Kellett várni egy darabig, de 2015-től igazán jó sportautó lett a Mustang. Már nem csak egyenesben volt gyors, és nem csak a diszkó előtti hörgésről volt szó, annál valami sokkal többről. Ennek fényében az elvárásaim a Mach-E GT felé magasak voltak, talán ezért is csalódtam. Vagy önmagában sem éreztem jónak? Ki kell írnom magamból, addig nem tudom eldönteni.
Mielőtt a Mustang rajongók fegyvert ragadva felcsapják a kommentszekciót és soha nem látott vérengzésbe kezdenek, jelentem, én is tudom, hogy a Mach-E vélhetően marketinges céllal lett Mustang. Anno a Mustangból elsőkerékhajtású, kismotoros - az amerikai szlengben- ecoboxot akartak csinálni, de akkora volt a népharag, hogy a projekt zátonyra futott, és inkább Probe néven folytatták.
A Mahc-E-vel szemben is volt klasszikus bajusz alatti mormogás, de valahogy nem akkora, ami a Fordot is eltántorítaná, így megjelent. Persze voltak, akik teljesen kiakadtak, de meg kell mondjam, nem értek velük egyet. Engem egyáltalán nem zavar a Mach-E, amíg van mellette V8-as, ami tényleg őrületesen jó. Ráadásul nemrég a Fordnál elmondták, hogy amíg Mustang van, addig V8 is lesz, mi kell még? Hadd keresse a Mach-E a saját közönségét, csak ne a GT-vel, hiszen van annál jobb kivitel is.
Mustang, ami nagyon rosszul hízott
Megvannak a klasszikus Mustang jegyek? Természetesen meg, de ráhúzták egy pufi testre, hogy kövessék a kor-divatot, nincs ezzel semmi gond. A legtöbb ember szerint olyan csúnya, amit bizonyos körökben már bántanának, és szerintem sem a valaha volt legszebb Ford, de én nem látom ilyen katasztrofálisnak a helyzetet. A maga módján arányos, szép vonalai és határozott, gonosz megjelenése van, ami illik is hozzá.
Gondoljunk csak bele: megjelenik a sötétben, felvillan az a mérges LED-fény és alattomos fehér zajjal közelít a csendes éjszakában, hát nem hátborzongató? Közel 2,3 tonna akar levadászni és gyors, mint egy puma - persze nem annyira, mint egy ST Puma, haha - persze, hogy ijesztő.
Gondolhatnánk, hogy brutál nehéz és magas építésű, olyan stabil, mint egy Toi Toi budi a szélviharban, pedig nem erről van szó. Mivel mind a 98,7 kWh-nyi akkumulátorát (amiből egyébként csak 88 kWh a hasznos kapacitás) a hasában hordja, a súlypontja tengelyvonal alá került, így már is kihúznám azt a borulékonyságot a listáról.
Érdekes, de nyitott ajtónál a kárpitozás és az ajtó alja között bő 25 centi lehet, ami csupasz, fényezett lemez, viszont ez még mindig nem az autó alja, azt elcsalták egy fekete díszelemmel. Mondanom sem kell, hogy magasan ül az ember a Mach-E-ben.
Modern, tágas és otthonos
Szinte nem is tudnék beszélni a Mach-E GT belteréről anélkül, hogy ne emlegessem a Teslát, de én vagyok az egyetlen? Közel sem, sőt a laikus „HŰŰŰHA!” után ez volt a második leggyakoribb reakció, és ez azért érthető. A korábbi Model S HASONLÓAN letisztult belterében HASONLÓAN elhelyezett HASONLÓ középső panel lehet az oka a folyamatos asszociációknak és ez jogos, bár ne felejtsük el, hogy az utóbbi időben a Tesla elfektette ezeket a hatalmas táblákat. Innentől a Ford nem teheti meg ugyanezt, vagy tényleg egyre több alapot adnak annak a pletykának, hogy itt kérem szépen másolás folyik.
De akkor nézzük is, hogy a gyönyörűen letisztult és kellemes anyagokkal kitömött Mach-E GT belterében hogyan alkalmazkodik az a hatalmas, világító tepsi. Remekül! Bár értelmét eleinte nem láttam, a csodás magyar utakon és a fokozottan csillapítani nem akaró futómű - hupsz, spoiler - mellett sokkal könnyebb élvezni a funkciókat, legyen az az autó saját menüjében vagy az Apple CarPlay-en, esetleg Android Autón. Nem arra használták a temérdek helyet, hogy millió felesleges információval locsolják fel, hanem arra, hogy mindig kézre essen, amire amúgy is szükségünk van, ezért fejet hajtok.
