Az EQC-vel a Mercedes belépett az elektromos SUV-ok piacára. Itt azonban tapasztalt konkurensekkel és szigorú elvárásokkal kell szembenéznie az új modellnek.
A Mercedes-Benz már több, mint száz éve az autóipar egyik legmeghatározóbb szereplője. A német gyártó termékei minőségükkel, kényelmükkel és jövőbemutató technikájukkal mindig is kitűntek az átlagautók közül, sok esetben az adott kategória csúcsát jelentették/jelentik, mottójuk is ezt igazolja: „The best or nothing” vagyis „A legjobbat vagy semmit”. De több, mint egy évszázad hosszú idő, számolni kell a változásokkal. Mert, ami tegnap még benzines vagy dízel volt, az ma már hibrid vagy elektromos. A Tesla megjelenése és globális térhódítása óta már a laikus is kívülről fújja a napjainkban oly divatos szentenciát: „Villany a jövő”. Erre Stuttgartban is rájöttek, belátták, hogy a következő évtizedek a környezetvédelem és a fenntarthatóság jegyében fognak telni, ha továbbra is meg akarják tartani piacvezető szerepüket a prémiumszegmensben, bizony zöld modellekkel kell feltölteni a palettát.
Viszont egy alapvetően belsőégésű motorokon szocializálódott gyártónak nem könnyű feladat szakítani a dicső múlttal, és szüzen belépni egy olyan új piacra, ahol tapasztaltabb konkurensekkel kell szembenézni. A Mercedes tavaly viszont új fejezetet nyitott a csillagos enciklopédiában: bemutatta az EQC-t, a gyártó első tisztán elektromos SUV-ját, az EQ termékcsalád első képviselőjét. A sajtófotók és a számok alapján már ekkor is ígéretesnek tűnt, de vajon milyen a valóságban? Megfelel azoknak az elvárásoknak, amiket egy villanyautóval szemben támaszt a piac? Vagy, ami talán még fontosabb: megfelel azoknak az elvárásoknak, amiket egy Mercedessel szemben támaszt a fogyasztó?
Mercedes EQC 400 – akár egy ragyogó égitest
Hiába a forradalmi technika és hajtáslánc, a Mercedes nem a nulláról fogott neki az EQC megépítésének. Közepes méretű SUV-juk, a GLC alapjain nyugszik az új elektromos modell, tengelytávjuk ugyan megegyezik (2873 mm), de szűk 10 centivel megtoldották az autó hosszát, amitől kellemesen nyúlánk lett a formája. Azzal, hogy új dizájnt kapott az orr és a far, roppant jól titkolja ezt a rokonságot az EQC: az utca embere nem egy sokadik német SUV-ként pillant rá, amikből lassan már Dunát lehet rekeszteni, hanem mutogatva, csodálkozó tekintettel követik, mintha egyenesen a távoli jövőből érkezett volna. Főleg este.
A Porsche és az Audi pár éve (újra) divatba hozta az egybefüggő hátsó lámpatestet, azóta már több gyártó is rákapott az ízére. Aki eddig esetleg hiányolta volna a Mercedesnél ezt a dizájn fícsört az most már megnyugodhat: csillagos autón is jól mutat. De ha hátul jól mutat, akkor miért ne legyen elől is ilyen? A LED-es fényszórókat még több LED-el összekötő csík baromi feltűnővé teszi az EQC-t, ordít róla, hogy Mercedes, de az is, hogy nem a hétköznapi fajtából. A műanyag hűtőmaszk szerűség és a gigantikus embléma már-már a giccs határán egyensúlyoz, de összességében még a jóízlés határán belül marad. Az indítást követő fényjáték viszont minden negatív észrevételt ellensúlyoz, bármelyik hazai színházban megirigyelnének ehhez hasonló világítástechnikát.
Mercedes EQC 400 – igazi Mercedes, kompromisszum nélkül
Lehet, hogy a Tesla úttörőnek számít az elektromos hajtásrendszerek tekintetében, de utasterük anyaghasználatát és összeszerelési minőségét sokan bírálják. Ezzel szemben beülni az EQC-be, maga a nirvána. Hátra dőlsz, körülnézel, fészkelődsz egyet balra, egyet jobbra, majd megállapítod: tökéletes. Itt nyilvánul meg a különbség, hogy milyen, amikor egy gyártó 10 éve épít autókat, meg milyen az, amikor több, mint 110 éve. Hibátlan az ergonómia, minden pontosan ott van és úgy van, ahogy lennie kell: a legtöbb funkciót az MBUX fedélzetébe integrálták, de a fontosabbak (pl. klímapanel) maradtak gombos vezérlésűek, mert a németek tudják, hogy nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt. Némi ismerkedés után nincs felesleges mozdulat az EQC-ben.
