Egy olvasónk, Léber Krisztián küldte ezt a cikket, mivel a szívén viseli az üzemanyag-fogyasztás kérdését. A következő sorokban saját elképzeléseit írja le a takarékos vezetéssel kapcsolatban. Az Alapjárat szerkesztősége nem minden állítással ért egyet, de nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, amelyet kommentben meg tudsz osztani másokkal is! Következzen tehát Krisztián írása.

Elöljáróban csak annyit, hogy könnyű belátni azt, hogy a vezetési stílus nagyban befolyásolja az autó fogyasztását. Azt gondolom, hogy tudatos vezetéssel és egy kis odafigyeléssel könnyen lehet akár 10-15%-os fogyasztáscsökkenést elérni. Ebben az esetben kijelenthető: ami jó a pénztárcának, az jó a környezetnek is. Kevesebb kipufogógáz, kevesebb környezeti terhelést is jelent.

De nézzük a számokat: a magyarok átlagban 17 ezer km-t autóznak egy évben a Medián 2018-as adatai alapján, ami éves szinten nagyjából 400-450 ezer forintot jelent csak az üzemanyagköltség oldalán. Ha ebből 10-15%-ot meg tudunk spórolni, akkor az már szabad szemmel is jól látható megtakarítást jelent (kb. 50 ezer forint, ami nyilván motortípustól, használattól, a változó üzemanyagártól és egyéb tényezőktől is függ).

Mazda 6 műszerfal

Valószínűleg mindenki tudja, hogy az autós prospektusok és katalógusok hivatalos fogyasztási értékeit gyakorlatilag lehetetlen elérni. Nem részletezném azt sem, hogy mit jelent a WLTP-norma. Mindenki a saját autóján szeretne spórolni, és én most ehhez szeretnék egy-két gyakorlati tanácsot adni, természetesen tisztán belső égésű motorral szerelt autókról lesz szó, a hibrid és tisztán elektromos modelleket most nem veszem számításba. 

Az első és legfontosabb szabály, hogy a fékezés elégetett energia. Be kell látni, hogy a nehezen megszerzett mozgási energiát nem érdemes a fékek melegítésére használni. Persze itt nem arról van szó, hogy ne használd a fékeket, hanem pusztán arról, hogy egy-két apró trükkel lejjebb szorítható a fogyasztás. Általában az ember adott útszakaszokon szokott közlekedni rendszeresen, pl. munkába. Mivel ezeket az utakat már jól ismeri, így tudja, mikor jönnek lámpás kereszteződések, körforgalmak, elsőbbség-adó kereszteződések. Ismert a lámpák ritmusa, tudja az ember, mikor jön a piros. Ezeket érdemes úgy megközelíteni, hogy „csak” odagurulunk és nem az adott hely előtt tapossuk a féket. Nekem pl. egy gyakori útvonalamon van egy szakasz, amikor a gyorsforgalmi út egy körforgalomban végződik, itt én már a 110-es tempóról másfél kilométerrel a körforgalom előtt elkezdek gurulni üresben, és így 40-50 km/órás sebességgel érem el a behajtót.

Igen, lehet üresben menni, sőt, kell is! Például közepesebb lejtőkön is érdemes a gravitációra bízni a sebesség tartását, mintsem a motorfékkel égetni a forintokat. És igen, üresben kevesebbet fog enni a technika, mintha motorfékkel gurulunk. Higgyük el, hogy jobban jövünk ki, hiába írja a board computer, hogy motorféknél nullát fogyaszt. Nekem egy 2017-es Škoda Octaviám van, 2,0 literes dízel motorral és DSG automata váltóval, aminél, ha ”ECO” módban autózok és leveszem a lábam a gázról, akkor automatikusan „ szabad kigurulásra” vált, magyarul üresbe teszi a váltót. Persze az mindenképpen igaz, hogy minél alacsonyabb fokozatban motorfékezünk, annál több (csepp) üzemanyagot pazarolunk el.

Tankoló autó

Érdemes még az útvonalunkat is megtervezni, hiszen ha valahova előbb odaérünk, valószínűleg kevesebb üzemanyagot fogunk felhasználni még akkor is, ha az távolságban többet jelent. Az egyik legrosszabb érzés a dugóban ülni. Persze igénybe vehetjük a technika vívmányait is, amik helyettünk tervezik meg az utat és az esetleges torlódásokra is nyújtanak megoldásokat (pl. Waze). Ja, és csak akkor üljünk autóba, ha az tényleg szükséges. Jó időben pl. az 500 méterre lévő sarki kisboltba ne kocsival menjünk. Érdemes másokkal társulnunk, ha egy irányba tart az utunk (car sharing), például, ha a kollégákkal egyező útvonalon járunk munkába.

Tartsuk be a sebességhatárokat! Ezzel az esetleges bírságokon is tudunk spórolni és nem szabad elfelejteni, hogy a sebességgel exponenciálisan nő a fogyasztás mértéke. Egyszerűen el kell indulni időben. Egy 100 km-es úton, ha 90 helyett 100-zal megyünk, akkor mindösszesen 6,666 percet tudunk nyerni. Persze van az a szituáció, amikor minden perc számít (mondjuk szülni az emberek jelentős hányada viszonylag ritkán szokott), de ha figyelembe vesszük, hogy ezzel exponenciálisan nő a baleseti kockázat, a bírságolás esélye és a fogyasztás is, akkor szerintem belátható, hogy érdemes a sebességhatárokat betartani.

