Használt autót venni mindig rizikós, és sajnos vannak jónéhányan, akiknek már nem kell elmagyarázni, hogy miért. Megtapasztalták a saját bőrükön.
Következzen három használtautó-vásárlással kapcsolatos történet, amelyeknek csúnya vége lett és amelyek itt Magyarországon magyar emberekkel történtek meg. Ők már tudják, hogy minden esetben érdemes szakemberrel átvizsgáltatni a használt autót, mielőtt azt megvásárolnák, különben hatalmas bukta lehet a dologból. Törött autók, állandó megbízhatatlanság, durván manipulált futásteljesítmény, kiszerelt légzsákok… Tanulságos sztorikat kaptunk olvasóinktól.
Zoltán története: egy Ford Mondeo két autóból összerakva
Zoltán meséje átlagosan indul a 2000-es évek elejéről, csak aztán szépen lassan rémtörténetbe csap át. Korábban egy szívódízel öreg Ford Sierra kombit használt a családja, de amint vettek a feleségének is egy autót, lehetősége nyílt lecserélni a már motorgenerálon is átesett koros járgányt. Mindig is meg volt elégedve az autóval, ezért a Sierra utódja csakis az ovális jelvényt magán hordó autók közül kerülhetett ki.
Mindössze néhány nap keresgélés után talált egy gyönyörű feketemetál (kedvenc színe) szedán Mk3-as Ford Mondeót. Az autó felszereltsége bőséges volt, a belseje hívogatón világos és ami a legfontosabb, az ára is nagyon csalogató volt fiatal kora ellenére. Hamar sikerült megegyezni az eladóval (magánszemély), aki még az egyébként is jó árból hajlandó volt engedni egy keveset. Minden olyan volt, mint a mesében.
Az első napok eseménytelenül teltek, Zoltánnak nagyon tetszett a 2,0 literes benzinmotorral szerelt 145 lóerős autó, egyszer 180 km/órás sebességgel is ment vele az autópályán. Még a feleségének és a gyerekeinek is elújságolta, hogy milyen jól megy a család új szerzeménye, korábban a 2.3D Sierrával örült, ha sikerül elérni a 130 km/órás tempót. Aztán az egyik reggel derült égből villámcsapásként nem akart beindulni az autó. Minden áram eltűnt belőle.
Rögtön vontatás és szerviz, ahol fejvakarva állták körül a szakik az autót. Mindenki tudta, hogy valami nem kerek az autó elektromos rendszere körül, de a hibajelenség pontos okát senki nem találta. Másnap az autó aztán gond nélkül beindult, így Zoltán ismét birtokba vehette a működő Mondeót. Néhány nap gondtalan vezetést újabb elektromos hibák követtek, hol a riasztó sikított, hol a műszerfalon villantak fel a különböző és teljesen megmagyarázhatatlan hibajelzések. Később az indíthatatlanság naponta akár többször is előjött.
Az előző tulajdonos persze elérhetetlennek bizonyult, ezért az autóval szerviztől szervizig jártak. Hol saját lábon, hol vontatva, hol tréleren. Egyik nap aztán csöngött a telefon, Zoltánt a rendőrség kereste. Tárgyilagosan közölték, hogy felmerült némi kétség az autója eredetiségét illetően, sajnos le kell foglalniuk a járművet. Így is történt, olvasónk egyik pillanatról a másikra autó nélkül maradt. Csak hónapokkal később derült ki, hogy az autót két, korábban törött autóból „szerelték össze” és illegálisan papírozták le.
A fekete autó egykor egy bordó és egy kék Mondeo volt és a talpraállítás folyamatának eshetett áldozatul az elektromos rendszer is, ami valószínűsíthetően a szakszerűtlen és nem hozzáértő javítás miatt volt állandóan megbízhatatlan. A történet végeredménye egy rács mögé került autószerelő (korábbi tulaj) és Zoltán, aki autó és pénz nélkül maradt. Millióit esetleg bírósági úton szerezhette volna vissza, de ettől eltekintett, mert a per túl hosszú lett volna, kimenetele pedig erősen kétséges.
Misi küldte: néhány éves Toyota hiányzó légzsákkal
Misinek korábban soha nem volt hibrid autója, de néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy itt az ideje belevágni és megismerni a zöld életérzést. Az alsó-középkategóriás autói után végre egy nagy, kényelmes és igazán biztonságos autót szeretett volna. Eleinte Lexusban gondolkodott, de győzött az ár és végül egy szép állapotú kék Toyota Camry mellett döntött. Nem bánta meg, az autó hibátlanul szolgált éveken át, a gondok csak az eladáskor jöttek.
Vásárláskor tudta ugyan, hogy az autó jobb oldala fényezve volt korábban egy állítólagos meghúzás miatt, de nem tulajdonított nagy ügyet a dolognak, mert ránézésre a javítást szépen elvégezték, fel sem merült benne annak lehetősége, hogy nagyobb volt a gond egy karcnál. A használat során egyébként sem tapasztalt soha semmilyen rendellenességet, ezért érte nagyon kellemetlenül, amikor eladáskor fény derült az autó aggasztó hiányosságára.
A még mindig szép állapotú, karbantartott autó hirdetésére hamar megjelentek a potenciális vevők. Mindenkinek tetszett is az autó, de ahogyan az lenni szokott, sok volt az álmodozó, aki csak szerette volna, ha van annyi pénze, hogy megvegye a hibrid Camryt. Aztán egy napon jött végre egy komolynak tűnő vevőjelölt, egyedül érkezett, de látszott rajta, hogy tudja hol keresse a hibákat egy használt autón.
