2020. ugyanolyan évnek indult, mint a többi. Jónak. Olcsóbban vettünk, drágábban adtunk, erős január, optimista február, de hamarosan jött a ráncolt szemű és gyanakvó március, beszopódott április, majd lassított felvételként peregtek a mordori hangulatú hetek, míg végül fülünkben felcsendült az „I can see clearly now” örök optimista dallama. Hogy miként élte túl egy használtautó-kereskedés az utóbbi időszakot és miért mehettek tönkre mások? A megoldás így, utólag nem túl bonyolult, csak akkor még nem voltunk ennyire „okosak”.

Autókereskedés telephely télen
Január első munkanapját jégkaparással és hólapátolással kezdtük

2020 első munkanapja a fagyos január harmadikára esett. Az ünnepek utáni éledezés hangulatában toltuk telepünkön a havat, kapartuk a jeget, morzsapartit ültünk a megmaradt bejglik felett és persze fogadtuk a látogatókat. A telepre tévedők megszokott tempójukban diktálták az ütemet, volt aki autót akart eladni, mások venni, tehát a január sikerekkel nyitott.

Szürke Toyota szemből, kereskedésben
27 év alatt 35 ezret sikerült belehajtani, a márkaszerviz látogatása egyetlen évben sem maradt el

Februárra már ismét éreztük a ritmust, felvettük az ütemet, de a hangfalakból ekkor még nem jött semmilyen baljós üzenet. Remekül fogyott minden a városi dízelektől a V8-as SUV-modellekig. A monoton pörgést megtörve rendeltem egy Opel Amperát külföldről, hogy legyen valami, amit nem sajnálok a hétköznapokban lelakni, Andris kollégám pedig egy Citroen Cactust, mert az aranyos és iszonyú menő volt a képeken.

A februári adás-vételek forgalma is megszokottan alakult, a Kínában felbukkant vírusról pedig ekkor még csak egyszer olvastam valami clickbait-cikket: azt írták, állítólag a rézcsőrű denevér megharapta a vuhani piac patkányidomárját. Az elsőszériás, Ecoboost-motoros Ford Fiestákról viszont már olvashattam volna többet is azelőtt, hogy megvesszük az első ilyet hazai gazdától nem túl sok, ötven-párezer kilométerrel. Az autót ugyan eladtuk, de rövidesen össze is csinálta magát a motor a jól ismert hengerfej-, illetve hűtési probléma miatt. A korai, az előző évtized első felében gyártott Ecoboost-motorok ekkor kerültek fel céges tiltólistánkra, mert az egyből egy sajnos elég rossz hibaarány.

A következő hónapot a mindszenti vadászbálon kezdtem, ahol először láttam a mentős haveromat a parkolóban idegesen telefonálni a frissen felfedezett, első szegedi koronás beteg kapcsán. Itt már azért eggyel komolyabban tudtam venni a vírusos híreket, és a szeretteim után a kereskedés sorsának kérdése pörgött gondolataim középpontjában.

A médiában hirtelen berobbanó hírek - melyek a covid mellett a gazdasági válságot is emlegetni kezdték - hatására a telep forgalma rohamosan csökkenni kezdett. Március 16-án bevezettük a korlátozott nyitvatartást tíztől háromig, és a kiszolgálást is korlátoztuk azokra, akik bizonyítottan a munkájukhoz akartak autót venni, vagy az állásuk elvesztése okán kényszerültek azt eladni. Ilyenek azért akadtak szép számmal, volt, aki munkáját elveszítve adta le az újszerű Skoda Octavia kulcsait és váltott robogóra, más pedig a Lacettitől volt kénytelen megválni, hogy legyen miből átvészelni a baljós időket.

