1953-ben a Cadillac bemutatta az 1. generációs Eldoradót. A széria azonnal hatalmas karriert futott be, melyet az is igazol, hogy 9. generációja a szabad világ egyik legjelentősebb jelképévé vált. Ő az 1971 és 1978 között szerelt Cadillac Eldorado.
Az utóbbi pár alkalommal főleg a ’40-es és ’60-as évek között szerelt autókról olvashattál tőlem. Úgy éreztem, itt az ideje valami „modernebb” autóról is írni. Keresgéltem a témák között, majd rábukkantam a Cadillac valaha gyártott legjelentősebb modelljére, az Eldoradóra.
Az inkák legendás városáról elnevezett modell 1. generációja 1953-ban mutatkozott be. A széria olyan sikeressé nőtte ki magát, hogy a termelés 2002-es leállításáig 12 generációja született! Közülük a 9. generáció tagjai az USA egyik legismertebb jelképeivé váltak.
De mi is az az Eldorado? A dél-amerikai legenda szerint a Parime nevű tó partján állt egy ősi város, Manoa del Dorado, melynek házait aranylemezek borították, utcáit drágakövekkel burkolták. Lakosai az inkák utódai voltak, akik minden nap aranyporral szórták be magukat.
A legenda elterjedése Francisco de Orellana (1511–1546 ), spanyol felfedezőhöz köthető. Ő volt az első európai, aki végighajózott az Amazonas-on. Története számos másik felfedezőt megihletett, akik az arany felkutatása érdekében utaztak az Újvilágba.
Az ’50-es évek második felében az amerikai gyártók legfőbb célja volt, hogy minél termetesebb és erősebb autókat mutassanak be. Ez a „trend” a ’80-as évek olajválságáig kiválóan működött, hiszen autókázni alig volt drágább, mint gyalogolni. Ebben az időszakban mutatkozott be a ’70-es évek egyik legelitebb amerikai luxusautója, a ’71 és ’78 között szerelt Cadillac Eldorado.
8 éves gyártása alatt 2 frissítésen esett át, bár ezek inkább csak formatervi változtatások voltak. A cikkben az utolsó ráncfelvarrás utáni modellről lesz szó, illetve annak képei láthatóak. Nézd meg a videót és járd körbe a bitang óriást!
A New Jersey állambeli Lindenben és a michigani Detroitban szerelt ’71-es generáció nem sokban változott elődjéhez képest. Formatervét átdolgozták, alváza 210 mm-rel hosszabb lett, önsúlya pedig 30 kilóval növekedett. Alapjául a General Motors E-platformja szolgált, melyen a testvér Buick Rivierával és Oldsmobile Toronadóval osztozott. Az Oldsban és az Eldoradóban közös, hogy mind a ketten az orrmotor mellé fronthajtást kaptak, míg a Riviera esetén ezt hátra küldték.
A generáció 3 tagja között nem sok változtatás történt. Ami talán szembetűnő, hogy ’75-ben az első kör alakú ikerlámpákat téglalap alakúra cserélték, a hátsó kerekek fedőit pedig elhagyták, ami egy sportosabb megjelenést kölcsönzött az autónak.
A tengelytáv mind a 3 esetben 3 210 mm volt, viszont a teljes hossz változott. Ez a ’71-es és ’77-es modellek esetén 5 700 mm, míg a ’75-ös esetében ez 10 centivel rövidebb volt – ne kérdezd, én sem értem a logikát. A szedán kivitelt ez alkalommal elhagyták, de készült 2 ajtós kupé és kabrió kivitelben is. Ez utóbbit ’76-ig szerelték, a targatető gombnyomásra működött.
Ahogy láthatod, a tervezők nem spóroltak az anyaggal. Az üléseket bőrrel húzták be, viszont a Fleetwood és De Ville modellekkel ellentétben az Ő ülései plüss kivitelben nem voltak rendelhetőek. A faberakások valódiak voltak. A majdhogynem 2,2 tonnás szárazföldi yacht olyan extrákkal volt felszerelve, mint az elektromosan emelhető ablakok, gombnyomással állítható ülések, a csomagtér rásegítő hidraulikája, vagy az automata klíma. Ahogy a Fleetwood esetében is, a kormány 3 küllős rögzítést kapott. Feláras extraként kérhető volt ACRS rendszerrel is, amit ma a légzsák elődjének tekintenek.
A váltásért egy 3 sebességes automata kormányváltó felelt, kézi változattal nem is árulták. A sebességmérő lapját 110 mérföld per óráig jelölték, ám a valóságban 117-re, vagyis 187 km/h-s csúcssebességre volt képes. Ezzel a tempóval jócskán lemaradt a Jaguar XKE Series III 217 km/h-s teljesítményétől.
Ezen fogyasztása sem segített, 100 km-enként 25 liter benzint pusztított el. Gyorsulás terén sem szuperált: míg az angol vadmacska 6,8 másodperc alatt gyorsult nulláról 100 km/h-ra, az inkák aranya ezt a Rolls-Royce Corniche–hoz hasonlóan 9,7 másodperc alatt érte el.
Ahogy az illik, tepsi luxusautóhoz hatalmas motor párosult. A 234,7 lóerő és 175 kW egy V8-as, 8,2 literes erőforrásban bújt meg. Ezt 1977-ben egy 7,0 literes, 134 kW-os V8-asra cserélték, melytől ereje 180 lóéra csökkent.
Az Eldorado kimagasló erejét és annak elismerését az is bizonyítja, hogy az Indianapolis 500, 1973-as versenyén Ő töltötte be a safety car szerepét. Az versenyre készült 566 példányból 33 szolgált a versenyen, a többit a General Motors elosztotta a kereskedések között. Lesd meg, hogyan is szuperál valójában!
Az utolsó 9. generációs Eldorado 1978-ban hagyta el a gyártósort, majd a rákövetkező évben átvette helyét a következő generáció. A 10. szériás modellek is kupé és kabrió kivitelben készültek, viszont az Ő kabrióihoz nem köthető tömeges pereskedés, mint ahogy az őt megelőző széria tagjaihoz.
Annyi történt, hogy mikor ’76-ban a puhatetős variánsok termelése leállt, a General Motors az utolsó 200 darabot egyedi festéssel és emléktáblával látta el, így tisztelegve az USA akkor 200 éves története előtt. Ezeket a példányokat „Bicentennial Edition”, vagyis „Kétszázados Kiadás” néven szállították a szalonokba.
Emellett a GM reklámkampányában „Az utolsó amerikai kabrió”-nak nevezte az autót, így sokan befektetésből is rendeltek belőle. Ennek ellenére ’84-ben az Eldorado ismét kaphatóvá vált tető nélküli kivitelben, s a vásárlók átverve érezték magukat. A megtévesztett fogyasztók bíróságra vitték az ügyet, melyet persze el is veszítettek.
10 éves gyártása alatt az Eldorado bebizonyította, hogy van olyan gyors és nyújt olyan kényelmet, hogy rászolgáljon az inkák aranyvárosának nevére. Ha megtetszett az autó, már olyan 15 ezer dollárért, nagyjából 4,3 millió forintért is találsz egy egész jó példányt, de az ár persze elszállhat. A fenti képeken látható kabrió 52 250 dollárért, vagyis kb. 14,93 millió forintért talált új gazdára.
Mit gondolsz, ha a ’70-es években a Merkúrnál lehetett volna Cadillac-et kapni, Te az Eldoradót választottad volna, vagy inkább a Lincoln és Imperial kínálatából csipegettél volna? További képekért és részletekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
