Az 1960-as évek közepéig ha gyors és egzotikus autót szeretettél volna, nagy valószínűséggel Ferrariéknál kötöttél ki. Már abban az időben is ikonnak számítottak, kinézetük, teljesítményük és a márka versenysportokban elért sikerei garanciát jelentettek a vásárlóknak, hogy a borsos vételárért cserébe a legjobbat kapják. Többségük elégett is volt a termékkel, azonban volt egy úriember, aki ellenkező véleményen volt.

Nemtetszésének hangot is adott, magánál a nagy Enzo Ferrarinál reklamált, hogy mit és hogyan kéne csinálnia. A gőgös olasz ezt nem vette jó néven, elhajtotta azzal, hogy csináljon jobb autót, ha tud. Az elégedetlen kuncsaftot Ferruccio Lamborghininek hívták. A többi pedig már történelem, itt pedig bemutatom azt a hat Lamborghini-modellt, ami nem jutott el a világhírnévig!

Lamborghini 350 GT

Minden kezdet nehéz, főleg annak, aki a Ferrari ellen akar ringbe szállni. A 350 GT volt a márka első modellje, így semmit nem bíztak a véletlenre. Az eredeti ötlet egy elegáns Grand Tourer építése volt, kompromisszumoktól mentes V12-es motorral az orrában. A fejlesztés nem ment zökkenőmentesen, a prototípuson sokat kellett módosítani, hogy forgalomba kerülhessen. A karosszériát újratervezték, a motor teljesítményéből is visszavettek a finomabb járás és hosszabb élettartam érdekében.

Lamborghini 350GT V12

Ferruccio eredetileg 400 lóerősnek álmodta meg, ezt a teljesítményt 11 ezres percenkénti fordulatszámon adta volna le, de belátták, hogy ezekkel a paraméterekkel túl sok karbantartást igényelne. Gyártásba végül 1964-ben került, a 3,5 literes motor itt „csak” 280 lovat tudott, de így is képes volt az autó meghaladni a 250 km/órás végsebességet. Két évvel később váltotta le a 400 GT, a komolyabban motorizált modell. A 0-100-as sprintet 6,8 másodperc alatt futotta, de kétlem, hogy manapság a tulajok ezt nagyon próbálgatnák. Sokkal inkább élvezik, ahogy közepes tempónál dorombol a V12, és kiállítási tárgyként csodálják az emberek a Touring által rajzolt meseszép karosszériát.

Lamborghini Islero

Az Islero tervezésekor bajban voltak Sant'Agata Bolognese térségében, mivel az addig már bevált és megszokott Touring karosszériaépítő műhely csődbe ment. Hosszas tanakodás után a Carrozzeria Marazzira esett a választás. A döntésnél közbejátszott, hogy a céget Mario Marazzi alapította, a Touring egykori munkatársa, ami garanciát jelentett az átlagon felüli végeredményre.

Lamborghini Islero V12

Az új modell lényegében egy befejezett 350 GT volt, formájában egy laikus is észreveszi a hasonlóságot. Szélesebb gumikat kapott a jobb tapadás érdekében, a belső kialakításánál pedig a praktikum is szerepet játszott. Nagyobb helykínálat, jobb kiláthatóság és csendesebb kabin jellemezte az Islero modellt. A korábbi típusokhoz képest nagy előrelépés volt a használhatóság tekintetében.

Az első változat a már megszokott 4,0 literes V12-est használta, 330 lovat préselt ki magából fordulaton. Az oldalanként független felfüggesztés és a tárcsafékek kombinációja lehetővé tette, hogy ne csak a számok, de vezetési élmény tekintetében is közelebb kerüljön a Ferrari-színvonalhoz. A combosabb kivitel teljesítménye 20 lóerővel több volt, az Islero S azonban kevés hangsúlyos ismertetőjelet hordozott magán, így nehéz megkülönböztetni az eredetitől. Mindössze 1968-tól 1969-ig gyártották, ezalatt az idő alatt 225 példány talált gazdára.

Lamborghini Urraco

Napjainkban két igazi Lamborghini közül választhatsz, ha bemész egy márkakereskedésbe: Aventador és Huracán. Az előbbi egy gátlástalan, üvöltő, „ami a csövön kifér” autó ijesztő menetteljesítményekkel és árcédulával. A Huracán karaktere már egy fokkal közelebb van a társadalmilag elfogadott kategóriához, mégis ordít róla, hogy egy Lamborghini. Ez a felosztás már a '70-es években is megvolt, akinek nem számított a pénz, mert a legszebbet és leggyorsabbat akarta az megvette a Countach-t, de aki csak bele akart kóstolni a Lambo-lifestyle-ba, annak ott volt az Urraco. Konkurencia természetesen itt is akadt, a Maserati Merak és a Ferrari Dino játszott ebben a ligában.

