Homokfalat másznak, vízen járnak és néha több mint 1000 lóerősek

Vannak elképesztő és izgalmas műfajok az autóversenyzésben. Gondolhatunk olyan lassabb lefolyású technikai sportokra, mint a Truck Trial, vagy akár egy olyan népszerű versenyszériára, mint at F1. De mi lesz akkor, ha több sportágat vegyítünk? Abból lesz az izlandi Formula Offroad.

Egyértelműen a világ egyik, ha nem a legőrültebb off-road versenye ez, hiszen már a terep is letaglózó, sokszor olyan helyeken fut a pálya, ahol az ember is inkább csak türelmesen várná a mentőcsapatokat. Emellett viszont a versenyautókban is elképesztő technika van és földöntúli erővel darálják szét a hatalmas homokhegyeket.

Honnan ered és hol tart ma?

Maga a műfaj egyébként meglepően régen jött létre és ahogy a nevéből adódik, Izlandon találták ki. A szigetország nagy része nehéz terepnek mondható, hatalmas vulkanikus hegyek és homokos dombvidékek színesítik, ehhez pedig speciális mentőalakulatokra van szükség.

Ezek a mentőalakulatok pedig speciális járművekkel dolgoznak, már a '60-as évek óta. Összkerekes mentésre kifejlesztett autóikat rendszeresen tesztelték életszerű körülmények között, később pedig pénzszerzés céljából mutatták be a nagyközönségnek, hogy mit tudnak. Ebből nőtte ki magát 1965-re az első Formula Offroad verseny amit Rejkjavik autóklubja, a Bifreiðaklúbbur Reykjavíkur (BKR) szervezett.

Ezután folyamatosan rendezték a futamokat, a legtöbbször szorosan összefűzve a mentős múlttal adománygyűjtéseket szerveztek ezeken. A versenyforma az évek során a mentőcsapatok adománygyűjtésének szerves részét képezte.

Elképesztő népszerűségnek örvendett a versenysorozat hazájában és mint egy vírus, hamar kitört onnan, majd elkezdett terjedni. Először a skandináv országokban indult el a Formula Offroad Svédországgal az élen. Ők már 1990-ben megrendezték első hivatalos versenyüket, majd később Norvégia, Finnország és Dánia is átvette a műfajt.

Szinte megállíthatatlanul terjed a mai napig, mert bár Angliában már 2000-ben megrendezték az első versenyeket, alig 6 éve Amerikába is eljutott a versenysorozat. Először 2016-ban rendeztek Formula Offroad versenyt Tenessee államban, ahol azóta is hagyomány.

Milyen autókkal versenyeznek?

Az, hogy az egyik legextrémebb off-road kategóriának gondolom, az nem csupán abból fakad, hogy milyen terepet gyűrnek maguk alá az egyedileg épített vagy átépített autók. Egészen pokoli a technika, ami ezekben a járművekben dolgozik.

Persze nem minden esetben, hiszen Izlandon a Formula Offroadnak mára már három kategóriája van. Az egyik a Street Legal Class, amiben olyan összkerékhajtású autók indulnak, amiknek minden építése megfelel az utcai szabályoknak, szinte csak a gumikkal játszhatnak.

Efölött helyezkedik el a Modified Class, amiben utcai autót kell használni alapként, viszont a módosítások már túlmutathatnak a gyári modelleken. Csupán néhány karosszériaelemet kell meghagyni, illetve nem szabad eltérni nagyon az alap autóktól és fontos, hogy megfelelő csövezéssel kell ellátni az utaskabint borulás esetére. Akinek ez még mindig kevés, annak ott az Unlimited Class.

Ahogy a neve is sugallja, itt csupán a biztonság érdekében van egy-két megkötés, de a határ a csillagos ég. Ami fontos, hogy a vázszerkezetnek minimum 45 mm átmérőjű és 2,5 mm falvastagságú acélcsőből kell lennie, négyzet vagy téglalap profil esetén más számok vannak. Emellett a struktúrát úgy kell kialakítani, hogy a vázszerkezet az autó összsúlyának hatszorosát bírja el. Bár nem kifejezetten nehezek ezek a versenyautók, néha hatalmasakat zakóznak, így a szabályozás indokolt.

Érdekes egyébként a Formula Offroad biztonságával kapcsolatban, hogy amióta létezik, nem igazán történt még súlyos baleset. Összességében a balesetek száma is alacsony ebben a sportágban. Az autók komolyan védik a versenyzőket megtámogatva rengeteg tűzálló ruhadarabbal, zárt sisakkal, nyak- és fejtámasszal és 5 pontos biztonsági övekkel. Gyakoribb sajnos, hogy az autó által gázadáskor kilőtt kövek eltalálják a nézőket.