Már vagy fél órája vizsgálta a járművet, amikor arra lett figyelmes, hogy a tető és az oszlop találkozásánál furcsán gyűrődik a tetőkárpit. Az eladó engedélyével benézett a műanyag takarólemez és a kárpit alá. A legnagyobb megrökönyödésére kiderült, hogy nincs benne az autóban a függönylégzsák. Pedig Misi annak idején a vásárláskor még márkaszervizben is átvizsgáltatta az autót, de akkor ott nem derült fény a problémára.
Nagy volt a szörnyülködés mindenki részéről az autó mellett állva, a tulajdonos akkor döbbent rá, hogy éveken át abban hitben használta autóját, hogy függönylégzsák is vigyáz rá és utasaira. De nem, mert a légzsáknak jobboldalt csak hűlt helye volt. Szerencsésnek mondhatta magát, hogy soha nem volt rá ismét szükség. Elgondolkodtató, hogyan fordulhat elő ilyen a civilizált világban, hogy egyesek képesek mások életét kockáztatni anyagi előnyök érdekében. Természetesen végül pótolva lett a légzsák és az autó azzal együtt került értékesítésre.
Gézával történt: az Audi A8, ami már megjárta a Föld-Hold közötti távolságot
Géza korábban egy Audi A8-ast birtokolt, ami már akkor nagy kedvence volt, amikor 1996-ban megjelent. A 2000-es évek legvégén aztán hatalmas szerencséjére főnöke nagyon jutányos áron eladta neki a 2000-ben gyártott, már faceliftes A8-asát. Géza úgy érezte, hogy ő az élet császára, kényelem, bőrülés, 3.3 TDI V8-as motor, gyönyörű hang, hatalmas nyomaték és persze minden igényt kielégítő felszereltség kényeztette.
Vásárláskor az autóban kicsivel több mint 200 ezer kilométer volt, ami nagyon kevés egy hosszú utakra tervezett luxusautóban, de nem tűnt valótlan adatnak a 8 éves kora ellenére sem, hiszen már évek óta ismerte az autót, amire mindig vágyakozva nézett a munkahelye parkolójában. Mi baj lehet, gondolta magában. Nem is nézett utána az autónak és nem vizsgáltatta át hozzáértők által. Csak kifizette és élvezte, megbízott a főnökében, arra nem is gondolt, hogy esetleg már őt is átverték, amikor 3 évesen eladták neki a nagy A8-at.
Az autó komolyabb hibákat nem produkált heteken, hónapokon át, egyedül a futómű felől egyre többször és egyre hangosabban hallható kopogás zavarta egy kicsit. A 2000-es évek környékén gyártott Audik köztudottan nem kedvelik a magyar utakat, így jól tudta, hogy előbb vagy utóbb ki kell cserélnie az alulméretezett alkatrészeket. De, mint olyan sokan, szerette volna, ha ez a meglehetősen költséges javítás inkább később jön el, arra egyáltalán nem számított, ami ezután következett.
Egyik délután egy bevásárlóközpont parkolójából hajtott volna ki éppen, amikor hangos csattanás közepette egyszer csak kifordult az autója alól a jobb első kerék. Az Audi meg végérvényesen megadva magát a gravitációnak, lehasalt a földre. A kis sebességnek köszönhetően nem lett nagy baj és az autóban sem keletkezett komoly kár, leszámítva a kiszakadt futóművet. De az eset történhetett volna egy nappal korábban is, amikor 200-as tempó fölött hajtott az autópályán.
Fel is merült Gézában, hogy miként fordulhat elő ilyesmi egy autóval, aminek a futásteljesítménye éppen csak meghaladja a kétszázezret. A válasz: sehogy, de mint utólag kiderült, az autóban valójában több mint 600 ezer kilométer volt már ekkor, amit egy márkaszerviz egyik leleményes alkalmazottja derített ki, miután sikerült kiolvasnia a valós adatokat az autó egyik félreeső elektronikájából. Így rögtön érthetővé vált, miért járt ilyen szerencsétlenül Géza. A történet nem happy end, hiszen így már nagyon nehezen tudta értékesíteni a sokat futott autót.
Szokták mondani, hogy az okos ember mások, az átlagos ember a saját, a buta ember pedig még a saját hibájából sem tanul. A használtautó-vásárlásnál (is) érdemes az okos emberek szokásait követni és nem beleesni a könnyelműség csapdájába, azaz úgy megvásárolni egy használt gépkocsit, hogy azt nem vizsgáltattuk át vagy nem jártunk utána a múltjának. Nem baj, ha valaki nem ért ehhez, nem tudja, hogyan kell, a baj abból lehet, ha nem kér segítséget.
Szerencsére ma már az előélet-lekérdezés bárki számára megfizethető áron elérhető, a segítségével könnyedén kideríthető, hogy van-e az autónak takargatnivalója. A helyszíni állapotfelmérés során pedig a megfelelő szakemberek bevonásával könnyedén el lehet kerülni a problémás vételeket, de legalábbis a minimálisra csökkenthetők a használtautó-vásárlással járó kockázatok. Ilyenek lehetnek például a manipulált futásteljesítményből fakadó magasabb szervizköltségek, a karbantartások elmaradásából eredeztethető extra kiadások vagy a karambolos múlt miatti megbízhatatlanság és csökkent menetbiztonság.
Szeretnél többet megtudni egy ilyen járműelemzésről? Akkor az alábbi videó neked szól.
Neked is van ehhez hasonló negatív tapasztalatod? Ne habozz, írd meg nekünk!
