A Mercedes T80-as volt a nácik csúcsgépe, amivel meg akarták dönteni a szárazföldi sebességrekordot. V12-es motorja egy Messerschmitt vadászgépből származott!
Ha szélsőséges tempóról van szó, manapság a legtöbb embernek a Koenigsegg Agera RS és a nemrégiben felállított 447,2 km/h-s rekordja ugrik be. Felfoghatatlan tempó, amire rátesz még egy lapáttal, hogy közúton, Nevadában végezték a csúcsdöntést. A svédek elérték a céljukat, maguk mögé utasították a sebesség koronázott királyának számító Bugattit, az autósmédia legfőképp erre az aspektusra koncentrált, arról már kevesebb szó esett, hogy a Mercedes 1938-as rekordját sikerült megdönteni. Igen, ezelőtt 81 éve a stuttgartiak csúcsgépe 432,36 km/h-val hasított a Frankfurt és Darmstadt közötti autópályán!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A W125 Rekordwagen névre keresztelt Mercedes a már korábban megismert Grand Prix autó alapjaira épült, csupán az erőforrást változtatták meg: a soros nyolchengeres helyére egy kétturbós V12-es egység került, ami 730 lóerő körüli teljesítmény leadására volt képes. A motor hűtését egy 500 literes vízzel és jéggel megtöltött tartály biztosította. A szörnyeteget Rudolf Caracciola zabolázta meg és vitte sikerre, az ő nevéhez fűződik a csúcsdöntés. Sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés, Bernd Rosemeyer életét vesztette, amikor megpróbálta megdönteni ezt a rekordot.
Még egy ilyen szerencsétlen tragédia sem tántorította el a Mercedest, hogy nekivágjon az abszolút szárazföldi sebességrekord megdöntésére irányuló küzdelemnek. Illetve, ha pontosak szeretnénk lenni, az ötlet először Hans Stuck, német autóversenyző fejéből pattant ki, aki lelkesen ecsetelte tervét Németország akkori vezetőjének, Adolf Hitlernek. Ő maga is nagy rajongója volt a motorsportoknak, továbbá a náci ideológia és az „übermensch” is azt diktálta, hogy németnek kell a dobogó legfelső fokán állnia. 1937-ben kiadták a parancsot: a rekordot meg kell dönteni.
Főmérnöknek és dizájnernek Ferdinand Porschét nevezték ki, az építéshez szükséges erőforrásokat és alkatrészeket a már jelentős tapasztalattal rendelkező Mercedes biztosította. Az első célkitűzés 550 km/h volt, de az erősödő konkurencia miatt ezt rövid idővel később már 600 km/h-ra emelték. Hitlernek egyértelmű propagandacéljai is voltak a T80-assal: német földön, mindent elsöprő német diadalt várt a modelltől, a „kiválasztott” nép felsőbbrendűségét akarta ezzel (is) bizonyítani.
Ha csupán a műszaki tartalmát nézem a Mercedes csúcsgépének, minden adott volt rekorddöntéshez. A németesen túltervezett és túlméretezett jármű olyan számokkal rendelkezett, amiket még mai mércével is nehéz felfogni. Motorja egy Daimler-Benz DB 603-as volt, ami egyenesen egy Messerschmitt Bf 109-es vadászrepülőből származott, csak megnövelték a hengerűrtartalmát. Az így 44,5 literes V12-es erőforrás volt a németek legnagyobb motorja, amit akkoriban repülőgépekben használtak, valószínűég keresve se találtak volna ennél alkalmasabb egységet a rekord felállításához. A tesztelések során 3000 lóerős teljesítményt mértek, ami nagyjából duplája volt egy Spitfire brit vadászgépnek. A hatalmas Daimler-Benz motornak egy különleges keverékre volt szüksége a hatékony működéshez, ami többek között metil alkoholt, benzint, etanolt és acetont tartalmazott.
1939-re a T80-as elkészült. Teljes hossza elérte a 8 métert, súlya több, mint 3 tonna volt, vélhetően ezért volt szükség 3 tengelyre. Sajnos elég kevés kép maradt fenn a nácik csúcsgépéről, de megfigyelhető, hogy egy rendkívül bonyolult csőváz adja az autó alapszerkezetét. Erre jött rá a futurisztikus, félig űrhajókat, félig Batmobilet idéző könnyűfém kasztni, ami a kedvező légellenállás jegyében készült ilyen extravagáns formájúra. Josef Mickl, az aerodinamika professzora külön szárnyakat tervezett az oldalára, hogy tovább növeljék a leszorító erőt. Érdekesség, hogy a végeredmény hihetetlenül alacsony, 0,18-as légellenállási együtthatóval rendelkezett. Így elviekben a T80-as képes lett volna a 750 km/h-s tempó elérésére.
A tervek szerint Hans Stuck lett volna az az ambiciózus pilóta, aki beül a szörnyeteg volánja mögé és a Berlin – Halle/Leipzig közötti 25 méter széles és 10 kilométer hosszú egyenes szakaszon csúcsra hajszolja a gépet. 1940. januárjára tervezték az alkalmat, egy egész „ünnepet” szerveztek „RekordWoche” vagyis „Rekordhét” néven. Hitler át is nevezte a T80-ast „Schwarzer Vogel”-ra, vagyis Fekete Madárra, sőt még egy speciális, nemzetiszocialista jelképeket tartalmazó fényezést is kapott volna. Sajnos a csúcs-Mercedes sosem tudott bizonyítani, 1939. szeptember 1-jén kitört a Második Világháború, ezzel együtt pedig a prioritások is megváltoztak.
Motorját kiszerelték, karosszériáját pedig elszállították az ausztriai Karintiába, ahol hosszú éveken keresztül porosodott. Meglepő módon túlélte a háborút, ezt követően pedig a Mercedes stuttgarti múzeumába szállították, ahol azóta is műtárgyként van kiállítva. A körülményekhez képest szerencsés sors jutott a T80-asnak, hiszen még ma is létezik, de ha van lelke, akkor bizonyára szomorkodik. Egykoron az autógyártás csúcsának tartották, mégsem adatott meg neki, hogy bizonyítsa kiválóságát.
Érdekelnek az autóipar legfrissebb hírei? Akkor ajánlom, hogy tekintsd meg a lenti videót!
