Íme TOP 4 amerikai kombi, melyek saját korukban azt üzenték, hogy „Igen, nekem bejött az élet!”
Tegnap megismerkedhettél 5 klasszikus szovjet busszal, melyek a szovjet személyszállítás nélkülözhetetlen részét alkották. Ezt „ellensúlyozva” ma bemutatok neked a TOP amerikai veteránok következő részét. Megismerkedhetsz 4 amerikai kombival, melyek nagy szerepet játszottak a szabad világ egyéni utaztatásában.
Manapság a kombik nagy részét Európában adják el, az USA-ban alig pár %-ra tehető az újonnan eladott kombik száma. Ez persze nem mindig volt így. A II. világháborút követően egészen a ’80-as évekig a kombik az USA legmeghatározóbb formatervi kivitelei voltak. Kb. 40 éves uralmukat végül a családi egyterűek döntötték meg, melyeket nem is olyan rég a pickupok és SUV-ok váltottak fel.
A „kombi-kultusz” kialakulása a II. világégés idejére vezethető vissza, mikor a hazatérő katonák a seregben megszokott „puttonyos” kivitelű modellek után érdeklődtek. A gyártók hamar felismerték a piaci rést, és rövidesen szinten gyártó elkezdett kombikat termelni. A trend végül olyan méreteket öltött, hogy a ’70-es évekre a középosztály egyik sztereotipikus jelképévé vált.
Na de nézzük is meg, mely modellek voltak a legmenőbbek ebben a nagyjából 4 évtizedes időszakban? A TOP-lista persze jócskán nem teljes, hiszen egy cikkben nem lehet összefoglalni a majdnem fél évszázad összes modelljét, így tervezem, hogy lesz folytatása! Ha úgy érzed, valamely modellt méltánytalanul kihagytam, tudasd velünk melyik is az!
1941 Chrysler Town & Country
A korai kombik eleinte kicsiben tértek el a korábban megszokott kivitelektől. Lényegében arról van szó, hogy a hosszított géptestben több utasnak volt hely, ám a rakodótér ugyanakkora maradt, mint a szedán kivitelek esetén. Erre kiváló példa a ’41-es Chrysler Town & Country Station Wagon, ami 9 utas szállítására volt alkalmas.
Manapság a Town & Country-ra úgy gondolunk, mint a 2000-es évek családi egyterűje, ám ez nem mindig volt így. Mikor a ’40-es években a széria elsőként bemutatkozott, kabrió és szedán kivitelek is készültek, melyek a felső középosztályt szolgálták ki. Rövidesen a gazdagabbak is rákaptak a kombikra, így a termetesebb kivitel is felkerült a palettára.
Ha megnézed a fenti képet, láthatod, hogy az autó jelentős mennyiségű faberakást kapott. A ’60-as és ’70-es évekkel ellentétben ekkor a fadíszítés nem esztétikai elem volt. A háború felemésztette az USA nyersanyagait, így a gyártók kénytelenek voltak a kocsik vázának egy részét fából elkészíteni.
Európában és az USA-ban az autótervezés egy korábban elhanyagolt irányba kezdett fejlődni. Megjelentek az aerodinamikus formatervek, mely Amerikában annyit jelentett, hogy a tömzsi orr mögött egy lekerekített fastback test húzódott meg. Újvilági úttörője a tragikusan elvérzett Chrysler Airflow volt, melynek terveit a cég a későbbiekben hasznosította.
A T&C-k különlegessége, hogy a Chrysler őket szerelte fel elsőként a „Fluid Drive” rendszerrel, ami lényegében egy automata váltó volt, ám egyes mai buszokhoz hasonlóan kuplungolni még kellet, csak váltani nem. Szóval lényegében egy korai félautomata váltóról beszélünk.
1947 Buick Roadmaster Woody Wagon
A Buick Roadmaster modelljei elsőként 1936-ban jelentek meg, és egészen az ’50-es évek végéig a cég legjobban felszerelt modelljei voltak. A GM márkája ’91-ben feltámasztotta a szériát, ám a túlméretes szedánokra és kombikra már elenyésző volt a kereslet, így ’96-ben fel is hagyott a gyártással.
A Buick eredetileg nem tervezett kombikat gyártani, mivel azt főleg a középosztály vásárolta, míg ő a Cadillac alatti piacot kívánta kiszolgálni. A legenda szerint azért születtek puttonyos példányok, mert egy pénzes hölgy kijelentette, hogy ő márpedig akkor is Buickot akar venni, de a családi modellek hiánya eltántorítja a vásárlástól.
