2020. január 02. | 20:30

A WLTP mérési ciklus a valósághoz nagyon közel álló fogyasztást eredményez, de vajon hogyan éri el mindezt?

A gépjárművek fogyasztását és károsanyag-kibocsátását nagyon komoly szabályok és előírások regulázzák. A közlekedési hatóságok megkövetelik, hogy az újonnan forgalomba kerülő járművek előzetesen átessenek egy ilyen mérésen, melyet Európában egységessé tettek, hogy egy központilag jóváhagyott és elfogadott ciklus szerint vizsgáljanak minden autót, mielőtt megkapják a típusengedélyüket és ezzel kereskedelmi forgalomba kerülnek.

Első blikkre rá lehet vágni, hogy a laboratóriumi körülmények között elvégzett tesztek nagyon messze állnak az igazi, valós felhasználás körülményeitől, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a megadott fogyasztási adatok köszönő viszonyban sem voltak soha a valósággal. A korábbi, egységesített mérési ciklust NEDC-nek rövidítették (New European Driving Cycle – azaz Új Európai Vezetési Ciklus), és való igaz, az autók tényleg sokkal többet fogyasztottak a valós körülmények között, mint amiket papíron ígértek.

Ugyanakkor be kell látni azt is, hogy valós körülmények között eltérő időpontokban nemigen lehet egységesen letesztelni a különböző típusok fogyasztását, hiszen az állandó változó külső tényezőket (hőmérséklet, szél, időjárás, stb.) nem lehet a természetben szabályozni, marad tehát a laboratóriumban elvégzett tesztek sora. Elképzelhet ugyan, hogy ezek nem teljesen a valóságot mutatják, de arra tökéletesen alkalmasak, hogy az autók egymással összehasonlíthatók legyenek.

Az autóiparban végigsöpört dízelbotrány, ugyanakkor rávilágít arra, hogy a mérési ciklusok ismeretében az autógyártók fel tudnak készülni a tesztekre, hogy aztán arra optimalizált motorvezérlővel lássák el az autóikat, ahogyan azt a Volkswagen-konszern is tette, hogy a fékpadon szép számokat produkáljanak a járműveik. A korábbi, 1970 óta érvényben lévő ciklus (NEDC) tehát messze nem volt jól kitalálva, nem mutatott kielégítő eredményeket, ezért ideje volt előrukkolni valami használhatóbbal, valami reálisabbal.

Reagálva a nagy eltérésre a valóság és a megadott fogyasztási és károsanyag-kibocsátási adatok közötti problémára, a különböző országok szakmai szervezetei közösen megalkották az új WLTP ciklust (World Harmonized Light Duty Test Procedure - azaz Világszinten Egységesített Személygépjármű Teszt Eljárás), amely arra hivatott, hogy a laboratóriumi körülmények sokkal közelebb álljanak a valósághoz, a tesztek során a valós felhasználáshoz hasonlító módon derítsék ki az autók fogyasztását. 2018. szeptember 1. óta minden Európában forgalomba kerülő típusnak kötelező átmennie a WLTP teszteken.

Az új mérési ciklus időtartamban és főleg vezetési stílusban tér el a korábbitól, 20 perc helyett immáron fél óráig tart, kevesebb az alapjáraton várakozás és a gázt is jobban kell nyomniuk a tesztet végrehajtó sofőröknek. Korábban maximum 34 kW-os teljesítmény elérése volt engedélyezett gyorsításokkor, addig ez most már 47 kW-ra nőtt, ami még mindig nem padlógáz ugyan, de valamelyest közelebb áll a reális gyorsításokhoz. Az átlagsebesség annak ellenére ugrott jelentősen (34 km/h -> 46,5 km/h), hogy a maximális tempó csak minimálisan nőtt, 120 km/h-ról 131 km/h-ra.

Fontos különbséget jelent még az alapjárat aránya a teljes mérés során, mert valójában azt a mai autók már évek óta nem alapjáraton töltötték, hanem leállított motorral, köszönhetően a start-stop rendszerek széleskörű elterjedésének. Az új teszt során ennek időtartama a felére esett vissza, azaz a motor leállításával elérhető fogyasztási előny jelentősen csökkent. Az időtartammal egyenes arányban az „út” hossza is megnőtt, a korábbi 11 kilométer helyett több, mint 23 kilométeren át nyúzzák az autókat a fékpadon.

A NEDC ciklusban a városi forgalmat szimuláló rész 66%-ot tett ki (34% volt országút és autópálya), addig a WLTP teszt során ez 52% és 48% a város javára. További különbség a két mérés között, hogy az új procedúra során figyelembe veszik az autók eltérő felszereltségeit, a különböző modellek önsúlyát, melyek hátrányosan befolyásolnák a való körülmények közötti fogyasztást is. Ezért a kapott eredményeket ennek megfelelően egy előre meghatározott formula segítségével korrigálják, hogy még inkább a realitáshoz közelebb álló fogyasztási- és károsanyag-kibocsátási adatokat mutassanak az autók.