A műszerfal kialakítása hozza az aktuális Mercedes-trendet, annyi különbséggel, hogy a turbina-formájú légbeömlőket hagyományosra cserélték, az ajtókárpitok pedig finom rácsozást kaptak egy részen. Az ülések kényelme fejedelmi, igény szerint masszíroznak, borításuk is kellemes. A kijelzők grafikája és a fedélzeti rendszer működése példaértékű, bár ezt már a CLA-ban is megtapasztaltam, igaz az EQC-ben nem volt „Hey Mercedes” parancsra aktiválódó hangvezérlés, cserébe töltőállomás kereső funkcióval bővítették a rendszert.
A GLC-platform és az akkucsomag ellenére kimondottan jó a helykínálat, négy felnőtt számára is komfortos utazást biztosít a Mercedes elektromos SUV-je. A csomagtartóban 500 liternyi hely áll rendelkezésre, a hátsó üléstámlák ledöntésével ez persze bővíthető. Az autó orrába viszont nem lehet pakolni, hiába a villanyhajtás, a burkolat leemelése után csak motorok és kábelek látványa fogadja a bámészkodót.
Mercedes EQC 400 – ijesztő teljesítmény, mérsékelt hatótáv
A Mercedes EQC volt az első elektromos autó, amit valaha vezettem. Persze hallottam már regét a Tesla-gyorsulásról, tisztában voltam a villanymotor teljesítményleadásának módjával, meg azzal is, hogy 408 lóerő és 760 Nm egy kamionba is elég lenne. Tudtam, hogy mire számíthatok. De tudni és tapasztalni nagyon nem ugyanaz. Kis tempónál, finoman közlekedve a csend, a nyugalom és a „zöldség” hajlamos elterelni az ember gondolatait az iszonyatos teljesítményről, olyannyira, hogy megrögzött dízel-pártiként is megcsapott a környezettudatosság szele, jó volt zaj és emissziómentesen haladni. De a kisördög megmozdult bennem pár kilométer után és csak elrúgtam neki. Hát zaj vagy emisszió továbbra se volt, de a gázpedál lenyomása után rögtön meglódult az EQC, azt éreztem, hogy a nyomaték valósággal szétszakítja a testemet. Szürreális élmény volt minden egyes alkalommal. A nagy SUV álló helyzetből 5,1 másodperc alatt képes elérni a 100-as tempót, végsebességét 180 km/h-nál limitálták.
De, akinek nehéz a lábacskája az hamar szembesülni fog azzal, hogy a töltöttség bizony fogyogat szépen. Az EQC-be szerelt 80 kWh-s akkumulátorcsomagot a két tengely közé, a padlóba integrálták, a WLTP szerint 425 km megtételére alkalmas a jármű. A tapasztaltak alapján ez kissé optimista becslés, a valóságban ez az érték inkább 350 körül van, de akkor is finomkodva. Városban használva szinte alig csökken a hatótáv, itt érezhetően elemében van az EQC, de autópályán nagyjából 110 km/h-ig lehet takarékosan közlekedni. Efölött drasztikusan megnő a fogyasztás, 150-nél már percek alatt lecsökkent a hatótáv 30 km-el, a kedvezőtlen légellenállás és a tetemes súly kifejti negatív hatását. Amíg nálam volt az autó, átlagosan 25 és 30 kWh között alakult a fogyasztás.
Type2-es csatlakozó felel a normál (AC), CCS pedig a villám (DC) töltésért, előbbi maximum 7,4 kW-al, utóbbiból pedig 110 kW-al lehet „feltankolni” az EQC-t. Mindkét alternatívát volt szerencsém kipróbálni: AC-vel borzalmasan lassú, 3 óra alatt alig 80 km-es hatótávot tudott összekaparni, így ezt főleg éjszaka ajánlatos használni, a DC töltésből nekem a MOL kutakon elérhető 2990 Ft-os (50 kW) opció vált be a legjobban. Ezzel 1 óra alatt nagyjából 60 %-ot lehet számolni, Ionity-vel ezt fél óra eléri, csak azok száma egyelőre csekély az országban.
Mercedes EQC 400 – számolni kell a súlyával
A Tesla előrébb tart a villanytechnológiában, ez nem vitás. De hátrányát gyorsan ledolgozza az EQC, példás menetkomfortjával. A csend és a kényelem köztudottan a luxus két ismérve, a Mercedes EV-je pedig mindkettőben jeleskedik: alig szűrődik be az utastérbe kellemetlen impulzus. Felfüggesztése szépen megbirkózik az úthibákkal, rugózása hozza a német gyártó termékeire jellemző feelinget, kivételes élmény vele a haladás. Főleg akkor, ha a vezetés fárasztó részét a technikára bízzuk: a sáv és távolságtartó rendszer működése kifinomult, dugóban is képes magától araszolni az EQC, a vezetőnek tényleg csak felügyelnie kell a történéseket. Ha a helyzet úgy kívánja be is parkol helyettünk az autó, olyan magabiztossággal és pontossággal, hogy az már ijesztő. Kiforrott terméknek adja el magát a Mercedes forradalmi SUV-je, de nem tökéletes.