Valószínűleg már sokan várták a legkézenfekvőbb tanácsot, hogy minél előbb kapcsoljunk magasabb sebességi fokozatba. Hát igen, erre is érdemes odafigyelni, persze az ésszerűség határain belül, ne nyektessük szerencsétlen motort ötvennél ötödikben. Ezt mindenkinek a saját autójához mérten kell kitapasztalnia. Más a helyzet a dízel, benzines, szívó és turbós autónál vagy a négyfokozatú, hatfokozatú váltónál.

Használjuk nyugodtan a start-stop rendszert, már ha van az autónkban. Nekem számtalan ismerősöm azzal kezdi a vezetést, hogy elindítás után likvidálja a start-stop-ot. Nem véletlenül találták ki kérem ezt az okos szerkezetet. A mérnökök nem hülyék, persze egy dugóban araszolva vagy körforgalomhoz odaérve érdemes a szerkezetet deaktiválni. De ha már fél percet állunk a piros lámpánál, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az idő és az álló motor a mi pénztárcánknak dolgozik. Ezzel szemben is természetesen sok ellenérv van, az egyik ilyen, hogy a leálló motor miatt megszűnik a kenés, olajzás, levegőztetés, egy túlhevült motornál szintén fontos lenne az alapjárati járatás hűtés céljából.  Egyszóval ez is egyfajta „vallási téma”, nehéz igazságot tenni.

Van egy másik dolog, amit talán nem ismernek az emberek: minden motornak van egy bizonyos tehetetlensége. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha elértük a kívánt sebességet, akkor, ha egy kicsit visszavesszük ólmos lábunk nyomását a gázpedálról, akkor a sebesség nem, viszont a fogyasztás csökken. Ezt azoknál az autóknál lehet azonnal demonstrálni, amelyek kijelzik a pillanatnyi fogyasztást. Vigyázzunk, hogy ez fordítva is működik! Ha elértük a kívánt sebességet és tovább nyomjuk valamelyest a gázt, akkor a fogyasztás nő, de a sebesség nem.

És ha már a kívánt sebességről esett szó, akkor akinek van, annak azt tanácsolom, hogy használja bátran a tempomatot! Ezek általában már nagyon intelligens szerkezetek és kíméletesen bánnak a pénztárcánkkal (is). Akár a gyorsítást is rábízhatjuk a tempomatra.

Érdemes még a kellő követési távolság megtartására is odafigyelni. „Vonatozás” közben ki ne bosszankodott volna már azon, hogy az előtte haladó össze-vissza fékezget, aztán meg gyorsít. Ha egy kicsit lemaradunk, akkor ezt a hatást tudjuk mérsékelni. Ne felejtsük, fékezés = elégetett forintok.

Hogy egy extrém példát is említsek, kamion mögött pár méterre „piócázva” is lehet faragni a fogyasztáson, kihasználva a kisebb légellenállást, de biztonsági szempontból én inkább ezt nem ajánlom senkinek.

Vannak egyéb apróságok is, amik kis odafigyelést igényelnek, de lehet, hogy később megtérülnek. Ilyen pl. időnként a guminyomás ellenőrzése. Biztosak lehetünk benne, hogy lapos kerékkel többet eszik a verda. És a gumiabroncs kiválasztásánál is lehet szempont a takarékos „gumikarika”. Mindig használjuk a gyári ajánlott méretet. Tudom, hogy a szélesebb gumi mérgesebb hatást kelt, de a meghizlalt gumiabroncs a pénztárcánkat apasztja.

Ha nincs rá szükség, szereljük le a tetőboxot és a tetőcsomagtartót is, a nagyobb légellenállás nagyobb fogyasztást is generál. Ne cipeljünk fölösleges terhet az autóban, ha két zsák cementtel furikázunk a csomagtartóban, akkor azt minél előbb hagyjuk a rendeltetési helyén. Fontos még az autó megfelelő műszaki állapotban tartása, például rossz futómű-beállítással a pénztárcánk ellen (is) dolgozunk.

Talán nem is hinnénk, de a klímahasználat ésszerűsítésével is üzemanyagot tudunk spórolni. Nem azt mondom, hogy nyáron 35 fokban ne kapcsoljuk be, csak arra kell figyelni, hogy ne menjen a klíma örökké! És lehetőleg az ablakokat is tartsuk zárva. A menetszél kellemes lehet az orcánknak, de a légellenállásunkat növeli.

Végül, valami okos konklúziónak kellene itt következnie: a lényeg a tudatosság és a következetesség. Ha ezzel a pénztárcánknak és a környezetnek is kedvezünk, akkor miért ne érnénk óvatosan a gázpedálhoz? Ha ezzel pénzt tudunk spórolni és még a sarki jégsapkák is kevésbé olvadnak, akkor miért ne tennénk? Akinek van fogyasztást kijelző alkalmatossága a kocsijában az könnyebben, aki csak a kútig megtett kilométerekkel tud számolni, az kicsit nehezebben, de biztos, hogy mindenki igazolt eredményeket tud elérni egy kis odafigyeléssel. Spórolásra fel, hajrá autósok!