2018. szeptember 28. | 15:34

Egy kocsi, aminek nincs ki mind a négy kereke

Amióta az angolok léteznek, mindig is ki akartak tűnni a többi nép közül. Kávé helyett teát isznak, a tejet literes műanyag flaskákban árulják, az út bal oldalán vezetnek és a kormány a jobb oldalon van – ez csak néhány példa a sokból.

Ami még talán fontos lehet, hogy az ’50-es években, a buborékautók fénykorában, minden más nép a háromkerekű típusok esetén a harmadik kereket hátra szerelte, az angol tudósok viszont előre… Mi lett ennek az eredménye? Egy instabil kisautó, ami még ma is nevetség tárgyát képezi – a Reliant Regal.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A Reliant egy angol alapítású cég volt, melyet Tom Lawrence Williams 1935-ben alapított. A márka híres volt háromkerekű autóiról, a ’70-es évektől a ’90-es évek végéig a legnagyobb brit kézben lévő autógyártó vállalat volt. 2002-re megszűnt a kereslet járművei iránt és végleg lehúzta a rolót.

Egyik leghíresebb modellje a Reliant Regal volt, „szedán” és „kombi/ furgon” kivitelben gyártották. Ez utóbbit Supervan néven dobta piacra. A típus elnevezése magyarul „szuper kisteherautó”, ami inkább tűnik fanyar angol humornak, mint komoly szándékú marketingfogásnak. Már csak azért sem lehet teherautónak nevezni, mert tengelytávolsága 1,93m, hossza 3,4m, magassága 1,45m volt.

Számos filmben és sorozatban szerepelt, köztük a Mr. Bean rajzfilmekben és epizódokban. A humor forrása általában abból állt, hogy a lökött angol úr vezetés és parkolás közben mindig kitolt a kék furgon sofőrjével. A videó láttán biztosan eszedbe fog jutni, hogy mennyire szeretted a Mr. Bean sorozatokat.

Az 1962-től 1973-ig gyártott autót egy 600, később 750 köbcentis, 4 hengeres benzinmotor hajtotta, melyhez egy 4 sebességes váltó csatlakozott. Ebben az időszakban az alumínium ára jócskán megemelkedett, így a Reliant fém karosszériáját üvegszálas panelekkel egészítették ki.  

Kis termetének és teljesítményének köszönhetően az Egyesült Királyságban nem számított autónak, így kevesebbet kellett utána adózni, vezetéséhez nem volt szükség B-kategóriás jogosítványra. Mindezek ellenére szerintem szép teljesítmény, hogy 25 másodperc alatt gyorsult 100-ra.

A mikroautót flottaautóként sosem rendelték, kivétel az AA, az angol Sárga angyal.  Az 1965 áprilisában forgalomba helyezett Supervan egyedül benzint fuvarozott, kis motorja nem is bírta volna semmilyen autó elszállítását, azt inkább a nála bőven erősebb Bedford autómentőkre hagyta.

Ahogy az megszokott, a mikroautók ára az elmúlt évtizedekben egyre csak nőtt, így van ez a Supervannel is. A termelési idő alatt ára 2000 font volt, míg ma egy jobb állapotú projektautóért 9000 fontot is elkérhetnek. Még ha nem is szép vagy gyors, minden esetre egy egyedi autó, ami minden oldtimer-fanatikus gyűjteményét különlegessé teszi.