Terepralin ugyan nem látod az egész pályát, de ennyire testközelből nem is sok helyen lehet még autóversenyt nézni.
A technikának hála mára már nevetségesen egyszerűen lehet tájékozódni nyílt pályás autóversenyek szakaszai közt, így minden rajongó könnyedén megtalálja a helyét. Utolsó emlékem tereprali versenyről már több mint 10 éves, de az megmaradt mennyire eszméletlenül látványos volt a félméteres nyomvályúkon át szaggató több száz lovas terepjárók száguldása. Sőt, ha jobban belegondolok, még inkább hihetetlen volt, ahogy a többtonnás kamionok rendezik át a talajt egymás után.
Akkoriban a nap nagyrészében vegyesen érkeztek a különféle pickupok, rövid és hosszú terepjárók, hol dízelmotorral, hol pörgős hangú benzines V6-tal de a durvábbak ordító V8-assal. Az árkokon, dűnéken és ugratókon minden mindegy alapon átverető sofőröket, a legkreatívabb sörösdobozokból gyártott hanggenerátorokkal várták a benzinszagra kiéhezett rajongók. Az, hogy a versenyzők oldaláról, hogyan történtek a dologok és mi változott azóta nem tudom, de a nézői szemmel van hiányérzetem.
Ami szerintem jó, hogy pontosan követhetőek a versenyzők, átláthatók a helyszínek és könnyű tájékozódni a terepen. Az online GPS-es követésnek hála mindig tudtuk, ki hol tart éppen, így az érkező autó jellegétől függően felkészülhettünk, hogy ugrató mellett, tempós kanyaroknál, vagy az ultra mély murvás résznél nézelődjünk. A helyszínek közt bőven lehetett is válogatni, mivel ez a tereprali világkupa-futam volt az eddigi leghosszabb a hazai rendezések közül.
Bár a pályán hiányoltam a klasszikus tereprali járgányokat, azért az vitathatatlan, hogy a központi helyszín lenyűgöző volt. A Thury-vár és környékének történelmi légköre remekül fokozta a terepet támadó géppark hangulatát, így azok a látogatók, akik itt gyülekeztek, igazi benzinvérűeknek való élményekkel gazdagodtak.
A terepralin rajtoló autók közül mindegyik maradandó élményt nyújtott. A nyertes argentin Terranova-Graue páros észvesztő tempót diktált a kanyargós részen, majd kis híján földkörüli pályára reptette a Mini John Coopert az ugratón. A Ford Raptorral versenyző Prokop-Tománek páros a második helyet fogta meg, de határozottan közönségkedvenc szerepében rakta lapkeresztbe az üvöltő pickupot.
Nekem kissé idegen volt a nagy létszámmal induló side by side mezőny, főleg a hosszú tempós lőtér szakaszán, de meg kell hagyni, igazi harcosok vannak köztük. Amikor már kicsit lankadni kezdett a figyelem néhány finomabban érkező csővázas után, mindig jött valaki, aki cseppet sem féltette a technikát. Ők megmutatták, hol NEM kell féktávot venni, ami önkénytelen vigyorgásba fordította a napon összeaszalódott fejem.
A legnagyobb bestiák közül csak ketten képviseltették magukat, de ezek a kamionok is tisztességgel maguk alá gyűrték a murvás szakasz akadályait.
Összességében még mindig kiváló kikapcsolódást nyújtanak ezek a versenyek. A kötetlen nézői helyszínek miatt változatos és költséghatékony programot szervezhetsz köré, főleg ha sokallod a zárt pályás versenyek árszínvonalat.
Alapjárat helyszíni tudósítás
