Gábor a magyar használtautó-vásárló középmezőnyéhez tartozik, mert van elég pénze viszonylag fiatal autót választani, okosan gondolkodik célokról és értékekről, mégsem jut dűlőre a márkák és a hajtási módok kérdésében. Marci kezében olló, az asztalon pedig a Gordiuszi csomó.
„Kedves Marci!
Kedves Gábor!
Köszönöm leveled. Négymillió forintból manapság nem könnyű megváltani a világot, mert az árak elpattantak a realitástól, de ezt már nyilván te is észrevetted. Én mindenképpen a Skoda Octavia harmadik generációjának irányába indulnék elsőként, mert a Volkswagen emblémával ugyanazt a technikát kapod, csak drágábban. Az Octavia második generációja már múmia, ennyi pénzt nem adnék érte, a Seatot pedig később nehezebb lesz eladni, mert Magyarország nem kedveli a spanyolnak mondott márkát.
Az általad felvázolt használathoz jó döntés lehet a szíjas TSI is, én mégis az 1,6-os dízel felé tendálnék, mert jól sikerült motor, és egy rendesen karbantartott példány még évekig hiba nélkül teljesíthet. Hozzáértők szerint az újkeletű TSI-motorok már egész jól sikerültek, nincsenek velük komoly problémák. Más kérdés, hogy az ilyen turbóbenzines motorral szerelt Volkswagen-csoportos autókat eladni kínszenvedés lesz később, mert túl sokáig voltak rosszak, és az köztudatba pénztemetőként égett be minden, amin TSI felirat csillog.
Négy guriga körül 130 ezer kilométert futott 1.6 CRTDI Octavia Mk3 kombikat kínálnak 6-7 évesen, ami nem vészes, de nem ijednék meg egy 2.0 CR-től sem, ha épp abból találsz egy jó állapotú, igazolt előéletű példányt. A nagyobb motorral ráadásul sokkal jobb utazni: fogyasztásban nem lesz különbség és előzni is könnyebb vele.
Az egészséges körültekintéssel semmi gond, a túlpárázás viszont csak hátráltat majd. Ezek már mind relatíve fiatal autók, ráadásul egyik kiszemelt típus sem az autógyártás szemete. Egy jó állapotú példány hosszútávú fenntartási költségei csak rajtad, és a rendszeres szervizelésen fognak múlni, nem a technikán.
Sok sikert,
Marci