A gyermekéletet-védő szabvány már harminc éves, de csak az elmúlt tíz évben lett alaptartozéka az autóknak.
Immár lassan tíz éve minden új, Európában forgalmazott személygépjármű kötelező tartozéka az ISOFIX rögzítési pont, amely arra szolgál, hogy a lehető legbiztonságosabb módon lehessen beszerelni a gyermekülést az autóba.
A név a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet szabványkiadványainak számozásaiból ismert ISO előtag, valamint a rögzítés/fixálás szóból alakult ki, és mára vált a konkrét rendszer általános elnevezésének. Azt nem lehet mondani, hogy szélsebesen terjedt el, hiszen maga a működési kialakítása már 1990-ben létrejött, de jellemzően csak a kétezres évek közepétől gyártott autókban kezdett felbukkanni. Először ráadásul csak extra felszerelésként, majd egyre több járműben alaptartozékként, míg végül 2011-től kötelező tartozéka az Európában újonnan forgalomba helyezett gépkocsiknak.
A rendszer lényege, hogy közvetlenül az autó vázán alakítanak ki szilárd csatlakozási pontokat, amelyekhez – az ISOFIX-es szabványú – ülést csatlakoztatni lehet. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az ülések hátlapja és ülőlapja közti részben alakítják ki a rögzítő pontokat, ahová a gyermekülésen lévő rögzítőkarok kapcsolódnak.
Egyes gyermekülések esetében a gyártók egy kihajtható talpat is biztosítanak, ami az ISOFIX-es rögzítés mellett a gépjármű padlólemezén támasztja meg az ülést.
Mindezzel a gyermekülés közvetlenül a jármű vázához kapcsolódik, ami modern autók esetében a leginkább felelős az esetleges ütközések során keletkező behatások csillapításáért és elnyeléséért.
Azaz: a rendszert eleve úgy tervezték, hogy minél több ütközési energiát nyeljen el, illetve minél kevesebbet közvetítsen a gyermekülés felé, így garantálva, hogy az abban utazó gyermek a lehető legkisebb sérülésveszélynek legyen kitéve.
Az ISOFIX-es ülés jobb védelmet nyújt, mint a biztonsági övvel rögzített?
A kérdésre nem feltétlenül lehet pontos választ adni, de az biztos, hogy míg a biztonsági övet alapvetően az ülésen utazók védelmére fejlesztették ki, nem pedig tárgyak rögzítésére, addig az ISOFIX-rendszert kifejezetten a babaülések fixálására tervezték. Ez nem jelenti azt, hogy a biztonsági övvel rögzített ülése nem tudja megvédeni a gyermeket, csupán annyit, hogy a két megoldás alapjaiban különbözik egymástól.
Mindenesetre a fenti kérdésre a német autóklub rendszeresen elvégzett tesztjei tudnak például választ adni, vásárlás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni, különösen, hogy több gyártó egyszerre gyártja az ISOFIX-es és anélküli üléseit.
Ahogy szinte minden esetben, úgy itt is – sőt, gyermekéletről lévén szó, itt különösen – igaz, hogy ha teheted, szakboltból vásárolj ülést, az autó típusához és a gyermek testsúlyához igazítva. Egy jobb ülés több éven keresztül képes ellátni funkcióját, „együtt nő” a gyermekkel, azaz szűkítő betétekkel, emelhető háttámlával sokáig biztosítja a biztonságos utazást a csemete számára.
Ha használtan vásárolunk gyermekülést, mindenképpen olvassunk utána a típusnak még vásárlás előtt, nézzük meg, hogy milyen módon lehet rögzíteni, sőt, ha csak egy mód van rá, próbáljuk is bele autónkba. Azt se feledjük el, hogy ahogyan minden más biztonsági tartozék, a gyermekülés sem arra lett tervezve – rögzítési módtól függetlenül –, hogy több ütközés esetén is megóvja a csemeténket, azaz hiába vizsgázott jól egy karambolban, második alkalommal már nem biztos, hogy képes lesz ellátni feladatát.
Ugyanígy érdemes a gyártási idejét is megnézni a kiszemelt ülésnek, hiszen a télen-nyáron az autóban lévő ülések anyaga a környezeti tényezők hatására öregszik, nem véletlen, hogy újabban már azt is feltüntetik a gyártók, hogy az adott ülést meddig ajánlják használatra.
Amin sem egyik, sem másik rögzítési mód nem tud segíteni, az az emberi hanyagság, vagy hiba: a nem az előírásoknak megfelelően rögzített ülés végzetes következményekkel járhat az autóban utazó gyermek számára!
Amennyiben további hasznos tanácsokat keresel a babaülések kapcsán, nézd meg ezt a bemutatót! Ha a videó nem indulna el, YouTube csatornánkon is megtekintheted.