Lamborghini Urraco V8

A lökettérfogat és a hengerek száma is redukálódott, a „bébi-Lamborghini” motorja eleinte csak 2,0 literes és 182 lóerős volt. Szerencsére nem álltak meg ennyinél, ahogy múltak az évek, egyre többet akartak kihozni az autóból, így először 2,5-re, majd 3,0 literre növelték a köbcentit. Ez értelemszerűen nagyobb teljesítményt is jelentett, a leköszönő P300-as motorja 250 lovat teljesített. Érdekesség, hogy a Miurához hasonlóan középen, keresztben kapott helyet a V8-as, a vezető háta mögött. Az amerikai vásárlóknak le kellett mondania némi kraftról, mivel az ottani környezetvédelmi előírásoknak csak úgy tudott megfelelni. A szintén kötelező, förtelmes nagy műanyag lökhárítókról ne is beszéljünk: az átlagautókat is elcsúnyítja, egy Lamborghininél meg egyenesen méltóságon aluli.

Lamborghini Silhouette

Mindössze 54 darab gördült le a gyártósorról a három év alatt, ebből 12 jobbkormányos. Sajnos egy részüket vagy lezúzták, vagy eltűntek a süllyesztőben, így jelenleg csak 31 létező darabról van tudomásunk.

Lamborghini Silhouette V8

Műszaki alapjául az Urraco szolgált, külsejében észrevehetőek a hasonlóságok, de a szögletesebb dizájn már közelebb van a '80-as évek trendjéhez. Ez volt az első Lambo, ami kivehető targa-tetőt kapott. A Bertone itt sem nyúlt mellé a dizájnnal, de külsőre kétségkívül megosztóbb volt a Countach modellnél. Talán ez is belejátszott abba, hogy nem lett belőle Best Seller. Motorikusan nem érte panasz, a háromezres V8-as ereje elegendő volt a 6,5 másodperces 0-100-as sprinthez, 160-ra is felgyorsult 16,1 másodperc alatt.

Lamborghini Jalpa

A Silhouette sikertelensége után ki akarták köszörülni a csorbát, egy sikeres és megfizethető modellt terveztek az új évtizedre. Sikerült is nekik, a Jalpa volt az Urraco után a legnépszerűbb V8-as Lamborghini. Erősebb lett ugyan nála, a 3,5 literes V8 már 259 lóerőt és 305 Nm-t tudott, de a súlya is növekedett (1510 kg), így a menetteljesítmények érdemben nem javultak. A nagy előnye az volt, hogy lényegesen könnyebb volt vezetni a Countach-nál: a jobb kilátás és a kis sebességű araszolásnál mutatott viselkedése kezesebb mindennapi autóvá tette a nagytesóhoz képest.

Lamborghini Jalpa V8

A modellciklus elején a külső műanyag elemek még feketék voltak, a négyszögletű hátsó lámpa is a Silhouette-ről származott. Ráncfelvarrást 1984-ben kapott, ettől kezdve mindenhol színre fújva, és kör alakú hátsó lámpákkal várta a vevőket. A Jalpa egészen 1988-ig volt színpadon, ekkor vette át a Chrysler a céget, és fűrészelt be a modellnek. Karrierje során 410 darab készült belőle.

Lamborghini LM002

A Lamborghini 1986-ban felborította az autós világot. Nem tudom, mi állt a hátterében, de megszületett az LM002-es, az első SUV, pont attól a gyártótól, amelyiktől a legkevésbé vártad volna. Ránézel, és két kérdés merül fel benned: hogyan és miért?

Lamborghini LM002 V12

Az olaszok már '70-es években készítettek katonai jármű prototípusokat, de se a Cheetah, se az LM001 nem került sorozatgyártásba. A késztermék csak a következő évtizedre állt össze, a nagy tank kombinálva az 5,2 literes, V12-es motorral akkoriban olyan lehetett, mintha Ben Johnson az 1988-as szöuli olimpián a dopping mellé még egy növekedésihormon-kúrát is benyomott volna. Sőt, ha még ez sem volt elég, egy szép kerek összegért 7,2-es V12-est szereltek bele a tehetős ügyfél kedvéért.

A jármű katonai jellege ellenére nem nélkülözte a luxust, az utastér a legfinomabb bőrökkel volt kibélelve, színezett-elektromos ablakok és légkondicionáló gondoskodott a maximális kényelemről. A gyártó nem titkolta, hogy elsődleges célközönsége valószínűleg a Közel-Kelet olajból meggazdagodott országai lesznek. Ott van pénz és igény ehhez hasonló elvetemült autókra.

A defekttűrő gumikat a Pirellivel közösen fejlesztették, hogy bírja az extrém terhelést. A Scorpion abroncsok kétfajta kivitelben készültek: egy univerzális, és egy kimondottan homokra tervezett mintával. A hatalmas erő (450 LE) és tömeg (2700 kg) meglehetősen szomjassá tették a „Rambo-Lambo”-t, ezért 290 literes üzemanyagtankkal szerelték fel.

Lamborghini Urus & LM002

Az Urus sok hasonlóságot mutat az öreg LM002-vel, mégis más műfaj a kettő. Az egyik egy mindenféle technikával telezsúfolt, magasított Huracán, német motorral az orrában, míg a másik egy gátlástalan dinoszaurusz az autógyártás azon korszakából, amikor még mindent szabad volt.