Könnyű kasztni, pörgős V6-os motor, hátsókerék-meghajtás. Kell ennél több? A Lotus Evora kitűnően ötvözi a dinamizmust a mindennapi használhatósággal.
A Lotus 2006-ban elhatározta, hogy több modellel is bővíteni fogja kínálatát. Marad a könnyű, pályaorientált sportautóknál, hiszen az Elise és az Exige is nagyszerű élményt nyújt a kanyarokban. Az előbb említett két típus azonban valljuk be, nem igazán praktikus a mindennapi életben, túl nagy kompromisszumot igényel használatuk. Az angol gyártó ezért kilátásba helyezett egy új terméket, mely méretét és helykínálatát tekintve élhetőbb lehetőségeket biztosít a vásárlóknak úgy, hogy közben hasonló menetdinamikát biztosít, mint az Elise. A fejlesztés Projekt Eagle néven indult meg.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A legnagyobb dilemmát értelemszerűen a karosszéria kialakítása jelentette az angol mérnököknek, be kellett látniuk, hogy az Elise platformjából egyszerűen nem lehet kihozni a „praktikus sportautót”. Egy új padlólemezt terveztek, ami a középmotoros elrendezés mellett 2+2 személyes utasteret biztosít a vásárlóknak, ez egyáltalán nem kis dolog tekintve, hogy az i8-as BMW mellett nem sok sportkocsi kínál ilyet. A fejlesztésnél kapóra jött a Lotus vezérigazgatója, Mike Kimberley, aki 195 cm-es magasságával kitűnő „tesztbábú”, amikor az utaskabin kialakításán dolgoztak. Az angolok büszkék voltak rá, hogy a hátsó csomagtérbe egy golffelszerelés belefér, bár cáfolják, hogy ez szempont lett volna a tervezéskor.
4,4 méteres hosszával lényegesen hosszabb volt kistestvérénél, az Elise-nél, ami súlytöbbletet is eredményezett: az Evora tömege épphogy megállt 1,4 tonna alatt (1383 kg), ami Lotus viszonylatban ólomnehéz, az átlagautók szintjén viszont kellemesen alacsony. Ide azonban már nem volt elég az 1,8-as Rover- vagy Toyota-féle benzinmotor, így egy kicsit kraftosabb erőforrás után néztek az angolok: végül a japán gyártó 3,5 literes, V6-os blokkjára esett a választás. A 2GR-FE kódjelű gépezetet a vezető mögé, keresztbe építették be a kedvező súlyelosztás jegyében. A 2008-ban bemutatott alapváltozatban 280 lóerő leadására volt képes szívóként, az erőátvitelért 6 fokozatú kézi váltó felelt, de némi felárért cserében a vásárlók az Aisin Intelligent Precision Shift automatát is választhatták, ez mondjuk 60 kilogrammal meglökte az Evora súlyát. Apropó Evora.
A típuselnevezésnél a Lotus folytatta a tradíciót: az új modell neve is E-betűvel kezdődött. Sokáig gondolkoztak, hogy akkor most Eagle, Exira vagy Ethos legyen, de végül az Evora mellett döntöttek, ami az Evolution, a VOgue és az auRA szavak kombinációjából jön ki. Hallatán azonban sokan a portugál Évora városára asszociálnak, ami az Unesco világörökségének részét képezi.
2010-ben érkezett az S változat, ami kompresszoros feltöltéssel kedveskedett a teljesítményorientált vásárlóknak: a 345 lóerő és a 400 Nm-es nyomaték már kecsegtetően hangzik egy ilyen könnyű autóban. A 0-100-as sprinthez mindössze 4,6 másodpercre volt szüksége, végsebessége valahol 277 km/h környékén volt. Természetesen a Lotus mérnökei a futóművet és a kormányzást is hozzáigazították a nagyobb kakaóhoz, hogy üzembiztosan ki lehessen hozni a gépből. Ezeken, és a komolyabb kipufogórendszeren kívül az Evora S nem sokban különbözik az alapváltozattól, érdekesség, hogy a supercharger ellenére nem kapott intercoolert az erőforrás.
Az Evora 400-nál viszont már alkalmaztak töltőlevegő-hűtőt, meg is lett az eredménye: a lovak száma felkúszott 400-ra, típusneve is erről árulkodik. A speciális kompresszort az Edelbrock szállította a Lotusnak, akik ennél a modellnél már jobban ráfeküdtek az átalakításokra. Az új bodykitnek köszönhetően nőtt a leszorítóerő, ami jól jön a nagytempós kanyarvételekkor. A kipufogórendszer módosításának köszönhetően a sofőr már kapcsolóval állíthatta be, mikor mennyire legyen hangos az autó. A megnövekedett teljesítménynek köszönhetően 0,5 másodperccel javult a 0-100 ideje, végsebessége pedig éppen alulról karcolta a 300-at (299 km/h).
Számos változatot készített még a Lotus, ezek közül talán az Evora GT430-as volt, itt egészen 436 lóerőig feszítették a V6-os Toyota motort, a nyomaték is jelentős mértékben megugrott, 450 Nm segített a kigyorsításoknál. Az angolok nem bíztak semmit a véletlenre, ki is könnyítették a karosszériát, aminek köszönhetően 1258 kg-ra csökkent az autó önsúlya. Így hivatalosan is ez lett a Lotus eddigi leggyorsabb közúti autója: 306 km/órás végsebesség, 3,6 másodperces 0-100-as sprint. Impozáns adatok, meg kell hagyni. Az angolok mindössze 60 darabot gyártottak belőle, vélhetően ezzel is az exkluzivitást akarták növelni, de a magas előállítási költségeknek is köze lehetett hozzá.
A nemzetközi teszteken nagyon jó értékeléseket kapott az Evora: élvezetes volt versenypályán vezetni, a feszes futóműnek és a kivételes balansznak köszönhetően rettentő pontosan lehetett vele menni, a pörgős V6-os motor hangja külön élményszámba ment. A legnagyobb erénye mégis az volt, hogy komfortosan rugózott közúton, így a Lotus elérte célját. A kiváló Elise után készítettek egy olyan sportautót, amely akár a mindennapokban is megállja a helyét. Persze vannak korlátai, négy felnőtt már nem igazán férne el benne, de mindent a maga kategóriájában kell értékelni. Abban pedig az Evora zseniális.
