A német gyártó mindig is tudta, hogyan kell elegáns autókat készíteni, melyeket néha sportossággal fűszerez meg.
Összeszedtem neked négy olyan Mercedest, melyek szerintem igazán jól néznek ki még mai szemmel is. Elég volt visszatekinteni néhány évtizedet, hogy máig is emlékezetes csillagos járgányok jussanak az eszembe.
190 E 2.5-16 Evolution II
A W201-es szériát eredetileg 1982-ben kezdték gyártani, mint egy alsóbb kategóriás gazdaságos típust. Az 1988-as modellfrissítés után a 2,3 literes motort egy 2,5-ös, 16 szelepes blokk váltotta fel. Mivel a 190-es alapjaira építették a Cosworth-el közösen a DTM-ben is induló pályagépet, ezért a versenyszabályzatnak megfelelően le kellett gyártani 500 darab, „lebutított” utcai verziót is a versenyautóból.
Így született meg 1990-ben az első 190 E Evolution után a második kiadás, mely szintén a 2,5-ös motort kapta, és 502 darab készült belőle. Az autó 235 lóerőt teljesített, és az első Evonál jobb volt a légellenállása. Az 1300 kilós jármű 7,1 másodperc alatt volt százon, végsebessége pedig elérte a 250 km/órát.
129-es SL 73 AMG
Az 1989-ben bemutatott új SL nagy sikert aratott, és néhány frissítéssel megtoldva egészen 2001-ig értékesítették. Az 1993-tól gyártott SL 60 AMG utódjaként mutatkozott be ’99-ben az SL 73 AMG, mely a kínálat csúcsát jelentette. Az orrában dolgozó 7,3-as V12 525 lóerőt préselt ki magából, a 0-100-as sprinthez pedig csak 4,8 másodpercre volt szüksége.
Ezek az adatok akkoriban egy roadsternél egészen elképzelhetetlenek voltak, az pedig rátett egy lapáttal a dologra, hogy a nyers erőt elképesztő luxussal kínálták. Az autó megjelenése pedig egészen pompás, még mai szemmel nézve is.
170-es SLK 32 AMG
A modell a „sportos, rövid és könnyű” szavak német megfelelőinek rövidítéséből kapta a nevét, mely azóta is hordozza ezeket a jegyeket. Az SLK 1994-ben mutatkozott be Torinóban tanulmányautó formájában, két évvel később pedig már mint szériamodellt tekinthette meg a nagyközönség, szintén a Torinói Autókiállításon.
Az AMG kivitelben egy 3,2 literes, V6-os motor dolgozott 354 lóerővel, így a kis roadster igencsak fickósan mozgott. A kialakításhoz szükséges extra merevítések ellenére az SLK 1420 kilót nyomott, ez csak nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés. Az mindenesetre biztos, hogy sokak szívébe belopta magát a formatervével.
126-os 560 SEC
Valóban, ez az S-osztály inkább a ’80-as évekhez köthető, de mivel 1992-ig gyártották, ezért technikailag ide szabad sorolnom. A külső jegyei nagyon letisztultak, tekintélyes méretei ellenére pedig egészen kecses látványt nyújt. A legnagyobb verziója az 560-as kiadás volt egy 5547 köbcentis motorral, mely 272 lóerős volt. Magasabb sűrítés esetén pedig 300 lóerőt termelt a V8, mely ma is egy szép érték lenne.
