2022. április 18. | 16:36

A két hengersorból álló V-motorok izgalmas kategória, főleg, ha minél nagyobb a hengerszám.

A világot jelenleg többnyire belső égésű motorral hajtott gépjárművek mobilizálják. És akármennyire nyakunkon az elektromobilizáció, még egy ideig a belső égésű motor lesz az úr. A több mint egy évszázad alatt finomított technológia komoly magasságokba jutott.

Pedig a mérnökök sokféleképpen oldották meg ugyanazt a problémát: hogyan fordítsuk a javunkra az üzemanyag elégetésekor felszabaduló energiát. Ebben az írásban igyekszem tiszta vizet önteni a pohárba és elmagyarázni a különböző hengerelrendezések közötti legalapvetőbb különbségeket.

Az előző részben a soros elrendezésű motorokról volt szó.

Mercedes V8
A 2014-es Mercedes S 65 AMG Coupé 630 lovas, 1000 Nm-t produkáló, biturbó V12-ese (Kép: Mercedes)

A V-hengerelrendezés

Ezekben nem meglepő módon V-alakban helyezkednek el a hengersorok. Hengerfejből is kettő van, de minden henger egy főtengelyhez kapcsolódik. Ámbár több alkatrészből tevődnek össze, mint a soros motorok, nagy előnyük, hogy a hengerszám növekedésével sokkal kompaktabbak tudnak maradni, azoknál sokkal rövidebbek, igaz, egyúttal szélesebbek is.

Kéthengeres V-motorok elsősorban szintén nem az autóiparban, hanem a motorkerékpárokban használatosak, számtalan nagymotort szerelnek ezekkel a jellegzetesen gurgulázó hangú blokkokkal. A chopperekben nagyon jellemző, de sportmotorkban is előfordulnak. A V3 elrendezés még a motoroknál is ritka, néhány verseny motorkerékpárban fordult elő.

A V4 sem éppen az autók világából ismert, de például a Porsche 919 Hybrid LMP1-es Le Mans-i versenyautót egy kétliteres, turbós hibrid V4-es hajtotta, sikerrel, ugyanis zsinórban három évben is elhódították a trófeát 2015 és 2017 között a kategóriájukban. Az elrendezés a motorkerékpárok között sokkal jellemzőbb, a MotoGP kategóriájú versenymotorok közül például a KTM, a Ducati, az Aprilia és a Honda is ilyen motorokkal áll rajthoz.

A V5 elrendezés a motorkerékpároknál szintén extrém ritka, a V6 henger-elrendezés azonban már a személyautók terepe. Dízelek, benzinesek, rengeteg V6-os szaladgál az utakon, főleg az USA-ban, ahol a hat henger egyáltalán nem számít „big blocknak”. Azért itthon is akad V6 szép számmal, a Volkswagen-konszern 3,0 literes TDI motorjai például mind azok.

Volkswagen V6 TDI
A 2010-es VW Touareg V6 TDI motorja 240 lóerőt és 550 Nm-t produkált (Kép: Volkswagen)

Ha V8, akkor természetesen Amerika és egyáltalán nem meglepő, hogy az első nagy számban gyártott „vényóc” is ott készült a Cadillac bábáskodása alatt, 1914-től. Az autózás aranykorában szinte mindenbe beletették a családi kombiktól a pickupokig, egyáltalán nem volt szempont az üzemanyag-fogyasztás. Nem így Európában, ahol mindig is máshogy álltak a takarékosság kérdéséhez, így itt sokkal kevesebb típus kaphatott V8-as motort.

A luxuskategóriában persze nem volt ritka, ahogy ma sem az, és a nagy teljesítményű autókba is rendre beépítették. Ki ne ismerné a legendás BMW M5 E39-et, amelyben egy 400 lóerős V8-as teljesít szolgálatot és várja készségesen a gázpedál minden parancsát. Manapság a 4,0 literes V8-ak hódítanak Európában, a gyorsabb Mercedesek vagy Audik is ekkora motorral gördülnek ki a gyárkapun.


Eltérően szóló V8-asok

Miért van teljesen más hangja egy Ferrari V8-nak és egy Ford V8-nak? Az amerikai modell motorjának jellegzetes gurgulázó, dohogó hangja van, olyan „amerikai izomautós”, míg az olasz sokkal ércesebben, agresszívebben szól magas fordulatszám-tartományokban. A Ford Mustang GT 5,0 literes Coyote V8-asa teljesen eltérő jelenség, mint a Ferrari F430 F136-os kódnevű motorja, de persze mindketten gyöngyszemek a maguk nemében.

Jól megkülönböztethető orgánumuk felépítésbeli különbségeikből fakad, amiért alapvetően az eltérő motorépítési filozófiák tehetők felelőssé. A kulcsszerepet játszó alkatrész maga a főtengely, amely lehet térforgattyús (cross plane) vagy síkforgattyús (flat plane) kialakítású.

A Mustangban az elterjedtebb térforgattyús mechanizmust használják, míg a Ferrariban az exklúzívabb síkforgattyús, „európaibb” megoldást választották a mérnökök. A térforgattyús főtengely forgattyúcsapjai egymáshoz viszonyítva 90 fokos szögben állnak, a síkforgattyús elrendezésnél a csapok egymással szemben állnak, 180 fokos szöget bezárva. A gyújtás is eltérő lesz a kétfajta motor esetében.


Véget ér a sokhengeres V-motorok pályafutása

A szigorodó környezetvédelmi előírások sajnos nem kedveznek a V8-asoknak, ahogyan a nagyobb V10-es vagy V12-eseknek sem. Nem várható többé, hogy felbukkanjanak olyan gyöngyszemek, mint a BMW M5 E60-ban ordító S85-ös motorkódú, ötliteres V10. A tökéletesen kiegyensúlyozott V12-esek sem húzzák már sokáig, exkluzív sportkocsikban és felsőpolcos luxusautókban találhatók meg még egy ideig.

Mercedes motortér V12-es motorral
A 2009-es Mercecdes S 600 bitutbós V12-ese 517 lóerőt és 830 Nm-t produkált (Kép: Mercedes)

Pedig még ez utóbbinál is léteznek még több hengeres V-motorok, bár ezeket a hatalmas V16-os, V18-as, V20-as vagy akár V24-es motorokat elsősorban az iparban, a hajózásban vagy a kötöttpályás közlekedésben használják. Korábban léteztek személyautók is V16-os motorokkal, ilyen volt például az 1930-as Cadillac V-16, de ugyanarra a sorsra jutott, mint a korabeli, problémás sornyolcasok és sortizenkettesek.

A következő részben a VR-motorfelépítéssel foglalkozunk.