Orrmotoros Ferrarik 2. rész – Ferrari 250-es széria

Közzétéve:
2019-07-07, 09:50

A 250-es volt a Ferrari egyik leghíresebb szériája, sorra zsebelték be a sikereket a versenypályákon, de az utcai változatok sem merültek a feledés homályába!

Az első részben már megismerhetted minden Ferrari ősét, a 125 S-t, ami megalapozta az olasz istálló nevét a szakmában. Ebben az epizódban a 250-es széria kerül górcső alá, ami a márka korai karrierjének első igazi sikerszériája volt, mind versenyeken, mind pedig közúton.

Az 1953 és 1964 közötti utcai modellek kétféle tengelytávval készültek, 2 400 mm volt a rövid (SWB) és 2 600 mm volt a hosszú (LWB) kivitel. Közös ismertetőjegyük a Colombo-féle V12-es benzinmotor volt, ami egy műszaki remekműnek bizonyult: csaknem fele olyan könnyű volt, mint a korabeli Jaguarok sorhatos erőforrása. Emellett persze erejére sem lehetett panasz, versenyautókba és utcai példányokba is belepasszírozták, rendszerint az első tengely fölé. Ezek közül gyűjtöttem össze a legkülönlegesebb modelleket, amelyek méltán öregbítették az orrmotoros Ferrarik presztízsét:

Versenymodellek

250 S

A széria első tagját kísérleti szándékkal állították rajthoz az 1952-es Mille Miglián Giovanni Braccoval és Alfonso Rolfoval a volánnál. Legveszélyesebb ellenfele a W194-es Mercedes volt, ami igaz gyorsabb volt az egyenesekben, de a 230 lóerős Ferrari olyan előnyre tett szert a hegyi kanyargós szakaszokon, hogy végül győzni tudott. Később indították még a Le Mans és a Carrera Panamericana versenyeken.

Ferrari 250 S

250 MM (Mille Miglia)

A 250 S sikerén felbuzdulva az 1953-as Genfi Autószalonon a Ferrari bemutatta következő, még inkább pályaversenyzésre hangolt járművét a 250 MM-et. Pinin Farina tervezte meg a karosszériát, amin az olasz formatervező a hűtőrácsot szűkebbre szabta, az autó farát pedig kompaktosan lekanyarította. A nyitott tetős változatot a Carrozzeria Vignale álmodta, majd valósította meg, ez 50 kilogrammal nehezebb volt a kupé kiviteltől, de még így is csupán 900 kilogrammot nyomott a mérlegen. Az MM is megkapta a szárazkarteres V12-es blokkot, ami itt már 240 lóerőt teljesített, a váltó fokozatainak számát viszont négyre csökkentették. Először az 1953-as Giro di Sicilian vett részt Paulo Marzottoval a volánnál.

Ferrari 250 MM (Mille Miglia)

250 Monza

A 250-es Monza egy igazán különleges házasság gyermekeként született meg. Az eredetileg négyhengeres motorra épített 750 Monza kasztnijába applikálták bele a korábban már említett V12-es egységet. Az első két legyártott példány még a Pininfarina Barchetta karosszériát használta, de ezt követően már az akkoriban újnak számító Carrozzeria Scaglietti felelt a bódék legyártásáért. Sajnos ez a konkrét modell nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de szerepe volt az utód sikereiben.

Ferrari 250 Monza

250 Testa Rossa

A 250-es Testarossa változata volt a Ferrari történelmének egyik legsikeresebb modellje, háromszor nyert Le Mansban, négyszer Sebringben, majd további kétszer Buenos Airesben. 1957-től egészen 1961-ig visszatérő szereplője volt a legrangosabb versenyeknek, a 3,0 literes motor itt már 300 lóerős maximális teljesítményre volt képes. A Testarossa egyébként „piros fejet” jelent, nevét a pirosra fényezett szelepfedélről kapta, a 80-as években egy utcai Ferrari is viselte ezt az elnevezést. Érdekesség, hogy egy eredeti 250 Testarossa pár évvel ezelőtt 16,39 millió dollárért kelt egy árverésen.