Van egy széles csík a kormány mögött, kellemes és nem szembántó fényerővel, grafikával, ez lenne a műszeregység. Három infócsoport jelenik meg rajta. Balról jobbra haladva először a töltöttség és a hatótáv. Utána a sebesség - ez elengedhetetlen -, majd a jobb szélén, hogy milyen menetmódban vagyunk éppen. Ezek alatt a szokásos apró világító infómorzsák, tök jó az egész. Alapjaiban viszont ezek között üres, felesleges lyuk tátong, csak akkor töltődik fel, ha használjuk például a navit vagy a sávtartót.
Ha elengedjük a rengeteg kijelzőt ez egy remek beltér, kényelmes ülésekkel, csendes és nem zörgő kárpitozással. Az üvegtető és a lábtér egyaránt a hátsó utasokat kényezteti, miután bejutottak a kilincs helyett használt gombos katasztrófával. A csomagtartó kicsit kisebb, mint amire számítottam, de a vastag padló az akksival kitömve csak úgy zabálja a helyet, az lett volna a csoda, ha sokkal nagyobb.
Viszont érdemes megemlíteni az első csomagtartó negyven pár literjét, ami pont a töltőkábelek kényelmes elhelyezését teszi lehetővé. Végre nem a csomagtartóban hempergő nyolc utazótáska alól kell előtúrni egy nyaralás során, minden elismerésem.
Erős, de meglep ez bárkit is?
Bár van mögötte mérnöki munka rendesen, de villanymotorból talán könnyebb brutál teljesítményt kipréselni. A Mustang Mach-E GT-nél sem szerénykedtek és egyből két villanymotorral dobták meg az autót, így eshetett meg szűk 490 lóerő és a még félelmetesebb 860 Nm nyomaték. Ja, és majdnem elfelejtettem, mivel elektromos, ezek instant ütnek.
A Mach-E GT-vel kicsit olyan gyorsítani, mint amikor a Star Wars-ban hiperűrugrásra kapcsolják az űrhajót és lassan mosódik a táj. Félelmetes, ahogy ez a 2,3 tonna körüli elhízott ló megindul, persze megállni már nem ilyen egyszerű. A súly az súly, a fizika meg fizika, egyelőre törvényeit megszegni lehetetlen, így a Mach-E GT-nek is súlyos kerékdarálás és tehetetlenség a jutalma, ha rövid úton állna meg.
Kicsit érdekes, hogy ilyen kegyetlen erő mozgatja és tényleg félelmetesen megindul, de ezt mind százas tempó alatt tudja. Felette kicsit elhalványul ez az idegbeteg rántás. Persze darálja a számítógép a kilométereket, de ne várjunk akkora showműsort, mint mondjuk ötvenről.
Ha már showműsor, vannak ugye vezetési módok. Az alap a normál, amit itt Active-nak hívnak. A legfinomabb a Whispering, ilyenkor nagyon csendes és a gáz is finomabban reagál, igazán jó elektromos autó. Legfelül az Untamed mód van, ahol nem csak agresszívabb lesz az autó és áthangolódik a Magnaride futómű, de kapunk egy gyorsuláshoz illesztett, lineárisan növekvő elektromos hangot. Szerintem ez király még akkor is, ha bóvlinak mondják sokan, mert nem egy újabb műanyag V8 brummogás, hanem valami egyedi, elektromos autóhoz illő zörej.
Tudtad-e?
A Whispering magyarul suttogást jelent, ez a Mustangban a lósuttogókra utal. Ezek az emberek, akik persze alap érzékeikkel is, de hosszas tanulással képesek kezdetleges módon kommunikálni, így megértetni magukat a lovakkal. Ez többnyire csendes és nyugalmas módszer. Az Untamed jelentése meg nem szelídített, tehát zabolázatlan, pont, amilyen egy ló lehet. Nem véletlen lett ez a Mach-E GT legkomolyabb menetmódja.
Csak kanyarodni ne kelljen
A sima Mustangot azért tudtam megszeretni, mert egy élvezetes sportautó lett az egyenesben gyorsanmenő, tömegbe beeső, Lada-futóműves rettenetből. Jó vele fűzni a kanyarokat, finoman kigyorsít, majd vissza, átterhel, szóval buli. Ezt vártam a Mach-E GT-től is, a bulit.
Kanyarban egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy az orrát tolja, vagy a hátulja induljon meg inkább. Esetenként orrtolásból mentünk át driftelésbe, de ez gázelvételre megint visszafordult. Nagyon nem volt egyszerű tempósabban végig tolni egy szerpentint, mert ötletem sem volt, hogy mi fog történni, ráadásul a kormányról alig érkezik visszajelzés, túlságosan steril.