Skoda Octavia szemből, kereskedésben
Egy pánikból eladott Octavia, melynek tulajdonosa inkább robogóra váltott

Apokalipszis Április. Itt azért már elkezdtünk a földbe állni, a vásárlók eltűntek, a telep kongott az ürességtől, akinek kevés pénze volt, az nem mert költeni, akinek sok az meg nem mert bejönni az új szabályozások miatt. A hetek csak teltek-múltak, az eladások száma nem igazán növekedett, ugyanakkor megjelentek a munkájukat elvesztett ügyfelek, akik kénytelenek voltak eladni az autójukat. Ugyanúgy találkoztunk néhány héttel-hónappal korábban vásárolt autókkal, mint évek óta dédelgetett családi kincsekkel.

A szorult helyzetek kényszermegoldásokat szülnek, így tőkeerős hátterünknek köszönhetően a felvásárlást továbbra is folytattuk, viszont kénytelenek voltunk drasztikusan alacsony árakat adni a legjobb vételekért is - tudom, hogy szerinted amúgy is alacsony árat mondunk mindig, de most szerintünk is -, amiket rendszerint elfogadtak a látogatók. Ennek oka az lehetett, hogy kevés cég fizetett akkor készpénzt autóért - ha egyáltalán nyitva volt -, a másik a kilátástalanság, mert fogalmunk sem volt arról, hogy kinek és mikor fogjuk tudni eladni ezeket, vagy egyáltalán mennyi pénzért. A legnagyobb kockázatot ilyenkor a ritka példányok: kupék, kabriók és sportmodellek jelentik, a legkisebbet pedig a megbízható népautók. Értékesítés tekintetében ez a hónap volt a legrosszabb, ugyanakkor feltankoltuk a telepet és egy kicsit a „soraink rendezésével” is sikerült foglalkoznunk.

Autók egy kereskedésben
Veszélyhelyzet alatt a rétegmodellek maradnak, amíg az átlagautókat elkapkodják

Májusban már bővített kínálattal nyitottunk, valamint az olcsón megszerzett autókat tudtuk jóval a piaci ár alatt, mégis nyereségesen kínálni. Erre azonnali válaszként „gyalog az állatok járnak” pólóban virítva megjelent egy új vásárlói kategória, amit a tömegközlekedést maguk mögött hagyó és vírusmentes autóba vágyók alkottak. A kereslet újra élénkülni kezdett, de az igények érezhetően a megbízható és kockázatmentes típusok felé tolódtak. Soha nem adtunk el ekkora mennyiségben második generációs Focust, Nissan Note-ot vagy Opel Agilát, valamint a Corsa/Fiesta-állományunk is szinte azonnal gazdára talált.

Az alacsony áron való felvásárlást folytattuk, mert ekkor még mindig nem tudtuk biztosan, hogy mit hoz a jövő, ugyanakkor az eladások is emelkedni kezdtek. Az emberek sorra számoltak be teljesen bezárt kereskedésekről, elhagyatott telepekről és ördögszekereket pörgető porviharokról, ezért végül nálunk választottak autót, hogy biztosítsák a munkába járásukat a tömegközlekedés helyett. A májusi hírek nem szóltak már másról, csak a vírusról és a gazdasági visszaesésről, miközben egyre komolyabb hullámban érkeztek vásárlók a telephelyünkre. Bennem ezzel egy időben fogalmazódtak meg gondolatok a valós válságok és a média által gerjesztett világvégéket illetően, de ez egy másik téma.

Nissan Note oldalról, sövény előtt
A Nissan Note egy jó minőségű és nem túlárazott Jazz. Bármennyit eladunk belőle

Nyár elején szerencsére a telephelyünk forgalma visszaállt a már megszokott kerékvágásba. Az emberek a külföldi nyaralásra félretett pénzt autóra kezdték költeni, hogy a hazai turizmust választva ne kelljen szégyenkezve beállni a Spirit hotel parkolójába. Újra elkezdték vinni a Porsche Cayenne-eket, a Renault Grand Scenic és a prémium dízel Mercedes-modelleket, illetve BMW-ket. Az év további részében már nem tapasztaltunk új meglepetéseket, a további hullámok veszélyhelyzeti szabályozásának értelmezése okozott ugyan némi fejtörést, de végül az autókereskedések és szervizek, ha korlátozottan is, de nyitva maradhattak.