Ezen felbuzdulva a cégvezető ráeszmélt a „luxus wagonokban” rejlő lehetőségekre, és 300 Roadmastert készítettek el a fentebb emlegetett kivitelben. Az „Utak Ura” egy 5,2 literes, soros 8-as erőforrást kapott, ami 144 lóerő leadására volt képes – akkoriban ez elég jónak számított. Váltó terén vagy egy 2 sebességes automata, vagy egy 3 sebességes kézi kormányváltóval szerelték. A luxust csak tovább növelte, hogy fékrásegítőt is kapott, ami mind a 4 kereket fékezte!
’47-ben az USA gazdasági helyzete már jóvalta jobb helyzetben volt mint korábban, így a faszerkezetű autók (szerencsére) elkezdtek kihalni. A kombikon még egy darabig jelen volt a faberakás, ám az ’50-es évekre az ő esetükben is eltűnt.
Mivel a ’47-es Roadmasterekből csak 300 példány készült, csak kevés maradt fent. Jelenleg 4 példányról tudni, hogy működő képes állapotban van, így nem is meglepő, hogy rendesen megkérik az árát. A fenti képeken látható modell az RM Sotheby’s aukcióján 82 500 dollárért, vagyis megközelítőleg 22,5 millió forintért talált új gazdára.
De hogy milyen is testközelből egy amerikai luxus kombi, a videóból megtudhatod!
1956 Chevrolet Nomad
Ugorjunk előre 10 évet, mikor a gyártóknak már nem kellett fából vázat tervezniük, helyette az autó minden részlete fémből készült. A Chevrolet, mint a General Motors középkategóriás gyártója már korábban is készített kombikat, ám igazi nagy sikerét a Nomaddal érte el.
Az ’50-es években az volt a trend, hogy egy autónak a lehető legkevesebb ajtaja legyen még akkor is, ha kombi. Az 5 ajtós kivitelek mellett gyakoriak voltak a 3 ajtós variánsok is. A Nomad azért is tűnt ki a tömegből, mert előre és hátra is panoráma üveget kapott. Ha jobban megnézed a képet, láthatod, hogy igazából nem is kapott C oszlopot.
A Nomad valójában a Chevy Bel Air kombi változata volt, így műszakilag lényegében megegyezett a szedán és kabrió kivitelekkel. Az eredetileg Corvette mintára épített autónak ’72-ig 3 generációja jelent meg, s több ráncfelvarráson is átesett.
1959 Cadillac Broadmoor Skyview
Annak ellenére, hogy a Cadillac, mint a General Motors legelitebb márkája sosem készített kombikat, az évtizedek során számtalan puttonyos Caddy látott napvilágot. Ennek hátterében az állt, hogy a GM palettáján autók mellett 1-2 személyre szabható alváz is szerepelt. A Cadillac-ek esetében ezeket a legtöbbször mentőautók és halottaskocsik vázával öltöztették fel a megrendelők karosszéria tervezői.
Bár a legtöbb kombi Caddy betegeket és halottakat szállított, néhány példány mégis készült, amit „egészséges utasok” szállítására használtak. Ilyen például a kolorádói Broadmoor luxusszálló flottája, melyet kifejezetten arra a célra fejlesztettek ki, hogy a hotel vendégeit utaztassák. Ez magába foglalta a pályaudvar és szálló közti ingázást, illetve a hegyi kirándulásokat is.
Ahogy a SUV-ok és kisbuszok esetén is, a kombiknál is megszokott volt a 3 üléssor. A Broadmoor még ezt is túlszárnyalta: A sofőr mögé (!) 3 üléssort illesztettek, melyeket amúgy könnyen ki is lehetett szerelni. Összesen 11 utas szállítására volt képes, de kisebb akaraterővel plusz egy is elfért.
Mivel a szálló a helyekben volt, így nem is volt kérdés, hogy panorámatetővel kell, hogy szereljék. Ez azért volt fontos, hogy a kilátás már a hotelbe érkezés előtt elkápráztassa a vendégeket. Mivel csak 8 darab készült belőle, így igazi gyűjtői darabnak minősül. De hogyan is néz ki közelebbről ez az uszonyos óriás? Nézd meg a videót és derítsd ki Te magad!
Mit gondolsz, a fenti 4 kombiból melyik a legmerészebb? Te melyikkel mernél elmenni nyáron Horvátba? Szavazz a kedvencedre és oszd meg velünk a véleményed!