Ferrari 250 Testa Rossa

250 GTO

Vagy más néven a világ legdrágább autója. Egy nemrég kalapács alá került példány 70 millió dollár fejében cserélt gazdát, ami nagyjából 19 milliárd forintnak felel meg. A Motor Trend Classic minden idők legjobb Ferrarijának titulálta, nem alaptalanul: 1962-től 1964-ig a FIA Grand Touring Car (Group 3) ligájában versenyzett, olyan legendás gépek ellen, mint a Shelby Cobra, a Jaguar E-Type vagy az Aston Martin DP214. Az olasz gyártó mindössze 36 darabot készített belőle az 1962-től 1964-ig tartó modellciklus alatt, versenypedigréje mellett valószínűleg ritkasága indokolja a csillagászati vételárat. Mondjuk kivételes szépsége, és 300 lovas teljesítménye alapján is az egzotikus autók krémjébe sorolnám.

Ferrari 250 GTO

250 GT „Breadvan”

Több szempontból is kakukktojásnak számít a listán a 250 GT „Breadvan”, művésznevén a „kenyeres furgon”. Nevét már az akkoriban is radikálisnak számító formájáról kapta, egy kőkemény versenygép volt, ami hátulról úgy nézett ki, mint egy kombi. Mindössze egyetlen darab készült belőle, az sem a Ferrari maranellói műhelyében. A Giovanni Volpi felkereste Giotto Bizzarinit, hogy építsenek egy olyan autót, amivel meg tudják fogni az akkori csúcsmodellnek számító 250 GTO-t. Ehhez egy sima, rövid tengelytávú 250 GT-t faragtak át, ami korábban versenyzett a Tour de France-on. Kikönnyítették 935 kilogrammra, motorját 286 lóerőre „optimalizálták”, az ikonikus far-részt pedig Piero Drogo tervezte meg, a karosszéria vonalvezetése a kedvező légellenállás jegyében lett ilyen forradalmi. Hat versenyen állt rajthoz, ebből kettőt megnyert a GT kategóriában.

250 GT „Breadvan”

Utcai modellek

250 Europa GT

Térjünk át a hétköznapibb modellekre, már ha egyáltalán lehet ilyen jelzőt használni bármelyik Ferrari termékre. A 250 Europa GT volt az első utcai 250-es, ami a híres Colombo-féle V12-essel volt szerelve. AZ 1954-es Párizsi Autószalonon debütált, a versenyautókénál érezhetően szerényebb 220 lóerős teljesítménnyel. A karosszériát Pininfarina műhelye készítette, a dizájnbeli finomságok iránymutatónak bizonyultak a következő változatok számára.

Ferrari 250 Europa GT

250 GT Coupé Boano és Ellena

Az egyre növekvő kereslet miatt Pinin Farina kénytelen volt felkérni Mario Boanot, és a Ghia műhelyét, hogy szálljanak be a gyártásba. Ő összefogott Luciano Polloval, a Carrozzeria Ellena akkoriban regnáló vezetőjével, majd közösen feleltek a következő években legyártott 250 GT-kért. Boano 74 darab hosszú tengelytávú példányt, Ellena pedig 50 darab Coupét épített, a gyárinál magasabb tetővel.

Ferrari 250 Coupé Boano

250 Coupé Ellena

Ez utóbbiak közül az egyik kabrió kivitelben készült (0461 GT sorozatszámmal), amit a híres amerikai gyűjtő Bob Lee vásárolt meg újkorában, az eredetinél jóval kedvezőbb áron. Érdekesség, hogy még mindig az ő tulajdonában van az említett autó, ezzel pedig az egyik legöregebb Ferrari, ami még mindig nem cserélt gazdát.