Hiszen egészen félelmetes erő az, ami egy ilyen apró autóban megtekeri a kerekeket. Régebben szívó V8-as motorokat használtak, amik főleg Amerikából érkeztek, már ezek sem voltak gyengék. Sokáig hódított a karburátor egyszerűsége és könnyű javíthatósága miatt, aztán jöttek a modern idők.

Megjelentek a feltöltött motorok jellemzően turbóval, néha kompresszorral megtámogatva a projektet. Ennek köszönhetően a főleg Chevrolet és Chrysler alapokra felépített versenymotorok bőven elkezdték átlépni az 1000 lóerős határt. Bár ma már egy köteg drótból is kijön ilyen teljesítmény, mégsem úgy, mint egy Formula Offroad autóban.

A többszáz lóerő szinte már alap, sok versenyautó bőven ezer felett tud és az Unlimited kategóriában nincs is megszabva, hogy ez miből szaladhat ki. Elkezdtek a V8-as motorok mellett Honda-féle K24, vagy éppen Volvo féle T5 jelzésű öthengeres motorokat használni irgalmatlan nagy turbófeltöltőkkel. Persze itt már messze nem utcai, hanem versenyre speciálisan átalakított motorokról van szó, amik a hangulat tetőfokán nem ritkán egy kis nitro löketet is kapnak.

A nyomaték jól jön egy ilyen versenykategóriában, de semmit sem ér, ha azt a laza, homokos vagy éppen omladozó, köves, kavicsos és zord terepen nem tudjuk átvinni a földre. Ebben segítenek a speciális lapátokkal felszerelt gumik. Ezeknek két fajtája van, amiknek igen vicces fantázianeveket adtak. Van egyszer a Super Scooper, aminél a lapátok egymáshoz képest eltolva, cikk-cakkban helyezkednek el. A másik kategória a Bigger Digger, aminél viszont a kerék teljes szélességét lefedik ezek a lapátok.

A gumik egyébként sokszor nem is Izlandon, hanem a motorokhoz hasonlóan Amerikában készülnek. Itt drag-versenyautók gumiját használják, amikre lényegében felteszik a lapátokat egy spéci eljárással. Ahogy forog és halad előre az autó, lapátként kapnak bele ezek a fülek a homokba.

A zord körülmények speciális megoldásokat igényelnek a hajtásban is, ezért az autó alatt lévő összes differenciálművet lehegesztik. Ha egy kerék forog, akkor jó esetben az összes többi is azt teszi azonos irányba. Emellett az első differenciálműnél más áttételt használnak azért, hogy az első kerekek gyorsabban forogjanak, mint a hátsók. Ezzel az extrém meredek emelkedőkön könnyebben kapaszkodik fel az autó.

A futómű kérdéskörét többnyire egyszerű, de erős merevhidakkal tudják le, amihez több stabilizátorrúd is kapcsolódik. Arányaiban elég nagy kerekek vannak fent a hidakon és amikor esik az autó, ezek érnek le először, tehát erősnek kell lenniük. A csillapításért és a rugózásért sokáig hagyományos olajos gátlókat használtak, egy ideje viszont légrugókat alkalmaznak, mert azzal könnyebb versenyenként alkalmazkodni a terepviszonyokhoz.

A hegyes emelkedők miatt egyébként a motorokat is speciális átalakításokkal kell segíteni, hiszen az autók sok esetben hosszú métereket tesznek meg közel 50-70 fokos meredekségű emelkedőkön. Az olaj és az üzemanyag áramlását is meg kell oldani, hogy hegymenetben és síkon se süljön be a nagy teljesítményű versenymotor.

Milyen terepen kell teljesíteniük?

Jellemzően igen kemény körülmények között kell a maximumot nyújtania a Formula Offroad autóknak. Van itt laza, homokos talaj, ami az átlag gyalogos embernek is feladja a leckét, annak a tetején pedig valamivel keményebb, de még mindig omladozó homokfalak. Ezek simán lehetnek akár 80-90 fokosak is a talajhoz képest, igazán profi versenyzőnek kell lenni, hogy egy ilyenre feljusson az autó, ami akár másodpercekig is a levegőben van egy ilyen manővernél.