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az EQC nehezebb, mint az aktuális G-osztály. 2425 kg-os önsúlya érződik a mozgásán, ha pont kanyarban találsz meg vele egy kátyút vagy keresztbordát bizony korrigálni kell a kormányon, mert hajlamos instabillá válni az autó. A kigyorsításokat is meg kell tisztelni: hiába az alacsony súlypont és az amúgy kitűnő futómű, gázadásra szinte egyből eltolja az elejét. Az ESP ilyenkor pánikszerűen avatkozik közbe (néha még a Pre-Safe rendszer is beránt az ülésbe), hogy visszaterelje az autót az ívre, hiába a több, mint 400 lóerő, gyorsan kiderül, hogy a Mercedes elektromos SUV-je nem a fordulókban érzi otthon magát. Egyenesben viszont méretét meghazudtoló menetteljesítményekre képes az EQC. Városban egy igazi fegyver, előzésnél, sávváltásnál, kilövésnél elég csak gondolni a gázpedálra és már ott is vagy, ahol szerettél volna lenni. A drámai (és hangtalan) gyorsulás nagyjából 120-ig tart, efölött már nem ugrik akkorát, a menetzaj sem jobb, mint egy hétköznapi prémiumban. De ezt nem is az Autobahnos söprögetésre csinálták, hiszen arra már számtalan modell van a Mercedes kínálatában. Városi használatra tervezték, hogy a mindennapi ingázást a lehető legnagyobb kényelemben és károsanyag kibocsátás nélkül abszolválja. Arra pedig szinte tökéletes.
Mercedes EQC 400 ár és összegezve
A Mercedes EQC új fejezetet nyitott a gyártó történelmében. A stuttgartiak ugyan kevesebb tapasztalattal rendelkeznek elektromos hajtásláncok terén, mint a konkurensek, a forradalmi SUV mégis megfelel a vele szemben támasztott elvárások szinte mindegyikének. Futurisztikus dizájnjával és parádés fényjátékával mindenkit levesz a lábáról, még úgy is, hogy formaterve egy már több éve a piacon lévő modellén alapszik. Az autó belsejében a Mercedes modellekre jellemző prémium atmoszféra uralkodik: high-tech fedélzeti rendszerével, példás ergonómiájával és mesés kényelmével már-már a tökéletesség határát súrolja. Felszereltségére és helykínálatára ugyan csak nem lehet panasz, az akkumulátorok ellenére négy felnőtt számára is komfortos utazást biztosít az EQC, igaz a géptető alatti csomagteret itt mellőzniük kell a vásárlóknak. Teljesítménye több, mint elegendő, a két villanymotor ijesztő vehemenciával indítja meg a nagy testet, de ismerni kell a határait: a közel 2,5 tonnás tömeget figyelembe kell venni a kanyarvételeknél. Rugózása és példás zajszigetelése kitűnő utazóautóvá teszi az EQC-t, a kifinomultan működő vezetői segédrendszerek pedig tovább könnyítik a sofőr dolgát. A futurisztikus közlekedés adta gyönyörbe egyedül a mérsékelt hatótáv rondít bele: tartja ugyan a lépést az Audi e-Tronnal, de még mindig elmarad az etalonnak számító Teslával szemben. Meglepő módon a tisztán elektromos, prémium SUV-k ligájában az EQC 26 millió forintos indulóára a legkedvezőbb, a tesztautó minden extrájával együtt is megállt 30 millióból. Az EQC400 kitűnő választás lehet azoknak, akik nyitottak a villanyautókra, de nem szeretnék beáldozni azt a minőséget, kényelmet és műszaki kiforrottságot, ami a Mercedeseket jellemzi.
Mercedes-Benz EQC 400 4Matic 80 kWh (2020)
- Max. teljesítmény: 408 LE
- Max. forgatónyomaték: 760 Nm
- Motor: Elöl-hátul mágneses szinkronmotor
- Akkumulátor kapacitása: 80 kWh
- Hossz./szél./mag.: 4761/1884/1624 mm
- Tengelytáv: 2873 mm
- Saját tömeg: 2425 kg
- Tesztfogyasztás: 25-30 kWh/100 km
- Vegyes fogyasztás: 19,7 kWh/100 km
- CO2-kibocsátás: 0 g/km
- Végsebesség: 180 km/h
- 0-100: 5,1 s