Ferrari 250 Coupé Ellena

250 GT/E

Az LWB platformra épülő 250 GT/E volt az első, igazán nagy példányszámban gyártott négyüléses Ferrari. A 2+2 férőhelyet és az aránylag tágas belsőt úgy érték el a mérnökök, hogy motort előrébb tolták az autó orrában. Természetesen a második sorban csak gyerekek fértek el, de hát ez is több volt, mint a semmi. Az első prototípus 1959-ben látott napvilágot, 1963-ig három szériában készült a „családi Ferrari”, a négyéves modellciklus alatt közel 1000 példányt gyártottak le belőle. Az alapkoncepció sikeresnek bizonyult, a vérvonalat tovább vitte a 330 America, de ez már egy másik történet.

Ferrari 250 GT/E

250 GT California Spyder

1957-ben Scaglietti készítette el az első nyitott tetős utcai változatot a 250-es szériából. A karosszériánál több helyen is alumíniumot alkalmaztak, a géptető, az ajtók mind könnyűfémből készültek. Az erőforrás egyenesen a Tour de France-on bevetett versenyautóból származott, a hengerenként 2 szelepes egység, három Weber karburátorral 240 lóerős teljesítményre volt képes. A California Spyderek értéke is a csillagok között játszik, de hát na. Scaglietti, 250-es széria, kabrió, meg Ferrari embléma is van rajta. Egy nemrégiben elkelt példányért 4,9 millió dollárt fizetett, de Chris Evans a Top Gear volt műsorvezetője 12 misiért gyűjtött be egyet. Dollárban persze.

Ferrari 250 GT California Spyder

250 GT Berlinetta Lusso

És végül a személyes kedvencem. A Berlinetta Lusso a 60-as évek GT sportautóinak egy csodálatos példája, elegáns vonalvezetésével és gyönyörűen elnyúló motorháztetejével könnyfakasztó vizuális élményt nyújt. És nem csak Rosso Corsa pirosban. 240 lovas motorjával beilleszkedik a többi 250-es Ferrari közé, a jól bevált V12-es itt sem maradhatott el. Ahogyan formája is sejteti, nem pályára termett, inkább a végtelen, kontinenseken átívelő utazásokra. Ezt a képességét nevében is hordozza: Lusso olaszul luxust jelent. Eric Clapton és Steve McQueen gyűjteményében is szerepelt egy ilyen Berlinetta Lusso, természetesen mára már ez is a dollármilliós klubban játszik.

Ferrari 250 GT Berlinetta Lusso

Forrás:

További autós hírek

Biztos sokaknak ismerős lesz a videóban látható “jelenség”, a drága mama, aki a legfinomabbakat főzi és a legjobb piacról szerzi…

Ahogy arról beszámoltunk, szörnyű tragédia közepette vesztette életét egy magyar kamionsofőr Szlovéniában. Egy személyautó ütközött a szerelvénynek, majd az ütközés…

Olvasónktól kaptuk az információt, miszerint ma 11 óra magasságában egy Transporter hátsó ajtaja menet közben kinyílt. A járműben szabálytalanul szállított…

Olvasónktól, Károlytól kaptuk a felvételt. Kb. 130-cal haladtak még kora ősszel az M5-ös autópályán, amikor “fénysebességgel” elhúzott mellettük egy BMW.…

Egy autós lesodródott az útról és egy jelzőtáblának ütközött. A vezető életét vesztette, utasa megsérült – írja a police.hu Egyelőre ismeretlen…

Kapcsolódó írások

Autók az 1950-es évekből
2018. október 23.
Október 23-a alkalmából az Alapjárat bemutat 23 autót, melyek nagy hatással voltak az ’50-es évek motorizációjára
1970 Plymouth Superbird, szürke, oldalnézet, jobbról
2018. november 07.
A NASCAR 1970-es évadja alkalmával a Plymouth bemutatta legendás típusát, a Superbirdöt
1957 Studebaker Silver Hawk, bézs, oldalnézet, balról, RM Sotheby’s
2019. január 02.
Idén 60 éves a Studebaker egyik utolsó zászlóshajója. Több Hawk modell is létezett, melyek közül az ’59-es Silver vitte a legtöbbre
1966 Oldsmobile Tornado
2019. április 22.
A General Motors 1966-ban előállt egy teljesen új Gran Turismóval, amit a Ford Thunderbird vetélytársaként képviseltetett. Ő az első generációs Oldsmobile Toronado