Szigorú szigony - Maserati MC12

Közzétéve:
2019-05-18, 07:11

Több évtizednyi kihagyás után az olasz gyártó visszatért a versenyzésbe, ezt a jeles alkalmat pedig egy jeles autóval ünnepelték meg. Íme, a Maserati MC12!

A szentháromság kifejezést manapság a LaFerrari, 918 Spyder és P1 által meghatározott hiperautók ligájára szokták használni a járműiparban. Ez már az előző érában, az ezredforduló után is létezett, csak akkor még a résztvevők voltak mások: Ferrari Enzo, Porsche Carrera GT, McLaren-Mercedes SLR. A szalonban megvásárolható termékek közül ők képviselték az abszolút csúcsot, teljesítményük 600 lóerő, végsebességük pedig 330 km/h felett volt. Velük volt tele a média, mindenki rájuk figyelt. De a háttérben, az árnyékok leple alatt egy igazán különleges, és legalább annyira extrém autó volt készülőben.

A McLaren-Mercedes SLR, a Ferrari Enzo és a Porsche Carrera GT által meghatározott „szentháromság”

A Maserati sokáig meghatározó szereplője volt a Száguldó Cirkusznak, számos győzelmet és sikert tudhattak magukénak, egészen az 1957-es Le Mans-i, Guidizzolo-tragédiáig. Ezt követően kivonultak a motorsportból, és személyautók gyártására fókuszáltak. Az évtizedek során nagyszerű modellek hagyták el a háromágú szigonnyal fémjelzett gyártósort, de sajnos mélypont is volt a cég életében (pl. Citroen-korszak). 1993-ban végül révbe ért a vállalat, a Fiat tulajdonába került a Maserati részvények 51%-a. Nyilván ezzel veszített a márka az identitásából és önállóságából, de legalább jóval stabilabb anyagi háttér állt rendelkezésükre, amiből megvalósíthatják projektjeiket.

Maserati MC12

Az ezredforduló után felmerült az ötlet, hogy a Maserati visszatér a pályaversenyzésbe, ezt pedig stílusosan, a márka presztízséhez méltó módon szerették volna kommunikálni. Mi is lehetne jobb erre egy limitált kiadású szuperautónál?

Giorgo Ascanelli vezetésével az olaszok nekikezdtek építeni egy, a FIA GT szabályoknak megfelelő versenyautót, amit a világ ma már MC12-ként ismer. Az eredeti tervek szerint azonban nem is így, hanem MCC-nek (Maserati Corsa Competizione) hívták volna a pályaverziót, MCS-nek (Maserati Corsa Stradale) pedig az utcai kivitelt.

Maserati MC12 beltere

A késztermék nagyrészt a Ferrari Enzón alapult, az erőforrás is szinte dekára megegyezett, csupán néhány ponton módosították. Ugyanígy a váltó is a „nagytesóból” érkezett, de átnevezték és megkapta a durván menő Maserati Cambiocorsa fantázianevet. A 630 lóerős teljesítmény 330 km/h-s végsebesség elérésére volt elegendő, bizonyára ment volna többet is, de az autó aerodinamikáját inkább a kanyartempóra és a maximális tapadásra hangolták. Az extravagáns dizájn egyébként a legendás olasz formatervező Giorgietto Giugiaro munkáját dicséri.

Maserati MC12 hátulról

Az autó karosszériája teljesen karbonból készült, így sikerült a súlyát 1,5 tonna alatt tartani (1497 kg). A far-részt egyértelműen a gigantikus, 2 méter hosszú légterelő, illetve a diffúzor uralja. Az MC12-es targa tetővel készült, amit gond nélkül, egy darabban ki lehet pattintani, de a Königseggekkel ellentétben nem lehet elhelyezni sehol az autóban, így célszerű előre képbe lenni az időjárással. Érdekesség, hogy a csúcs-Maserati csak a jellegzetes kék-fehér fényezéssel volt kapható, ha valaki ettől el kívánt térni, borsos felárat kellett fizetnie.

A modell finomhangolása Andrea Bertolini versenypilóta nevéhez fűződik, de Michael Schumacher is hosszú órákat pályázott az MC12-essel a Fioranoi pályán mire tökéletes nem lett. Ez a két név már önmagában is biztosíték, hogy a végeredmény szuper, de a visszajelzések elég változóak voltak. Sokan kimondottan nehezen vezethetőnek írták le a Maseratit, amit leginkább átlagon felüli méretének tudtak be (szélesebb, mint egy H2-es Hummer). Viszont ha értő kezek közé került, nagyot virított: a Top Gear műsorában Stig 1:18,9 másodperc alatt ért körbe vele, amivel 0,1 másodpercet vert a Ferrari Enzora, amit elvileg „jobbra” csináltak.

Maserati MC12 zártpályás versenyekre készített változata

Az MC12-esből mindössze 50 darab készült utcára, melyek vételára durván 190 millió Ft (600 000 Euro) volt, és 12 darabot gyártottak versenypályára. Sikeres modell volt a motorsportokban, 94 futamon állították rajthoz, amiből 40-et meg is nyert, ezzel pedig számos trófeával bővítette a Maserati márka amúgy sem szegényes serleggyűjteményét.

Forrás:

Kapcsolódó írások

2019. március 05.
A 2019-es Genfi Autószalon első sajtónapján csorgattam a nyálamat rendesen, mondjuk volt is mire...
A Ferrari és a Lamborghini nem akar elektromos autót
2017. szeptember 15.
Technológiai fejlődés ide vagy oda, vannak még olyanok, akiknek egy jó szívó V12 még mindig többet ér, mint bármilyen villamosított technika
McLaren F1 a levegőben
2018. november 30.
A 90-es évek legendája feltöltés nélkül utasította maga mögé a világot, 627 lóerős motorja és pihekönnyű kasztnija lehetővé tette a hihetetlen rekorddöntést!
Ferrari 6.5 literes V12-es erőforrása
2019. március 18.
A Ferrari azon gyártók közé tartozik, akik a lehető legtovább akarnak távol maradni az éppen aktuális trendektől