Az RM Sotheby’s aukciós ház monterey-i árverésén 1,46 millió dollárért, vagyis megközelítőleg 423,7 millió forintnak megfelelő összegért kelt el egy 1931-es Cadillac Series 452 V16 Roadster.
Ha rendszeresen követed írásaimat, észrevehetted, hogy az utóbbi időben inkább csak klasszikus autók típusleírásairól tettem közzé cikkeket. Úgy éreztem, ismét itt az ideje valamilyen veterán aukcióról szót ejteni, és elkezdtem bújni a netet.
Miközben keresgéltem a témák között, rátaláltam egy 1931-es roadster kivitelű Cadillac V16-ra, ami az 1991-ben alapított RM Sotheby’s aukciós ház monterey-i árverésén 1 millió 457 ezer 500 dollárért, vagyis egész pontosan 423 millió 741 ezer 399,56 forintnak megfelelő összegért talált új gazdára. Ha kicsit elvonatkoztatsz, veheted úgy is, hogy egy hengerenkénti 26,5 milliós kocsiról van szó. De mi kerül egy 88 éves használtautón majdhogynem fél milliárd forintba? Olvass tovább és derítsd ki Te magad!
Korábban már olvashattál tőlem az 1930-tól 1937-ig szerelt, gyári nevén Cadillac Series 542-ről, ismertebb nevén egyszerűen csak Cadillac V16-ról, de pár szóban azért összefoglalom a történetet. Az egész az 1920-as évek Amerikájában kezdődött, mikor a Cadillac ismét bele szeretett volna vágni egy újabb 10+ hengeres modell szerelésébe. 1926-ban a cég vezérigazgatója és az anyavállalat General Motors főtervezője Európába utazott, hogy ihletet merítsenek.
A kiruccanás 2 új luxusautó piacra dobását eredményezte. 1930-ban a Cadillac palettája a Series 542 „V16”-tal és a Series 370 „V12”-vel bővült. Mindkettejük neve a motor lökettérfogatának köbhüvelykben kifejezett mértékéből ered. Ez előbbi modellt Fleetwood néven is szokták emlegetni, s őt tekintjük az első Cadillac Fleetwoodnak. De miért is fontos ez egyáltalán?
Az automobilitás hajnalán ha egy pénzes vásárló megrendelte új autóját, lényegében csak egy motorral és a legszükségesebb műszaki szerkezetekkel felszerelt alvázat kapott. A Cadillac esetében azért érdemes erről szót ejteni, mert a cég szerződést kötött a Fleetwood nevű vállalattal, így ha a vásárló nem akarta személyesen intézni autója további szerelését, a Cadillac tovább küldte saját megbízottjához. Ennek eredménye, hogy a GM luxusmárkája nagyobb haszonra tett szert, míg a dollármilliomos mindenesét megkímélte egy plusz feladattól. Európában ez a „trend” nem kapott szárnyra, még az olasz luxus netovábbját jelentő Isotta Fraschini esetén sem.
A Cadillac Series 542 esetében az autó tengelytávja és teljes hossza a széria termelése során többször is változott. A képeken látható modell egy korai példány, melynek tengelytávja 3 759 mm, teljes hossza pedig 5 652 mm. Ez az autó is a Fleetwood műhelyében nyerte el végleges roadster formáját.
De hogyan is néz ki egy Series 452 roadster testközelből? Nézd meg a videót és járd körbe Te magad!
Ahogy a képeken is láthatod, az autó restaurálása során a tulaj nem sajnálta a pénzt. Minden egyes apró részletében egy új autó hatását kelti, ami meglátszik a bőr üléseken, újra krómozott gombokon és műszerfalon, nem is beszélve a gyári megjelenésű óracsoportról.
A V16 műszerfala a korszak autóihoz képest kifejezetten informatívnak számított. A legtöbb személyautó műszerfala akkoriban többnyire kimerült a sebességmérőben, ám a V16 többek között analóg órát és hőfokmérőt is kapott. A műszerfal tetején elhelyezkedő 2 kis „szarv” valójában olvasó lámpák voltak. Ezek a műszerfalba rejtett, henger alakú világító testek voltak, amiket a „gomb” kihúzásával lehetett bekapcsolni. Akkoriban ezeket „map lights”, vagyis térkép olvasó fényeknek nevezték, és kizárólag a legdrágább autók kellékei között szerepeltek.
Ahogy láthatod, ennek a 88 éves Cadillac-nek az esetén a motortér és a motor minden egyes részlete egy mai autóhoz képest egész díszes és jól áttekinthető. Ennek oka, hogy akkoriban az autó részben egy áhított műtárgy is volt, s elvárásnak számított, hogy nem csak erős, de első ránézésre is tetszetős legyen.
A 452-es esetén a motorválaszték mindösszesen csak egy lehetőségből állt, ami egy 7,4 literes, 16 hengeres V-elrendezésű OHV erőforrás volt, ami a hátsó kerekeket hajtotta. A termetes motor 175 lóerő leadására volt képes, melyhez egy 3 sebességes kézi padlóváltó csatlakozott, melynek mind a 3 előremeneti fokozatát szinkronizálták – ez akkoriban kiütötte a wow faktort!
Sajnos kifejezetten erről az autóról nem találtam semmilyen felvételt, de ha érdekel milyen is testközelből egy majdhogynem 6 méteres benzines hintó, nézd meg a RidesWithChuck videóját egy szintén 1931-es, ám limuzin kivitelű modellről:
A korai automobilok számos olyan formatervi jellegzetességgel bírtak, amiket a hintóktól, szekerektől örököltek, viszont a mai autókon már egyáltalán nem figyelhetőek meg. Ilyen apróság például a roadsterek esetén a csomagtartóból nyíló plusz üléssor. Sajnos erre a „jelenségre” magyarul nem ismerek és nem is találtam kifejezést a pótülésen kívül, így az angol megfelelőjét fogom használni. E nyelvben amúgy 2 kifejezés is létezik rá. A britek „dicky seat”, az amerikaiak „rumble seat” néven emlegetik.
