Az AMG műhelye átdolgozta az öthengeres, OM612-es dízelmotort, aminek teljesítménye így már meghaladta a Mercedes nagyobb gázolajoséit is!
Az AMG műhelye több mint fél évszázados fennállása óta rengeteg csodálatos motorral/modellel ajándékozta meg az autózás szerelmeseit, termékeik a legtöbb esetben az adott kategória csúcsát képviselik. V8-at kevesen tudnak náluk jobbat építeni a világon, de gyakorlatilag minden hengerszámból jelesre vizsgáztak.
Négyhengeresből ott van az A45 AMG 2,0 literes turbósa 200 ló feletti literteljesítménnyel, a hathengereseket elektromos rásegítéssel az 53-as modellekben használják 400 ló feletti teljesítménnyel, a V12-es AMG motor pedig már 15 éve tudta az 1000 Nm-t. A felsorolásból kimaradt V10, a versenyautókban divatos konstrukciót sosem csípte a német tuningműhely, de a legtöbben rávágnák, hogy öthengeressel sem foglalkoztak Affalterbachban. De igen, kérem szépen! Ráadásul dízel volt!
Az öthengeres dízeleknek nagyon nagy hagyománya volt a Mercedesnél, több mint 30 évig kínáltak páratlan hengerszámú motort modelljeikhez. A ‘70-es években már turbóval szerelték fel, majd a C111-es prototípusban sebességrekordokat döntögettek vele, később az S-osztályba pakolták bele (300SD).
A Mercedes sokáig elkötelezte magát az előkamrás technikánál, mindig újabb, erősebb változatok érkeztek egy-egy generációváltásnál, az OM605-ös volt az utolsó mohikán, amit 2001-ig forgalmaztak. Még az ezredforduló előtt bemutatták az OM612-est, az első common-rail öthengerest, amit C-osztálytól G-osztályig mindenbe belepakoltak. Ez volt az a motor, ami felkeltette az AMG figyelmét, a 2002-ben bemutatott C 30 CDI-t úgy reklámozták, mint a világ első turbódízel sportmodellje.
Ha egy Merci hátulján egyszerre van CDI és AMG felirat, akkor hajlamos vagy arra következtetni, hogy a módosítások kimerülnek az optikai cicomázásban, vagy esetleg „felirat-tuning” áldozatául esett szerencsétlen gépjármű. A C30 CDI esetében nem így volt, a németeket a motorba is belenyúltak, a 2,7-es lökettérfogatát 3,0 literre növelték, nagyobb turbót és hűtőket szereltek a különleges modellbe.
A változtatásoknak hála a teljesítmény 168-ról 228 lóerőre növekedett, de az 540 Nm-es csúcsnyomaték talán még ütősebben hangzik. Ezekkel a számokkal túllicitálta a 320 CDI értékeit, a 400 CDI után ez volt a második legerősebb dízelmotorja akkoriban a Mercedesnek. Kizárólag 5G-Tronic automatával lehetett kérni, a 0-100-as tempóhoz így 6,8 másodpercre volt szüksége, végsebességét pedig 250 km/óránál korlátozták.
Futóművét is megerősítették, hogy kielégítse a dinamikus vezetési stílusú kuncsaftok igényeit, a C32 AMG alkatrészeit kapta meg. Egyedi alufelnikkel és egy különleges body-kittel szerelték fel a sportos dízelt, ezek szériafelszereltségben jártak az autóhoz. A C-osztályt mindegyik karosszériaváltozatban lehetett kérni ezzel a motorral, nem csak a kombit, de még a csapotthátú „Sportcoupe” kivitelt is.
Ezredforduló környéki dízelhez képest nagyon tisztességes számokat produkált a 30 CDI, de menetteljesítményekben nem tudta hozni az S4 és az M3 szintjét, holott majdnem ugyanannyiba került. 2 millióval többért már ott volt a C32 AMG kompresszoros benzinessel, így nagyon kevesen vásárolták ezt a különleges autót.
Megkockáztatom, hogy forgalomban még sose láttam ilyet, de a német használtautó-piac sem dúskál dízel AMG-ben, alig van fent pár darab. Cserébe viszont egyáltalán nem drágák. Nem lehet rossz választás olyanoknak, akik szeretnének egy megbízható, mérsékelt fogyasztású sportos autót, amivel alkalomadtán lehet komoly tempókat is menni. Arról meg nem is beszélve, hogy ilyen modellt azelőtt sosem gyártott az AMG, és valószínűleg már soha nem is fog. Már ennek a tudata is megér ennyit.
Ha érdekelnek a dízel Mercedes modellek, akkor ezt a bemutatót se hagyd ki!
