A 365-ös kódnév alatt több modell is a szalonokba került, a legsikeresebb ezek közül a Daytona becenevű GTB4 volt.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója átmeneti időszakot jelentettek a Ferrarinak, mivel ebben az időben egyre inkább a közepes motorméretű Dino modellekről ismerték fel a gyártót, miközben a hagyományos, V12-es motorokkal felszerelt modellek kevésbé álltak a vásárlók célkeresztjében, mivel túl drágának találták őket.
California
1966-ban bemutatták a Ferrari 365 Californiát, ami az egyik America modellt, az 550 Superfastet váltotta fel. A 4,4 literes, V12-es motort a 330-as modell 4,0 literes Colombo motorjára cserélték, a hengerek azonban nagyobbak lettek. Emellé társultak a Weber-karburátorok, így az autó 320 lóerőt volt képes kipréselni magából.
A California ugyanazt az alapot kapta, mint az előd 550, a kasztnit viszont teljesen újragondolták. A Pininfarina tervezte autó kabrió változatot kapott. A Genovai Autószalonon mutatták be 1966-ban, és a zöld lámpa megadása után mindössze 14 darabot gyártottak a modellből, amelyek azonban már nem a 330-as, hanem az 598-as modell alapjaira épültek.
GT 2+2
A California 1957-es befejezése után a Ferrari nem adta fel a 365-ös modellcsaládot, épp ellenkezőleg, bemutatta annak új tagját, a GT 2+2-t, ami a 330-as széria ugyanezen modelljét váltotta fel. A hátsó laprugós felfüggesztést függetlenre cserélték.
A 2+2 a modellcsalád luxuskivitelének számított bőrülésekkel, szervokormánnyal, elektromos ablakemelőkkel és opcionálisan kérhető légkondival. Hasonlóan a korábbi modellekhez, a 4,4 literes Colombo-motort és a Weber-karburátorokat kapta. A modell hamar visszahódította a vásárlókat a nagyobb típusok felé és négy éves gyártása során nagyjából 800 darab készült belőle.
Daytona
1968-ban eljött az idő, hogy a 275-ös modellt is lecseréljék egy újabbra. A 365-ös modellcsalád alatt futó GTB/4 Párizsban debütált és a Daytonában tartott 24 órás autóversenyen való Ferrari-szereplés miatt a média hamar ráaggatta a „Daytona” nevet az új modellre.
A Daytona formájának tervezését ismét a Pininfarinára bízták és rengeteg vonása az előd mintájára készült, azonban a 365 GTB/4 még hosszabb, még szélesebb és élesebb orrot kapott, amely egy cápára emlékeztetett. A vezetőfülke is hasonló módon változott, megmaradt a széles, az autó oldalán is folytatódó elülső és a hátul majdhogynem teljesen lapos szélvédő. Az oldalsó ablakok is követték az autó vonalát és azzal együtt hajlottak meg, kört alkotva a kabin körül.
Az autó hajtásán azonban nem változtattak, ismét a 4,4 literes motorra esett a válaszáts a többi 365-öshöz hasonlóan, azonban három helyett hat karburátort kapott a teljesítmény növelése érdekében, az amerikai modelleket azonban visszafogták, hogy megfeleljenek az ottani szabályozásoknak.
A Daytonából 1406 darabot készítettek, ebből 122 volt gyárilag kabrió, de az évek során több formatervező cég is engedélyt kapott, hogy gyári modelleket építsenek át. Luigi Chinetti Jr. - akinek apja a Ferrari színeiben volt autóversenyző - tervezte az egyik legérdekesebb modellt, amelyre az amerikai Bob Gittleman mérnök kérte fel. A gyári Daytonát egy ún. shooting brake modellé alakították át, amelynek formája egy hosszú fenekű kombira hasonlít, de közben az autó kétajtós és sportos hatást kelt.
A másik híres Daytona, ha a többi nem lenne eléggé az, a Spyder, vagyis a kabrió változat, mivel a Miami Vice televíziós sorozat főhőse, Sonny Crockett egy éjfekete GTS/4-et hajt. Érdekesség, hogy a Ferrari North America megtagadta, hogy autót adjanak a sorozat gyártásához, ahogy azt korábban a Magnum esetében is tette, így az első két évadban a stáb két átalakított Corvette-tel dolgozott, majd később importőrök útján szerzett valódi Daytonákat.
GTC és GTS
A 330-as család utolsó két modelljét is utolérte a vég, és 1968-ban a 365-ös név alatt jelentek meg újra. Paramétereiben ugyanarra volt képes, mint a négyüléses és a California, dizájnjában sem tért el sokkal, mivel ezt is a Pininfarina tervezte. A közönség először nem is értette, miért van szükség erre a modellre, mivel majdhogynem ugyanarra volt képes, mint a Daytona, csak valamivel nagyobb volt és drágább.
A 365-ös családon belül a Daytona felett és a GT 2+2 alatt helyezkedett el, vagyis papíron csak két üléses volt, viszont ezek mögött még egy hátsó üléssor is helyet kapott, ahol viszont csak gyerekek vagy csomagok fértek el. Az újságok a „Ferrari visszafogottabb, civilizáltabb és praktikusabb kétüléses kupéjának” nevezték, ellentétben a gyorsabb, áramvonalasabb Daytonával.
Összesen 168 kupé verziót és 20 darab spydert, vagyis kabriót gyártottak két év alatt, majd befejezték a modell gyártását. A Daytonát gyártották a legtovább, egészen 1973-ig és ebből is készült a legtöbb, de az évek során fokozatosan váltották le a modelleket újabbakra, és a Berlinetta Boxer 1973-as debütálásával a Daytona is lekerült a gyártósorról.
