Ez az 1970-es Trans Am már csak nyomokban hasonlít arra, ahogy a gyártósorról legurult
Ezen a kocsin már ránézésre látszódott, hogy itt valami nagyon más történt, mint egy „sufniban hergelt” tuning esetében. Ahogy egyre több információt tudtam meg a cikkből Riley Stair Pontiac-járól, egyre kevésbé hittem el, hogy ezt meg lehet csinálni. Pedig nem egy optikai csalódásnak estem áldozatául.
Elképesztő alapossággal, pénzt és időt nem spórolva rakta össze ezt a gépet, ráadásul a motort leszámítva minden mást ő csinált rajta.
A képlet elég egyszerűnek tűnik, fogott egy régi amerikai izomautót, darabokra szedte, majd szinte minden alkatrészt lecserélt egy jobbra. A ménes összetereléséhez a Motor Machine csapatához fordult, mindössze három kérése volt feléjük: legyen a 6,6 literes V8-ból egy 1000 lóerős, tízezerig forgatható szívómotor. Mi sem egyszerűbb, meg is oldották a feladatot. Módosított titán szelepeket, új szelepemelőt, vezérműtengelyt és szíjhajtást kapott az LSX Dart LSNext 2 blokk. Új a főtengely is, GPR hajtókarok és JE dugattyúk kerültek a kocsiba, a sűrítési viszony pedig 16.25:1 lett, mely azt jelenti, hogy az autó gyakorlatilag metanollal megy.
Az őrület azonban nem ér véget itt, hiszen ezt a bestiát valahogyan etetni kell. Éppen ezért kapott módosított benzinpumpát, szűrőket és injektorokat, ráadásul a beömlők és a fojtószelepház is új rajta. A rendszer folyadékszállítására 90 méternyi rozsdamentes acél csövezést használt fel, a fél méterrel a tűzfal felé hátra tolt motort pedig egy Holley Dominator számítógép vezérli.
Az egyik leglátványosabb része ennek a műremeknek azonban mégis a rozsdamentes acél kipufogórendszer, melyet ő maga számolt ki és hegesztett meg. A csövek 8-1-be érkeznek meg az anyósülés alá, az ajtó alatt pedig két nagy ovális végen durrognak ki, a látványnál pedig valószínűleg csak a hangja lehet eszelősebb.
Ahhoz, hogy ezeket megvalósíthassa, egy teljesen új térhálós vázat készített az autónak, melyre végül ráillesztette a kiszélesített kasztnit. A megfelelő hűtésről is gondolkodott, elektromos vízpumpa került a Firebirdbe, a két hűtőt pedig 90 fokkal elforgatta, hogy beférjen az autó lapos orrába. Hátul új bölcsőt alakított ki, és a független felfüggesztés mellett tette le a voksát. Egyediek a lengőkarok elöl és hátul is, az állítható Öhlins gátlóknak köszönhetően pedig mindössze öt centi a hasmagasság.
Egy ilyen cucc alá kell a megfelelő fékrendszer, így elöl hat-, hátul pedig négydugattyús AP nyergeket használt a hűtött tárcsákhoz. A slick gumikba húzott 16-os Panasport felniket egy Woodward szervokormánnyal tekergeti az amerikai zseni, egészen egyedi élmény lehet vezetni egy ilyen gépet.
A hajtást is újragondolta, hűtött hátsó diffit kapott a sportkocsi, a még optimálisabb erőátvitelről pedig háromtárcsás (!) Quartermaster kuplung, egy NASCAR járműből átemelt négysebességes váltó és erősített féltengelyek gondoskodnak. Szintén hátborzongató adat, hogy az olajkarter 15 literes, bár egy 6,6 literes motornál ez érthető.
A gondos munka a beltérre is kiterjedt, itt is csak minőségi alkatrészeket látni. A csővázhoz megmunkált alumínium paneleket szegecselt, a Kirkey versenyülések pedig jobban tartanak, mint egy kétszázas szöggel a falba vert poháralátét. A sofőr előtt Woodward kormányoszlop, Tilton pedálok, MOMO kormány és Holley digitális kijelző látható. Mellette egy Hurst váltó, a középkonzolra pedig minden fontos dolgot rátett, ráadásul igényesen. A relék, a biztonsági tűzoltó rendszer kapcsolója és minden szükséges elem megtalálható rajta. Így lett teljes, kerek egész ez a projekt, melynek eredménye számos kiállításon fogja felhívni magára a figyelmet.