A versenyzők autóikkal elég sok időt töltenek meredek emelkedőn, ahol nem csak felfele kell menniük, de rendes kijelölt pályát is teljesíteniük kell, amihez olykor oldalazva kell menni a csúszós, homokos, bő 45-50 fokos meredekségű falon. Néha innen már csak lefelé kell menni, de teljes lendület hiányában akár felfelé is vezethet tovább a pálya, ilyenkor jön jól a már emlegetett bő 1000 lóerő.

Persze nem mindig sikerül teljesíteni a pályát, van, hogy az autó dob egy hátast, esetleg megpattan és oldalazva indul meg lefelé. Bár az átlag hétköznapi autósnak ijesztően hangzik, de sokszor jönnek le ezek az autók többször megpördülve, akár 4-5 alkalommal átfordulnak, mire földet érnek és akkor sem biztos, hogy talpra esnek. Érdemes megnézni olyan felvételeket, ahol a sofőr sisakkamerája megmutatja az élményt egy ilyen borításnál, nem véletlen az a masszív bukókeret.

Egy másik izgalmas terepe az izlandi Formula Offroadnak a víz. Nem a vizes homok, nem a pocsolyák, hanem rendes, mélyvízzel rendelkező tavak, amikben simán el tudna merülni az autó. Itt az aquaplanning jelenségét használják fel, amit rossz utakon akár mi is megtapasztalhatunk.

Van az a jelenség, amikor szakadó esőben egy autópályán mondjuk megáll a víz hosszabban, mi pedig a tempó miatt megúszunk rajta. Nincs értelme fékezni, hiszen nem az aszfaltot fogják a gumik, hanem a vízen siklanak, mondanom sem kell, hogy ez egy mennyire veszélyes dolog. Ellenben a Formula Offroadnál erre rá is játszanak.

Az autó annyira erős, hogy a széles, lapátos gumikat simán olyan fordulaton képes tartani, amivel egyszerűen fennmarad a vízen. Hasonló ez, mint a baziliszkusznál, hiszen sebessége miatt az is képes átfutni a víztükrön. Csakhogy a baziliszkusz erre csupán pár méteren át képes, míg ezeknél az autóknál jelenleg 305,1 méter a világrekord, amit Gudbjorn Grimsson versenyző állított fel.

Autója már a turbós korszakban készült, rögtön két csigát csavaroztak fel a hatalmas Nelson Racing motorra. Az amerikai eredetű V8-as ebben a formában nagyjából 1600 lóerőt adott le, de profi sofőr nélkül így sem sikerült volna a rekordkísérlet. Az átlag sebessége vízen 87 km/óra volt és a 305,1 méter is csak azért ennyi, mert közben elfogyott a tó.

Hogy működik maga a verseny?

Sok másik szériához hasonlóan a versenyzők pályabejárással kezdenek, ahol tippeket is kapnak, hogy hogyan érdemes nekifutni a homokfalnak, milyen adottságai vannak a környezetnek. Ezután versenyenként akár 6-8 kijelölt pályavonalat is teljesíteniük kell, mindegyiken egyenként 350 pontot érhetnek el. A maximum pontszám csak annak jár, aki hiba nélkül teljesíti a pályát, bár nem ilyen egyszerű.

Már az hibapontnak számít, ha a versenyző futam közben megáll vagy tolat. Emellett a legtöbb pontot azzal veszíthetik, ha a kijelölt pályát elhagyják vagy hozzáérnek, esetleg kidöntik a vonalat jelölő oszlopokat. Emellett vannak olyan futamok, ahol időre megy a dolog, ezeknél természetesen a sikeres teljesítés idejének a függvényében történik a pontozás, de ugyanúgy vonnak le hibapontokat.

Hasonlóan más versenysportokhoz egy szezonon belül itt is pontrendszer működik. Egy-egy versenyért a győztes 20, a második 15, a harmadik 12 pontot kap, illetve a lejjebb végzők még kevesebbet. Emellett pedig rendszeresen vannak külön díjak, jellemzően a leglátványosabb futamért vagy egyéb kiemelkedő teljesítményekért.

Ha eljutottál idáig, akkor már talán érted, hogy miért is mondtam az egész elején, hogy az izlandi Formula Offroad az egyik, ha nem a legextrémebb autósport, amit valaha kitaláltak. Elképesztő teljesítményadatokkal rendelkező technika és kegyetlen, zord környezet feszül össze minden versenyen. Bár folyamatosan, de lassan terjed a világon ez a versenyszám, kíváncsian várnám az első futamokat a fóti homokbányában.