Eredete a nemesi hintókra vezethető vissza, melyekre gyakran szereltek egy plusz üléssort, amin a cselédek utaztak. Ennek társadalmi státuszt közvetítő szerepe is volt: a járókelők láthatták, hogy Őnagysága megengedheti magának, hogy egyszerre több szolgálót is furikázzon.
Az autók idején a rumble seat szerepe megváltozott. Főképp roadsterek csomagterébe szereltek egy plusz üléssort arra az esetre, ha a sofőrnek kettővel több utast kellett szállítania. A trendet Európában is alkalmazták, és nem korlátozódott a luxusautók piacára.
Most, hogy röviden összefoglaltuk az autó fontosabb részleteit, derítsük ki, mi is került ezen az autón több mint 423 millió forintba!
Ahogy fentebb már említettem, a képeken látható Cannon Smoke „színkóddal”, magyarul „ágyú füst” fantázianévvel ellátott roadster az RM Sotheby’s monetery-i árverésén 1 457 500 dollárért, vagyis megközelítőleg 423,7 millió forintért került kalapács alá. Ehhez sokban hozzájárul az autó kimagaslóan jó állapota, a típus „ritkasága”, és, hogy az elmúlt 88 év alatt alig volt pár tulajdonosa.
További fontos szempont, hogy az autó teljes életútját dokumentálták, számtalan eredetiséget igazoló papírral, nyomtatvánnyal rendelkezik, és, hogy több Concours d’ Elegance-n is dobogós helyen végzett. Az autó megrendelése idején 5 750 dollárba került, ami a Sotheby’s számításai szerint 2016-ban 80 000 dollárnak, vagyis 23,7 millió forintnak felelne meg.
A roadster története 1930. január 2-án kezdődött, mikor Floyd E. Becket, a New Jersey állam béli roselandi Dairy Farm tulajdonosa leadta rendelését a newark-i Uppercu Cadillac szalonban. A Becket családnak már korábban is volt Cadillac-je, amit az is bizonyít, hogy a megrendelés magába foglalta, hogy az új autó lehajtható teteje azonos legyen a lecserélni kívánt modell tetőívével.
Floyd több extrát is rendelt 452-eséhez, mint például az ajtók bőrborítására szerelt bőr tároló rekeszek, a géptesten kívülre elhelyezkedő dupla pótkerék, faküllős kerekek, és számtalan tartalék alkatrész.
A család 1948-ban túladott a fenevadon, és a korszak trendje szerint egyik alkalmazottjuknak adták el 400 dollárért. Ezt követően a Friendly’s gyorsétterem lánc társalapítójához, S. Presley Blake-hez került, aki igazi autórajongó volt. Blake végül 1959-ben elcserélte Briggs Cunninghammel egy 1914-es Rolls-Royce-ra. Cunningham a motorsport és yacht versenyzés mellett nagyteljesítményű autókat is gyűjtött, így nem is volt kérdés, hogy megtartja a V16-ost.
A fekete sportautó 1986-ig a Kaliforniában található Costa Mesa városában fellelhető Cunningham Múzeum állandó tagja volt, majd az intézmény bezárása után a világhírű gyűjtőhöz, Miles Collierhez került.
Annak ellenére, hogy az autó lassan megkezdi a „9. X-et”, a javítások és restaurálás mértéke szinte elenyésző. Az ’50-es években újra festették, majd a Sotheby’s műhelye pár apróbb tényezőt átdolgozott az autón.
Szinte hihetetlen, de az autó minden egyes fém alkatrésze és felülete eredeti, nem is beszélve arról, hogy a faanyagot / -berakást nem kellett utólagosan pótolni. Még a motort is az eredeti, 88 éves dugattyúi hajtják, és a motorházat lefogó szíjak is 1931-es gyári tartozékok!
A majdhogynem ½ milliárdos árcímke talán legsúlyosabb indoka, hogy az autó több Concours d’ Elegance rendezvényen is dobogós helyen végzett. Az Elegance amúgy egy több országban, Magyarországon például Balatonfüreden megrendezett esemény, ahol a veteránrajongók egy világszínvonalú zsűri előtt bemutathatják saját klasszikusaikat.
Ez a Cadillac például 3 ilyen rendezvényen ért el helyezést. Először a 2001-es Pebble Beach-in 3., majd 2012-ben második helyen végzett saját kategóriájában. A 2006-os Amelia island-i találkozón 1. helyezést ért el, míg a Classic Car Club of America a maximálisan elérhető 100 pontból 98,5-tel értékelni, így 2010-ben megkapta a CCCA Senior kitüntetését.
Ez az 1931-es Cadillac roadster kimagasló példája az igényesen restaurált és nagy becsben tartott veterán autóknak. Bár a 423 milliós ár elegendő lenne ahhoz, hogy egy 85 autóból álló Skoda Octavia flottát rendelj, nem mondható el róla, hogy pénzkidobás volt megvenni. Egy ilyen nagyszerű autót nem csak nézni jó érzés, de tudathatod a többi gyűjtővel is, hogy komoly veterán rajongó vagy.
Mit gondolsz, ha Neked is maradna hó végére annyi, hogy befektess a történelem e mozgó monstrumába, Te licitáltál volna rá, vagy maradtál volna inkább egy hitvány Rolls-Royce-nál? További képekért és információért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
