszen alapjaiban 911-es Porsche, viszont a háromliteres, hathengeres boxermotort megfújták egy turbófeltöltővel. A kezdeti darabok 260 lóerő körül tudtak, majd 1978-tól 3,3 literre emelve a lökettérfogatot 300 lóerő fölé mentek. A csúcsváltozat 330 lóerőt tudott, ami az 1,3 tonna körüli autót 4,8 másodperc alatt lőtte ki nulláról százra. Ez az érték még ma is elismerendő, a maga idejében pedig egy atomvillanásnak számított.

1976 – Mercedes-Benz W123

Sokaknak talán hamarabb beugrik, ha úgy említem: Zöldséges Merci. A nevet onnan kapta, hogy a kombi hatalmas csomagtere és az autó jól variálhatósága, pakolhatósága miatt előszeretettel használták zöldségárusok a rengeteg faládához, dobozhoz. Akkoriban minden sarkon volt kettő, mára viszont rendes veteránná érett, és egyes darabokért súlyos pénzeket kell fizetni.

Mercedes W123

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy ez a típus volt a Mercedes legnagyobb példányszámban értékesített modellje. Összesen 2,7 millió W123-as Mercedest adtak el, és ebben volt limuzin, hosszított limuzin, kombi és gyönyörű kupé is. Maga az autó nagyon tartós volt, még a rohadás sem jelentett neki akkora gondot, sőt, jellemzően a motorok is elnyűhetetlenek voltak. A nagyobb öthengeres dízelekkel könnyedén mentek az emberek millió fölötti kilométereket, a Közel-Keleten pedig mai napig szolgálnak.

1977 – VAZ 2121 (Lada Niva)

Elég megosztó típus a Niva (mai nevén 4x4) még akkor is, ha nosztalgiával gondolunk rá vissza. Sokan az egekbe magasztalják és mai napig imádják, van, aki pedig szimplán csak felgyújtaná. Ugyan 1977-ben, amikor megjelent, a Niva technikája egyáltalán nem volt elavult, viszont borzasztó volt az összeszerelés minősége, így hiába a könnyű szerelhetőség és az olcsó alkatrészek, ha folyamatosan küzdeni kell vele. Viszont amikor megy, akkor a remek terepjáró képesség sok mindenért kárpótol. Ráadásul ez volt az egyik első terepjáró, amit önhordó karosszériával szereltek, így merevebb és egyben könnyebb tudott lenni, mint a korabeli versenytársak.

Lada Niva

Hogy is gondoljunk valamire nosztalgiával, amit a mai napig gyártanak és egyes országokban a szalonba besétálva, nullkilométeresen ki lehet tolni. A Nivát egészen 1977 óta minimális külső módosításokkal árulják, ráadásul még kereslet is van rá. A motort faragni kellett, hogy teljesítse a kibocsátási normákat, bizonyos piacokon Peugeot-féle dízelmotorral lehetett kapni. Eddig összesen közel hárommillió darabot adtak el belőle.

1978 – Toyota Supra

A Toyota Supra nem is annyira az autóiparban, inkább az autókultúrában játszott fontos szerepet. Találkozni lehet vele autós tematikájú filmekben, játékokban és az évek alatt nagyon komoly kultúra épült köré. Persze inkább a harmadik, de főleg a negyedik generáció vált legendássá az elpusztíthatatlanul túltervezett motorjával, amit komolyabb átalakítások nélkül húznak 4-500 lóerőig, ezt-azt cserélgetve viszont könnyedén 1000 lóerő fölé.

Toyota Supra A40

Az első Supra 1978-ban, az akkori Celica alapjaira épült, emiatt Toyota Celica Supra néven létezett. Motorját az akkor legendás Toyota 2000GT-ből kapta, és már az első modelltől élt a hagyomány, hogy soros, hathengeres motorokkal szerelik. 1986-ban elhagyták a Celica nevet, innentől csak Toyota Supraként létezett egészen 2002-ig, amikor leállították a negyedik generáció gyártását. 2019-ben született újjá, viszont sokan nem rajongtak a modellért, mert lényegében egy átöltöztetett BMW Z4 – ami egyébként szintén egy nagyon jó autó.

1979 – Mercedes-Benz G

A G-osztálynál (Geländewagen) van egy kis csalás, mert a típus valójában 1970-ben jelent meg, és katonai célokat szolgált, viszont csak 1979-ben került ki a polgári szalonokba. A fejlesztésért a Steyr-Daimler-Puch nevű cég a felelős, az ő projektjük volt a G-osztály, csak később kapta meg az önálló Mercedes jelvényt. Emiatt találkozhatunk Steyr-Puch és szimplán csak Puch logós változatokkal is, sőt licenc alapján még a Peugeot is gyártotta a saját motorjaival, így oroszlán-logós változat is lehet eredeti G-osztály.

Eredetileg kőkemény terepjáró volt, viszont ahogy az infrastruktúrából eltűnt a terep, a Mercedes elkezdte kényelmesebbé extrázni és szép lassan divatterepjáró lett belőle. Közel negyven évig készült ugyanazokon az alapokon, viszont a 2010-es években már egyre nehezebben teljesítette a biztonsági előírásokat, így 2018-ban jött a nagyban felújított W463 G-osztály.

Mára már elérhetetlen luxusterepjáró lett belőle, de aki ki tudja fizetni, az talál magának valót. Van 850 lóerős Brabus verzió, sziklamászásra emelt portáltengelyes kivitel, luxus-pickup, vagy akár hatkerekű, 700 lóerős monstrum is. Ha még ez nem volt elég, akkor kapaszkodjon minden ős-terepjárós, felröppentek hírek, hogy hamarosan érkezik egy elektromos változat is.

A cikksorozat következő részét, a '80-as évek legfontosabb autóit se hagyd ki!