Ezek fényében behúzott kapukkal dolgoztunk tovább, és csak előre egyeztetett időpontokban mutattuk meg a kinézett autókat, valamint kizárólag azoknak adtunk el bármit is, akik nyilatkozatot tettek a munkavégzéshez szükséges autóvásárlásukról. 2020-ban szinte darabra pontosan ugyanannyi autót adtunk el, mint 2019-ben, idén pedig már tíz százalék feletti növekedést prognosztizáltunk, legalábbis az eddigi számok és a jelenlegi forgalom alapján. A vírus okozta első pánik végül csak cselédrevünek bizonyult részünkről, mert a márciusi megtorpanás után néhány hét alatt visszaállt minden a megszokott irányba. A használtautó-árak növekedéséről sokan publikáltak több fórumon is, de ebből mi nem érzékelünk semmit, az autóinkat ugyanannyiért adjuk és ugyanannyiért viszik el, mint az események előtt.

Renault Scenic oldalról, úton haladva
A dízel Scenic egyterűek egy ideig csak vártak telepünkön, aztán a nyár közepén egyszerre kapkodták el őket

Az újautó-kereskedések viszont sajnos jobban megérezték a visszaesést, a nullkilométeres paripákat áruló haverjaim még mindig az üresen kongó szalonokban vegetálnak, de ehhez köze lehet a "legjobbkor" érkezett új EU-s környezetvédelmi szabályozás okozta áremelésnek és az euróárfolyam kedvezőtlen hatásának is. Most ők jártak rosszabbul, de egyszer fent, egyszer lent alapon lesz ez még fordítva is. A használtautó-kereskedések egy része tönkrement, ennek oka szerintem részben a tőkehiány lehetett, részben pedig a kényszerbezárás ténye. Akinek voltak tartalékai és a szabályokat betartva nyitva maradt, az megerősödött, akiknek nem sikerült, azok szerencsétlenségükre a piac tisztulásához járultak hozzá.

És igen, válsághelyzetben olcsón vettük meg az autókat azoktól, akiknek szüksége volt a pénzre, hajjajaj. De ez nem a "gecinepper" kérdéskör része, hanem gazdasági alapon hozott döntés egy előre megjósolhatatlan és kilátástalan helyzetben, amelyben a szereplők többsége az életben maradásért küzd. Biztos voltak jó arc kereskedések is, ahol ellenkezőleg taktikáztak, de közülük néhányan azóta lehúzták a rolót, és most munkát keresnek az alkalmazottaik.

Hát így éltük át az elmúlt időszakot, és nem panaszkodunk. A siker titka a jó döntésekben, a gyors alkalmazkodásban és az eltökélt, összetartó, remek csapatban rejlik, mert ahol van power, ott van gumifüst és dübörögnek a lábdobok.

Marci segít

Évek óta dolgozom használtautó-kereskedőként, Budapesten. A még éppen van rajta műszaki-jellegű Skoda Fabiától a több tízmilliós Porsche Cayenne-ig minden előfordul a telepünkön és rengetegen jönnek a vágyaikkal, majd távoznak a megfelelő autóval. Vannak jó és rossz tapasztalataim, célom ezek alapján segíteni a tanácsaimmal, hogy hozzájáruljak egy szebb világ kibontakozásához. Mostantól távgyógyítással is foglalkozom itt, az Alapjáraton. Ha autót vennél és nem tudod, mire lesz pénzed, esetleg eladnád a meglévőt, de fogalmad sincs, mennyit ér, írj nekem a marci.ballo@alapjarat.hu címre! A válasz késik, de nem múlik. Marci tanácsai a továbblépésben segítenek.