Ha csak szimplán végighúztam volna a kanyart, a fizika szólt közbe és az autó elkezdett leoldalazni az útról. Nem találkoztam még ennyire nehézkesen mozgó dologgal és egyszer próbáltam csak végig a szerpentint, mert rettenetesen féltem benne, de mint még soha ezelőtt autóban.
Ebben az is közre játszhat, hogy ugyan rugóút van bőven és a súlypont is alacsonyan van, de csillapítani nem szeret. Talán még Whispering módban volt a legjobb, de felette lepattogott, ütött és nem is igazán segítette a kanyartempót. Huppanókon horpadtra szorítottam a kormány, mert ha megindult a segge, akkor mint egy hal farka, jobbra-balra lebegett.
Nem érdemes feszegetni az autó sportteljesítményét, használjuk, mint normál villanyautó, akkor nem lehet baj. Csak ahhoz meg a hatótáv kevés, és itt esett nekem a Mach-E GT két szék közé. Késő őszi, 6-10 fok közötti hőmérsékleten nem igazán tudtam 300 kilométeres hatótáv fölé tölteni, pedig a Ford 500 km-ert ígért nekem, így most átverve érzem magam.
Persze ez egy optimista WLTP szám, az EPA mérés 380 km körüli értéke máris közelebb áll a valósághoz, de hadd mondjak én is egy számot. Normál használat mellett 300 km és pont. Fővárosunkon áthajókázva, békésen a 10-es úton lecammogva 20-24 kWh-s fogyasztást mutatott a számítógép, de istenesen meghajtva ez simán felment 40-50 fölé. Ezt mind a nettó 88 kWh-s akkumulátorból kell kigazdálkodnia, így egyszerű matekkal számolva, nagyon nehezen jön össze az az 500 km.
Ha tölteni kell, akkor sem kell kétségbe esni, csak legyen a közelünkben gyorstöltő. A konnektort már szinte meg sem próbáltam. A szerkesztőségnél bedugva az autó nem hogy töltött, majdnem inkább merült a 230 voltos rendszerről, így inkább maradjunk a nyilvános oszlopoknál.
50 kW-os CCS töltővel az autóba két és fél óra alatt 74 KWh-t pumpáltam, ami nem rossz, addig egy nagyobb városnézés lement a családdal. Persze ebben benne van a közel 50 kW-os töltés és a 80-90 százalék közeli csökkentett is, hiszen az utolsó kilowattokat nagyon lassan locsolja bele az akkumulátor érdekében.
Ár és összegezve
Újautó-fronton még mindig nem olcsók a villanyautók, egyszerűen még nem tart ott a technika. Így a Mustang Mach-E GT-nél sem kell alacsony árra számítani, ezért a konfigurációért alsó hangon 30 milliót kell kipengetni, ami az alap Mach-E 21 milliós induló árához mérten is erős.
Persze innen már kevés az extra, legfeljebb 31,5 millióig mehetünk, de gondoljuk meg kétszer, mire kell ez az autó. Ha az alap hátsókerekest választom alapcsomagokkal, de nagy akksival, hétmillió forintot spórolok, és ugyan nem töri el az ember nyakát padlógázra, de egy jó villanyautó lehet.
Nem fogok kertelni, nem tetszett a Mach-E GT. Sportautónak túlsúlyos és a csillapítás sem volt a helyén. Szórakoztató helyett inkább félelmetes volt és nem a jó értelemben, rettegtem, hogy mikor mit fog csinálni. Hétköznapi elektromos autónak, viszont messze sok, nem kell egyszerűen ekkora erő.
Emeljük le azt az első villanymotort, legyen nagyobb a csomagtér az orrában, vegyük el az ereje jó részét és maradjon a nagy akkumulátor, a dizájn, a beltér és valami fickósabb hatótáv. Így tudnám elképzelni jónak a Mach-E-t, viszont akkor még kevésbé lehetne Mustangnak nevezni, szóval valamit muszáj feláldozni - valószínűleg semmit sem fognak.
A mezei Mach-E-ről készült videónkat itt találod:
Ford Mustang Mach-E GT (2022)
- Elektromotor teljesítménye: 358 kW
- Max. forgatónyomaték: 860 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4713/1881/1625 mm
- Tengelytáv: 2984 mm
- Saját tömeg: 2250 kg
- Gyári vegyes fogyasztás: 20,6 kWh/ 100 km
- Végsebesség: 200 km/h
- 0-100: 3,7 s
