Sajnos a V12-nek leáldozóban van a környezeti normák miatt. Éppen ezért most emlékezzünk meg a valaha készült legjobb V12-es motorokról.
Egyszer minden jó dolog véget ér. A kibocsátási normáknak viszont egyre nehezebben felelnek meg ezek a klasszikus erőforrások, a hibridesítés pedig kevésbé hatékony mint a többi erőforrásnál. Első pillantásra nem tűnik súlyosnak a dolog, mivel a BMW, az Aston Martin, a Ferrari, a Lamborghini, a Rolls-Royce, a Mercedes-Benz és Bentley palettájában is szerepel még a V12-es motor.
Szomorú, de igaz, hogy a következő években a gyártók biztosan nem fognak fejleszteni a tizenkét hengeres egységeken, mivel mindenki az elektromobilitásra fekteti a nagyobb hangsúlyt.
Ugyan még létező dolog, de egyre ritkább a V12, ebben a három részes írásban olyan utcai autókat találsz, amelyeket a legendás tizenkéthengeres éltet.
Packard Twin-Six (1915)
igaz, hogy a Rolls-Royce három V12-es erőforrással ellátott autót is gyártott, de az első sorozatgyártású modell a Packard Twin-Six volt. A 6,9 literes motorjából mindössze 88 lóerőt sikerült kipréselni 1915-ben! Ez 100 km/órás utazósebességet jelentett. Nyilván ezek az értékek elhanyagolhatók, de ez is a történelem része és ezzel kezdődött minden.
Ferrari 250 (1953)
A Ferrari által épített V12-es erőforrások verseny- és közúti autókba egyaránt kerültek. Némelyik kisméretű, 1,5 literes blokk volt. Majd 1953-tól csaknem kétszeresére, vagyis 2 953 cm3-re nőtt, ez található a híres 250-es sorozatban is. Többek közt a GTO, a Monza, az LM, a Mille Miglia, a Kaliforniai Spyder és a GT SWB módozatokban.
Jaguar XJ13 (1966)
A Jaguar az 1950-es években uralta a Le Mans-i 24 órás versenyeket, a következő évtizedben pedig kifejlesztették az XJ13-at, amely nem hozta az elvárt sikereket. Az 1966-ban 5 literes V12-essel szerelt egyetlen modell megsemmisült egy 1971-es balesetben, majd két évvel később újjáépítették. Napjainkban pedig megtekinthető a Gaydonban található British Motor Múzeumban.
Lamborghini Miura (1966)
Minden szuperautó atyja, a középmotor Miura, amely a Lamborghini valaha gyártott egyik legelismertebb típusa. A hat éves gyártási ciklus alatt összesen 764 példány gördült le a gyártósorról egytől-egyig egy 3,9 literes V12-es erőforrással, amely 350 lóerőt és 355 Newtonmétert közvetített a hátsó kerekekre.
Ferrari Daytona (1968)
A hivatalosan 365 GTB/4 névre keresztelt modell az 1967-es Daytonai 24 órás után kapta a becenevét, ahol az első három helyen ez a Ferrari végzett. A 4,4 literes erőforrással szerelt modellből összesen 1 400 darab készült, beleértve a Spider kivitelt is. A bukólámpás kialakítása menő volt a maga idejében és kicsit elütött a megszokott formavilágtól, amit a 275 GTB képviselt.
Jaguar XJ12 (1972)
Amikor Jaguar 1972-ben elkezdte gyártani az XJ12-őt a világ egyetlen négy ajtós szedánja volt V12-es erőforrással. Ennek három szériája, az XJ40 és az 1997-ig gyártott X300-as is hasonló erőforrással rendelkezett. Utóbbi volt a Jaguar utolsó tizenkét hengeres autója
Panther De Ville (1974)
Ez egy inkább érdekes, mint nagyszerű. Eléggé hasonlít a Bugatti Royale-ra, az ajtóit pedig a BMC Landcrabtól kölcsönözte. A méretes orr pedig egy 5,3 literes Jaguar erőforrást rejtett a fullos változat esetében. A költséghatékony kivitel ugyanis 4,2 literes sor hatossal futott.
Lamborghini LM002 (1986)
A VW csoport az utóbbi időben piacra dobott pár V6-os és V8-as egységgel ellátott SUV-t, mint például a Touareg, a Q7 vagy a Bentayga. De még a G Merci sem tizenkét hengeres. Jóval a G65 előtt a Lamborghini a Countachból származó 5,2 literes V12-essel szerelte fel a 80-as évek közepén az LM002 vagy Rambo Lambo néven ismert SUV-t, amelyből volt 7,2 literes tizenkét hengeres is.
A következő részekért látogass vissza a napokban az Alapjárat weboldalára.
Az autós világ további híreiért nézd meg az Alapjárat megújult hírműsorát:
